A természetvédelem fogalmán azoknak az élettelen és élő természeti értékeknek a védelmét, megőrzését és fenntartását értjük, amelyek az egyes területek kedvező természeti tulajdonságait, történeti, szakismereti és előfordulási ritkaságait, valamint tájképi megjelenésének tudományos és kulturális szempontból fontos megtartását és bemutatását jelentik.
Az aktív természetvédelem a védelem tárgya vagy terület megóvása érdekében gondoskodik az őrzésről, az esetleges kárelhárításról, kedvező körülményeket alakít ki és biztosít a védett objektum vagy élőlények fennmaradásához. Gondoskodik továbbá a fennmaradás, helyreállítás, fejlesztés és bemutatás feltételeinek megteremtéséről, a végrehajtás megszervezéséről. A passzív természetvédelem pedig gondoskodik a tárgy avagy élőlény és a terület védelméről, őrzéséről, de a természetes folyamatokat érvényesülni hagyja.
1. Terület nélkül védettek:
2. Védett területek:
3. A védett természeti értékek látogathatósága:
Mivel a természetvédelem tárgyai a látogatásra, az emberi jelenlétre nem egyformán érzékenyek, ezért a terület lehet:
Országos jelentőségű védett tárgyak illetve területek esetén az I. fokú természetvédelmi hatósági jogkört a KHVM területi szervei látják el. Így a Mátra hegység területén:
Helyi jelentőségű védett tárgyak, illetve területek esetén az I. fokú természetvédelmi hatósági jogkört a megyei Önkormányzati Hivatal illetékes szakosztálya látja el.
1. MÁTRAI TÁJVÉDELMI KÖRZET
Területe: 12 140 ha
Közigazgatási határai: Heves megyében:
összesen 11 650 ha. Nógrád megyében: a Hasznos - Nagybátony vonaltól D-re, 490 ha
Mindebből fokozotttan védett terület: 2200 ha.
Védetté
nyilvánítás: 1985. ( a K-i rész már 1975-ben, kb. 7400 ha )
Kezelő szerv: Bükki NP. Igazgatósága,
Eger
Látogathatóság: a zárt területek kivételével szabadon látogatható.
Földtani értékek:
A Mátra hegység jellegzetes vulkáni kőzetvidék, kialakulásának fő időszaka 13-16 millió évvel ezelőttre tehető, a középmiocén vulkáni tevékenység aktív időszakára. A vulkáni tevékenység csökkenése után a szél, a víz, a jég okozta erózió vált a hegység fő továbbformálójává.
Jellegzetesek a vulkáni kúpok a hegység keleti főgerincén ( Nagyzúgó, Szederjes-, Remete-, Kalapos-tető, Gazos-kő ). Jellegzetes kráterdugó a nyugati gerincen levő Ágasvár sziklás magja. Az erózió tárja fel helyenként az egykori magma-feltöréseket, amelyek most a felszínen sziklasort alkotnak ( Szamárkő a NY-i Mátrában ). A vulkáni kőzetes kihülési folyamat és a természeti erők formálták ki évmilliók során az elkülönülten álló kőzetoszlopokat ( Ágasvár, Saskő, a kékesi Sorkő, Kiskő ). A hajdani tenger hullámverésének nyomát őrzik a térszintből kiemelkedő konglomerátum szirtek, a szél munkáját a szerkövek. A jégkorszakra emlékeztetnek a Kékes déli oldalán levő kőtengerek. Az eróziós patakmedrek némelyike kanyonszerű, érdekes sziklaalakzatokkal ( Tarjánka völgy., Ilona patak felső völgye, Ördögvályú völgy). A vulkáni hegység érdekes ritkaságai a nagyobb eróziós üregek ( Csörgőlyuk-barlang) és a gejzírkúpok (Bábakő).
Növényvilág:
A Mátra az Északi-középhegység flóravidék mátrai flóra-járásába tartozik. A klimatikus viszonyok alapján erdőzónákra tagozódik, ezek kiemelt értékei:
Állatvilág
A Mátra legnagyobb emlősei a szarvas, őz , a vaddisznó, a róka és a betelepített muflon. Számos kisebb emlősfaj egyedeit megtaláljuk az erdők mélyén és a szegélyterületeken. Ritkán találjuk meg a védett nyuszt, nyest, a vadmacska és a borz egy-egy képviselőjét.
Az egyre fogyatkozó öreg erdők, a növekvő üdülési és túristaforgalom miatt a ragadozó madarak kevés fészkelésre alkalmas területet találnak. A hegyek közé szorult falvakat körülvevő erdőkben találunk néhány pár galambász-héját, egerész- és darázsölyv fészket.
A közép- és nyugat Mátra kevéssé zaklatott helyein megtaláljuk a császármadarakat. Egy-két állandó folyású hegyi patak mentén még hegyirigó párok is fészkelnek. A Mátra madárvilágához tartozik a holló, a macskabagoly, a fekete harkály, a kék galamb, a királyka, a légykapó és a léprigó számos példánya.
Ritka kétéltű és hüllő fajai a Mátrai TVK-nek a sárgahasú unka, a gyepi béka, az alpesi gőte és a faligyík. Galyatető és a NY-i Mátra térségében gazdag lepkefaunával találkozhatunk.
Kultúrtörténeti értékek:
A lehatárolt Mátrai TVK kevés feltárt kultúrtörténeti értéket rejt. Ilyenek a várromok ( Ágasvár, Óvár, Markazi vár, Oroszlán vár ) falmaradványai és bronz-vaskori földvárak helyei ( pl. Nyesett vár )
A Mátra lakosságának nagyobb része a palóc és a szlovák népcsoporthoz tartozik. Népi kultúrájuk emlékeit néhány parasztház és helyi falumúzeum őrzi.
2. A GYÖNGYÖSI SÁRHEGY
Területe:
186 ha
Közigazgatási határa: Gyöngyös ( a hegytömb keleti része )
Védetté nyilvánítása: 1975
Kezelő
szerv: Bükki NP Igazgatósága, Eger
Látogathatóság: korlátozottan látogatható ( szakvezettéssel )
Gyöngyös város felett hirtelen emelkedik ki az 500 m magas Sárhegy, a Mátra déli hegységperem vulkanikus eredetű hármas tömbje. Északi felének teteje lapos, mint a fennsíkoké, és az ÉK-i lapos lejtősüllyedékben belső tó alakult ki, mellé épült kiskápolnával ( Szent Anna tó ). A hegy oldalain régi parcellák nyomai, ezeket főleg a 100 évvel ezelőtti filoxéra-vész után hagyták fel, de a NY-i oldalon elsősorban új kert- és szőlő települések virulnak.
E szigetszerűen kiemelkedő, a Mátra Kékes-tömbjétől D-re húzódó Sárhegy lejtőin az Alföld éghajlati hatása érződik, ezért növényvilága melegkedvelő; szubmediterrán elemekből, az Alföldre jellemző fajokból is számos előfordul.
A TVT elsősorban növénytani jellegű természeti érték. A Sárhegy a Mátra növénytanilag legjobban megkutatott területe.
A hegy déli lejtőire húzódó lösztakarón az eredeti erdőtársulás tatárjuharos lösztölgyes volt. Fajaiból ma a szőlőtáblákat övező molyhos tölgy a cserjék között keresett menedéket. Itt találjuk a cseplesz meggyet, a buglyas és a sziki kocsordot. Itt virít a koloncos gyökerű macskahere, a kék virágú pusztai meténg, a közönséges borkóró.
Déli részén köves, sötét szinű váztalajon társulást alkot az érdes perje. Ez a pannon-kárpáti benszülött faj az Északi Középhegység keleti és szlovákia andezit sziklái növényvilágának eleme.
A talaj 40%-át moha- és zuzmófajok borítják. Az társulás leggyakoribb növénye a prémes gyöngyperje, a kopaszodó kakukkfű és a különböző lednek fajok.
Növényritkaságai: a hosszúlevelű árvalányhaj, a kígyószisz, a kék virágú atracél, a deres burak fű, a piros gólyaorr, a szürke nyúlkapot, az ezüstös utifű.
Jellegzetes növénytársulásai: sztyepperétek, pusztafüves lejtők. A pusztafüves lejtőkön a Mátra növényvilágából csak itt fordul elő a kakukk, a homokhúr, a sárgavirágú sarlóboglárka, a magvasodró, a magyar kutyatej, a kék virágú közönséges gubóvirág, az enyves, mirigyes, ragadós mécsvirág.
A Szent Anna tó virágai: a tó környékét a nádas és a vizi haramatkása övezi. Itt él az országosan is ritka bánáti sás. A tóparton terem a buglyas boglárka és a sziki boglárka.
A tó lepkeritkaságai: a sárkánylepke, farkasalma lepke, tarka medvelepke, barna gyapjasszövő, sárga gyapjasszövő, élénksárga őszibagoly, tarka zöldbagoly, tavaszi fésűbagoly, olajbarna őszibagoly, búzavirág őszibagoly, ....
A kápolna környéke kedvelt kiránduló hely. Innen szép kilátás nyílik a Kékes déli oldalára, a Keleti Mátra vonulatára, a Visonta-abasári medencére. A Sárhegy tömbjét Mátrafüredtől Gyöngyösig átszelő S jelzésű turistaút mentén a terület növény- és állatvilágát ismertető táblák találhatók.
A cikket a Mátra Kupa tájékozódás túraverseny füzetéből vettük át.