Mire figyeljünk turista út felfestésekor?

(Természetbarát Híradó 1996. március)

A tél a gyakorlati útjező munkában holt szezon. Ezért új utak és útjelzés változások helyett két gyakorlott útfestő egymást kiegészítő, helyenként egymásnak ellentmondó véleményét adjuk hözre. A továbbiahban is szívesen helyt adunk minden e tárgyba tartozó véleménynek, irásnak.

Kis hazánkat járva, barangolásaim közben egye több frissen festett vagy felújított útjelzéssel találkozom. Ilyenkor kicsit megdobban a szívem, milyen jó, hogy napjainkban erre is jut turista társaimnak ideje és energiája. Jó, hogy az általuk szépnek tartott természeti értékeinket szeretnék minél több túrázónak megmutatni. Szeretnénk, ha minél többen megismernék és minél többen felkeresnék azokat. Sajnos az általuk felfestett, jelzéssel ellátott utak nem mindig ezt takarják. Némelyik jelzett út csak a nagy gyakorlattal rendelkező túrázók számára járható, pontos térkép, útvonal leírás és helyismeret nélkül nem követhető. Ezért szeretném néhány követendő útfestési szabályra felhívni a természetjáró társaim figyelmét, hogy az általuk felfestett út még jobb legyen és a rajta túrázók megelégedését vívja ki. Festésnél az általam fontosnak tartott hét szempontot célszerű betartani:

Remélem ezen tanácsokkal segítettem a jelzés felfestésére vállalkozó turista társa- imnak és így még több jól jelzett turistaúttal fogunk találkozni. Túráink során a jel- zések miatt nem kell bosszankodnunk, így a természet csodálására még több időt tudnunk fordítani.

Izsépi Béla


Az útfestés egyik aranyszabálya, hogy a jelzések haladási irányunkbók jól láthatóak legyenek, utunkra (közel) merőlegesen nézzenek. Természetesen a mindenkori te- repviszony határozza meg, hogy kétpofás (utunkra merőleges), illetve egypofás (utunkkkal párhuzamos) jelzéseket alkalmazunk-e. Jól belátható útszakaszon (pl. szálerdőben) jogos a merőleges jelzés alkalmazása, hiszen viszonylag messze ellát- hatunk a következő jelzésig. Olyan útszakaszon viszont, ahol bokrok, cserjék, sürű fiatalos szegélyezi utunkat, elegendő a párhuzamjelzés, hiszen úgysem látnánk a távoli, merőleges jelzést. Azt, hogy a jelzés az út melyik oldalára kerüljön, szintén a mindenkori terepviszony határozza meg. nem szerencsés, ha a jelzéskeket csak az egyik oldalon helyezzük el, mert pl. tarvágás esetén teljesen eltűnhetnek. A jelzéseket legjobb, ha felváltva festjük az út mindkét oldalára, illetve elágazás (nagyobb irányváltás) előtt áttérünk arra az oldalra, amerre majd elfordulunk. Turistaútjaink zöme "élő" fák között, tehát erdőben halad. Ebből következik, hogy jelzéseinket (az erdőben) kénytelenek vagyunk az élő fákra elhelyezni. Egyébként egy enyhén "meghántolt" élő fán maradandóbb lesz a szakszerűen felfestett túrista útjelzés, mint pl. sziklán, vagy egyéb tereptárgyakon. Természetesen házak között lakott helyen belül megfelelő lehet a kerítésoszlop, villanyoszlop, közlekedési tábla oszlopa is. Kátrányos, olajos (telített) oszlopokra jobb, ha felszögelünk egy l0 x 12 cm-es fémtáblát, majd erre festünk. Fém villanyoszlopon a jelzésünk könnyen "megrozsdásodhat". Útjelzések elhelyezése előtt "kezelni" kell a festendő terület környékét:

Újabb aranyszabály, hogy a turista jelzés kétirányú legyen, hiszen az útvonalat oda- vissza járják. A jelzés alapot az útvonal kétirányú végigjárásával (tehát egyszer oda és egyszer vissza) kell megfesteni. Tapasztalataim szerint csak gyakorlott festők tudnak egyszerre kétirányban festeni, de az ő munkájukat is ellenőrizni kell. Általában jó, ha az egyik útjezéstől látszik a következő. Meg kell azonban jegyezni, hogy ez csak viszonylag jól belátható terepen igaz. Egyértelmű, elágazás nélküli szakaszon lehet ritkábban is jelezni, amennyiben nem zavaró, úgy csak bíztató jelzéseket alkalmazni. Gyenge ösvényen, benőtt utakon, olyan szakaszokon ahol sok az elágazás - a biztonságérzés növelésére - természetesen sűrűbben kell jelezni. Az útkereszteződéseket, elágazásokat egyértelműen kell kijelölni. ÚTELÁGAZÁSNÁL A PÁRHUZAM JELZÉS ZAVARÓ LEHET! Használjunk kapujelzést és utána behívó és nyugtató jelzéseket. Az elágazásoknál nem elég az 50 méteres távolság a következő jelig. Irányváltás, elágazás után SZIGORÚAN sűrűbben kell jelezni, mint addig. Nyilakat, ha lehet csak irányváltásnál és útcsomópontban használjunk. Ettől eltérni legfeljebb a ritkán jelezhető szakaszok előtt, irány megerősítésként célszerű. Esetenként a láthatósági és terepviszonyoktól függően el lehet térni a 10 x 12-es hívatalos mérettől és alkalmazható nagyobb, még a szabványnál is nagyobb "MAXI" jelzés is.

Rakk Gyula


Szabályzatok, vizsgakövetelmények, ajánlások
A Magyar Természetbarát Szövetség honlapja >A Magyar Természetbarát Szövetség honlapja >A Magyar Természetbarát Szövetség honlapja >A Magyar Természetbarát Szövetség honlapja