A természetvédelem fogalmán azoknak az élettelen és élõ természeti értékeknek a védelmét, megõrzését és fenntartását értjük, amelyek az egyes területek kedvezõ természeti tulajdonságait, történeti, szakismereti és elõfordulási ritkaságait, valamint tájképi megjelenésének tudományos és kulturális szempontból fontos megtartását és bemutatását jelentik.
Az aktív természetvédelem a védelem tárgya vagy terület megóvása érdekében gondoskodik az õrzésrõl, az esetleges kárelhárításról, kedvezõ körülményeket alakít ki és biztosít a védett objektum vagy élõlények fennmaradásához. Gondoskodik továbbá a fennmaradás, helyreállítás, fejlesztés és bemutatás feltételeinek megteremtésérõl, a végrehajtás megszervezésérõl. A passzív természetvédelem pedig gondoskodik a tárgy avagy élõlény és a terület védelmérõl, õrzésérõl, de a természetes folyamatokat érvényesülni hagyja.
1. Terület nélkül védettek:
2. Védett területek:
3. A védett természeti értékek látogathatósága:
Mivel a természetvédelem tárgyai a látogatásra, az emberi jelenlétre nem egyformán érzékenyek, ezért a terület lehet:
Országos jelentõségû védett tárgyak illetve területek esetén az I. fokú természetvédelmi hatósági jogkört a KHVM területi szervei látják el. Így a Mátra hegység területén:
Helyi jelentõségû védett tárgyak, illetve területek esetén az I. fokú természetvédelmi hatósági jogkört a megyei Önkormányzati Hivatal illetékes szakosztálya látja el.
1. MÁTRAI TÁJVÉDELMI KÖRZET
Területe: 12 140 ha
Közigazgatási határai: Heves megyében:
összesen 11 650 ha. Nógrád megyében: a Hasznos - Nagybátony vonaltól D-re, 490 ha
Mindebbõl fokozotttan védett terület: 2200 ha.
Védetté
nyilvánítás: 1985. ( a K-i rész már 1975-ben, kb. 7400 ha )
Kezelõ szerv: Bükki NP. Igazgatósága,
Eger
Látogathatóság: a zárt területek kivételével szabadon látogatható.
Földtani értékek:
A Mátra hegység jellegzetes vulkáni kõzetvidék, kialakulásának fõ idõszaka 13-16 millió évvel ezelõttre tehetõ, a középmiocén vulkáni tevékenység aktív idõszakára. A vulkáni tevékenység csökkenése után a szél, a víz, a jég okozta erózió vált a hegység fõ továbbformálójává.
Jellegzetesek a vulkáni kúpok a hegység keleti fõgerincén ( Nagyzúgó, Szederjes-, Remete-, Kalapos-tetõ, Gazos-kõ ). Jellegzetes kráterdugó a nyugati gerincen levõ Ágasvár sziklás magja. Az erózió tárja fel helyenként az egykori magma-feltöréseket, amelyek most a felszínen sziklasort alkotnak ( Szamárkõ a NY-i Mátrában ). A vulkáni kõzetes kihülési folyamat és a természeti erõk formálták ki évmilliók során az elkülönülten álló kõzetoszlopokat ( Ágasvár, Saskõ, a kékesi Sorkõ, Kiskõ ). A hajdani tenger hullámverésének nyomát õrzik a térszintbõl kiemelkedõ konglomerátum szirtek, a szél munkáját a szerkövek. A jégkorszakra emlékeztetnek a Kékes déli oldalán levõ kõtengerek. Az eróziós patakmedrek némelyike kanyonszerû, érdekes sziklaalakzatokkal ( Tarjánka völgy., Ilona patak felsõ völgye, Ördögvályú völgy). A vulkáni hegység érdekes ritkaságai a nagyobb eróziós üregek ( Csörgõlyuk-barlang) és a gejzírkúpok (Bábakõ).
Növényvilág:
A Mátra az Északi-középhegység flóravidék mátrai flóra-járásába tartozik. A klimatikus viszonyok alapján erdõzónákra tagozódik, ezek kiemelt értékei:
Állatvilág
A Mátra legnagyobb emlõsei a szarvas, õz , a vaddisznó, a róka és a betelepített muflon. Számos kisebb emlõsfaj egyedeit megtaláljuk az erdõk mélyén és a szegélyterületeken. Ritkán találjuk meg a védett nyuszt, nyest, a vadmacska és a borz egy-egy képviselõjét.
Az egyre fogyatkozó öreg erdõk, a növekvõ üdülési és túristaforgalom miatt a ragadozó madarak kevés fészkelésre alkalmas területet találnak. A hegyek közé szorult falvakat körülvevõ erdõkben találunk néhány pár galambász-héját, egerész- és darázsölyv fészket.
A közép- és nyugat Mátra kevéssé zaklatott helyein megtaláljuk a császármadarakat. Egy-két állandó folyású hegyi patak mentén még hegyirigó párok is fészkelnek. A Mátra madárvilágához tartozik a holló, a macskabagoly, a fekete harkály, a kék galamb, a királyka, a légykapó és a léprigó számos példánya.
Ritka kétéltû és hüllõ fajai a Mátrai TVK-nek a sárgahasú unka, a gyepi béka, az alpesi gõte és a faligyík. Galyatetõ és a NY-i Mátra térségében gazdag lepkefaunával találkozhatunk.
Kultúrtörténeti értékek:
A lehatárolt Mátrai TVK kevés feltárt kultúrtörténeti értéket rejt. Ilyenek a várromok ( Ágasvár, Óvár, Markazi vár, Oroszlán vár ) falmaradványai és bronz-vaskori földvárak helyei ( pl. Nyesett vár )
A Mátra lakosságának nagyobb része a palóc és a szlovák népcsoporthoz tartozik. Népi kultúrájuk emlékeit néhány parasztház és helyi falumúzeum õrzi.
2. A GYÖNGYÖSI SÁRHEGY
Területe:
186 ha
Közigazgatási határa: Gyöngyös ( a hegytömb keleti része )
Védetté nyilvánítása: 1975
Kezelõ
szerv: Bükki NP Igazgatósága, Eger
Látogathatóság: korlátozottan látogatható ( szakvezettéssel )
Gyöngyös város felett hirtelen emelkedik ki az 500 m magas Sárhegy, a Mátra déli hegységperem vulkanikus eredetû hármas tömbje. Északi felének teteje lapos, mint a fennsíkoké, és az ÉK-i lapos lejtõsüllyedékben belsõ tó alakult ki, mellé épült kiskápolnával ( Szent Anna tó ). A hegy oldalain régi parcellák nyomai, ezeket fõleg a 100 évvel ezelõtti filoxéra-vész után hagyták fel, de a NY-i oldalon elsõsorban új kert- és szõlõ települések virulnak.
E szigetszerûen kiemelkedõ, a Mátra Kékes-tömbjétõl D-re húzódó Sárhegy lejtõin az Alföld éghajlati hatása érzõdik, ezért növényvilága melegkedvelõ; szubmediterrán elemekbõl, az Alföldre jellemzõ fajokból is számos elõfordul.
A TVT elsõsorban növénytani jellegû természeti érték. A Sárhegy a Mátra növénytanilag legjobban megkutatott területe.
A hegy déli lejtõire húzódó lösztakarón az eredeti erdõtársulás tatárjuharos lösztölgyes volt. Fajaiból ma a szõlõtáblákat övezõ molyhos tölgy a cserjék között keresett menedéket. Itt találjuk a cseplesz meggyet, a buglyas és a sziki kocsordot. Itt virít a koloncos gyökerû macskahere, a kék virágú pusztai meténg, a közönséges borkóró.
Déli részén köves, sötét szinû váztalajon társulást alkot az érdes perje. Ez a pannon-kárpáti benszülött faj az Északi Középhegység keleti és szlovákia andezit sziklái növényvilágának eleme.
A talaj 40%-át moha- és zuzmófajok borítják. Az társulás leggyakoribb növénye a prémes gyöngyperje, a kopaszodó kakukkfû és a különbözõ lednek fajok.
Növényritkaságai: a hosszúlevelû árvalányhaj, a kígyószisz, a kék virágú atracél, a deres burak fû, a piros gólyaorr, a szürke nyúlkapot, az ezüstös utifû.
Jellegzetes növénytársulásai: sztyepperétek, pusztafüves lejtõk. A pusztafüves lejtõkön a Mátra növényvilágából csak itt fordul elõ a kakukk, a homokhúr, a sárgavirágú sarlóboglárka, a magvasodró, a magyar kutyatej, a kék virágú közönséges gubóvirág, az enyves, mirigyes, ragadós mécsvirág.
A Szent Anna tó virágai: a tó környékét a nádas és a vizi haramatkása övezi. Itt él az országosan is ritka bánáti sás. A tóparton terem a buglyas boglárka és a sziki boglárka.
A tó lepkeritkaságai: a sárkánylepke, farkasalma lepke, tarka medvelepke, barna gyapjasszövõ, sárga gyapjasszövõ, élénksárga õszibagoly, tarka zöldbagoly, tavaszi fésûbagoly, olajbarna õszibagoly, búzavirág õszibagoly, ....
A kápolna környéke kedvelt kiránduló hely. Innen szép kilátás nyílik a Kékes déli oldalára, a Keleti Mátra vonulatára, a Visonta-abasári medencére. A Sárhegy tömbjét Mátrafüredtõl Gyöngyösig átszelõ S jelzésû turistaút mentén a terület növény- és állatvilágát ismertetõ táblák találhatók.
A cikket a Mátra Kupa tájékozódás túraverseny füzetébõl vettük át.