(A cikket a Hegyek Vándorai Turista Egyesület évkönyvé-
ből
vettük át. Az évkönyvet szerkesztette: Pálmai Vencel)
A turistáskodásról és a turistaságról már nagyon sokan, sokszor írtak, azt próbálták definiálni. Most ezek közül gyűjtöttünk össze egy csokorra valót, mely - szándékunk szerint - hitvallásunkat is tükrözi e témával kapcsolatban.
Dr.Téry Ödön /1898/
"Még mindig nagyon el van terjedve az a hit, hogy a turistaság nem más, mint alkalom a szórakozásra, a mulatozásra. Hát, mélyen tisztelt közönség, ha mulatozásnak nevezhetjük azt, midőn Isten csodaszép természetét bebarangolva, annak természeti bájaiban gyönyörködünk, akkor igenis mulatozással jár a turisták foglalkozása. De ez a nemes mulatság, mely testünket edzi, lelkünket felfrissíti, gondolkodásunkat megtisztítja, ideálissá teszi; mert ideálizmus kell ahhoz, hogy anyagi áldozatok és testi fáradtságok árán végezzünk olyan túrákat, melyeket semmiféle haszonlesés, vagy más önző anyagi érdek nem parancsol. Ez a neme a szórakozásnak nemes és hasznos, oda kell hatnunk, hogy a szórakozásnak ez a neme mindinkább terjedjen és megkedveltessék. De, mélyen tisztelt közönség, a turistaság lényege nem ebben áll.
A turistaság nem csak kellemes öncél, hanem közhasznú működés is. Hazánk kies tájainak megismertetése, az utazó közönséggel való megkedveltetése, hozzáférhetővé tétele olyan közhasznú és hazafias vállalkozás, melynek jogosultságát, sőt szükségességét másutt már évtizedek óta elismerték, mely vállalkozás szolgálatában a külföldön számtalan egyesület áll a tagok százezreivel. Nálunk ez az ügy még mindig a kezdet kezdetén van; szerény eszközökkel küzdünk a közönség előítélete, elfogultsága és közönye ellen, - természetes, hogy az így elérhető eredmények is szerények; a felvirágzást még mindig a jövőtől kell várnunk."
Dr.Thirring Gusztáv /1927/
"Turistáskodni annyi, mint járni a szabad természetet, felkeresni a hegyeket, turistáskodás alatt tehát lényegében azt a gyakorlati ténykedésünket értjük, mely a hegyvidék bebarangolásában merül ki.
... a turistaság: gyűjtőfogalma s kifejezője mindama szervező, propagáló, alkotó társadalmi munkásságnak, mely a szabad természet kultuszával, a lakóhelyünkön kívül eső vidékek megismerésével és ismertetésével összefügg."
Zubor István: Levelek egy kezdő turistához c. műve /1929/
Dr.Zsitvay Tibor előszava:
"A turistaság a tömegek sportja, mely nem ismer versenyt és nem takar üzletet. Gyakorlását nem korlátozza az évszakok változása, sem az életkor haladása.
Tüdőt és lelket tisztít. Visszavezet a Természethez, az örök megújhodás forrásához. Felemel a sár, a por, a gyárak füstje, a hétköznapi gondok fölé. Nagy távolságokon repül végig a turista tekintete és lelke, mint a dalos madár; száll a magasságokba, hódolatra a csodálatosan szép és harmonikus Természet Örök Alkotója elé.
A turista jobb, a turista emberibb ember, mint a többi.
Aki pedig a turistaság brigádjaiba újoncokat toboroz, embertársainak jótevője, mert felfedi előttük a testi-lelki megújhodásnak antheus-i titkát."
Az előszó után pedig következzenek az idézetek:
"... a turistatábor nem kaszt és a turistaság nem vallás. Mi nem istenként imádjuk a természetet, de imádjuk a szónak olyan értelmében, ahogyan például asszonyt tud imádni férfi. De meg ne rémülj: a természet sohasem él vissza ezzel a hódolattal."
"... a turistaságban nem a sok-sok kilométer a fontos. Aki kilométerek után számolja a jó turistát, az nyugodtan számolhatja a szavak száma után a jó cikket, vagy novellát is. A versenyzés nem vonzza az igazi turistát! A verseny az izmokon múlik; a turista izmait csak eszköznek tekinti, hogy eljuthasson a természet legszebb és leghozzáférhetetlenebb pontjaira is."
"... Az erdőben senki sem lát, de éppen azért viselkedj úgy, mintha minden fa mögül Téged lesne valaki. Viselkedéseddel vidd magaddal a minden más vonatkozásban otthon hagyott kultúrát! - de erre lehetőleg ne keress példát az úton szembejövő társaságoknál!!
... ne tekintsd példáknak a kirándulókat! Nekik szabad: Ők csak kirándulók! - de Neked nem szabad, mert Te turista leszel!"
"Turista az, aki gyönyörködve járja a természet utait; aki megbecsüli a természet szépségeit és aki nem másért vállalja a természet járásával együtt járó kényelmetlenségeket, mint magáért a természetért.
Turista az, aki nem a külsőségeket nézi, hanem a lényeget, a természetet keresi! Mindegy, hogy hol és milyen körülmények között!
Turista az, akinek nem fontos a társaság, nem fő feltétel a kifogástalan szép idő, nem túracél a hátizsák tartalmának elfogyasztása és nem legfontosabb turistapont a - kocsma!!
Turista az, aki elhatározás és józan okok nélkül turista. Turista az, akinek lelki okai vannak arra, hogy vasárnap kiránduljon! Turista az, aki jó és rossz időben nekiindul a hegyeknek,forrásokból iszik, fatönkön, vagy sziklán pihen és megáll a hegytetőkön.
Turista az, akinek gyönyörűség a kilátás, akinek barátja a csend és akinek élmény a vihar. Megáll a réteken, megbámulja a virágok pompáját, nyitott szívvel hallgatja a madarak vidám beszédét, csendes bámulattal áll meg a hatalmas fenyők alatt és áhítattal néz a magasba szökő sziklabércre. Nem esik kétségbe ha megered a zápor, nem ijed meg a keményre fagyott úttól, nem riasztja vissza a sár és nem rémíti meg az éjszaka. A természet csak szép tud lenni!!"
Benedek István humoros definíciója szerint, melyet 1963-ban a Csavargások az Alpokban c. művében írt:
"Négyféle turista van a világon.
Összegezve: a kocaturista önmagát szereti, a kulturista a természetet, az igazi turista a természetet és a teljesítményt, a fajturista csak a teljesítményt."
Ismét Zubor István művéből:
"Az eredeti értelemben vett turistaság igen szűk fogalom volt és nem értettek alatta egyebet, mint a szorosan vett hegymászást, az alpinizmust. Turista volt az, aki kötéllel a derekán indult el a túrára és mentől több első mászása volt, annál jobb turistának tisztelték.
Az idő - és talán a viszonyok változása is - megváltoztatta a helyzetet. Ma már a turistaság fogalma sokkal szélesebb. Ma már nemcsak az a turista, aki az alpesi csúcsokat, vagy a Tátra ormait keresi fel; a turistaság - igen helyesen ma már nem a lábak sportja!
A turistaság fogalma alá tartozik a hegymászáson kívül minden szabadtéri sport, melynek kultiválásában fontosabb a természet felkeresése, mint maga a testedző, sportszerű mozgás."
"Vezess túrákat - de ha lehet, válogasd meg az útitársakat! Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy a pályaudvaron ne fogadd szívesen a hozzád csatlakozó vendéget!
És ha ezek mellett tudsz időt szakítani és van kedved dolgozni a közért, akkor vállalj szívesen minden olyan közmunkát, melynek a széles, nagy mozgalom is hasznát látja!
A turistamozgalom igazi katonái azok, akik nem restellik a kapát és csákányt, ha útépítésről van szó és akik szívesen veszik kezükbe az útjelzők festékesdobozát és az ecsetet.
Dolgozz, ha hasznos munkát tudsz végezni! De arra gondod legyen, hogy olyan munkát válassz, melynek hasznát minél szélesebb körök, az egész magyar turistamozgalom lássa!"
És végül álljon itt báró dr. Eötvös Lóránd mára már klasszikussá vált meghatározása:
"Turista az, aki útrakél azért, mert foglalkozásának egyformasága, gondjainak sokasága közebett álmaiban feltűnik előtte egy olyan szebb világ, melyben zöldebb a fű, kékebb az ég, magasabbak a hegyek, szebbek vagy különösebbek a házak, barátságosabbak az emberek s aki ez álomkép eredetijét fáradtságtól vissza nem riadva keresi - s mert hiszen e földön élünk, talán soha meg nem találja, de azért jó kedvét el nem veszíti, hiszen örömét ez a keresés teszi."