A forradalom és a trianoni béke után csak nagy nehezen indult meg újból a magyar turistaság élete. Elveszett az ország legnagyobb része, a Magas Tátra, Erdély, elvesztette a magyar turistaság úgyszólván minden jelentősebb hegyvidéket és nem maradt más, mint néhány középhegység. De nemcsak a jelentős hegyvidékeit veztette el a magyar turistaság, nagy vérveszteséget jelentett Erdély legnagyobb turista egyesületének, az EKE-nek az elszakadása és az MKE szétszakadása is. Az úttörő nagy turista egyesületnek minden vagyona, minden alkotása odaát maradt a csehek által megszállott részeken és csak néhány menekült lelkes tisztviselője támasztotta fel a csonkaországban a nagymúltú egyesületet. Elveszett a Téry menedékház és a többi alkotások tömege s a romokon csak nehezen indult meg az új élet. Új alapokra kellett mindent fektetni. Néhány forrás foglalása, továbbá a Sasotthon, Galyatetői, Ágasvári és a Csikóváraljai menedékház építése jelentette a nehezen meginduló munka kezdetét. Közben rendezték a turistaalapot. Az 1921. évi LIII. tc., a testnevelési törvény a turistaalapot a testnevelési alapba olvasztotta be és a testnevelési ügyeket - így a turistaságot is - a kultusztárca hatáskörébe utalta. Az ismét megindult szervezési munka eredményeképpen szép gyarapodást tudtak felmutatni az egyesületek taglétszám tekintetében. Ez, meg a lassanként mégis csak jelentős állami támogatást képviselő államsegélyek lehetővé tették az építőmunka nagymérvű megindulását. Az évek óta parlagon, kihasználatlanul heverő munkakedv végre levegőhöz jutott és a magyar turistaság széleskörű újjászervezése indult meg. - Az ország hegyvidékeit munkaterületek formájában szétosztották az egyesületek között s vetélkedve indult meg a munka a szövetség irányítása és felügyelete alatt. Útjelzések készültek és megépült a Csúcshegyi, Félsőtárkányi, Magyarkúti, Szentkúti, Nagyszénási (Munkás TE), Klastrompusztai, Kevélynyergi, Zsíroshegyi, Kisinóci menedékház és a Mátraháza. A Turistaság és Alpinizmus kiadásában Vigyázó János dr. és Thirring Gusztáv dr. szerkesztésében megindultak a magas színvonalat képviselő Részletes Magyar Útikalauzok, a magyar hegyek legalaposabb feltáró munkái.

Az egyesületek újabb és újabb osztályok révén igyekeztek minél több embert bevonni a turistaságba s így különösen az MTE-nek alakult sok új vidéki osztálya, de lassan-lassan magához tért a mindenétől megfosztott MKE is, és most már a fővárosban kezdte meg új szervező munkásságát. Még 1918-ban alakult meg a kizárólag magashegymászókból (alpinistákból) álló Magyar Hegymászók Egyesülete, 1920-ban a Természet Imádók Társasága, 1921-ben a MÁVAG Sportkör turista osztálya, 1922-ben a Budapesti SE alakított turista osztályt. 1925-ben a Magyar Munkások Turista Egyesülete, 1927-ben a Budapesti Orvosok Turista Egyesülete jelentett újabb gyarapodást. A harmincas évek elején alig remélt nagy lendülettel indult meg az alkotó munkásság. Egymás után épültek a jelentős menedékházak, így a Bánkúti, Telekesi, Újhutai, Dömörkapui, Nagyvillámhegyi, Kőhegyi, Hatvan Ferenc, Szárhegyi, Várgesztesi, Nógrádi menedékház. 1931-ben a nagyszabású turista kiállítás mozgatta meg a magyar turistaságot és 1932-ben a hegyestetői turista mintaterület létesítése jelentett határkövet a mindjobban terjeszkedő turistaságban. S amikor 1933-ban a Magyar Turista Szövetség 20 éves jubileumát ünnepelte, a megcsonkított országban 50 menedékház hirdette a magyar turistaság életképességét több, mint egy millió pengő értékben; 81 foglalt forrás volt az ország területén és mintegy 3500 km jelzett út kalauzolta a turistákat a magyar hegyekben és erdőkben. A turistaság szerteágazó érdeklődési területét sok és nehéz probléma megoldása is át- meg átszőtte. Így a közlekedés, illetve a kedvezmények ügye, valamint a magyar turistaság legnagyobb veszedelmének tekinthető tilos területek kérdése. 1935-ben az erdőtörvény parlamenti tárgyalásánál az ország törvényhozói elé került a turistaság ügye, de kielégítő megoldást nem nyert az ügy, külön turista törvény nem létesült, csak az erdőtörvényben történt utalás, ami vajmi kevés volt a turistaság szempontjából. 1938-ban a hatalmas arányú Szent István vándorlás mozgatta meg a magyar turistaság tömegeit. Az ország keleti végétől, a Nagy Milictől az ország- nyugati végéig, Írottkőig terjedő több, mint 800 kilométeres részen létesült ú. n. országos kék jelzés, mely a csonkaország minden hegységét összekapcsolta a Mecsek kivételével. De ugyanez év őszén már megnagyobbodott az ország a visszatért Felvidékkel, melyet 1939-ben Kárpátalja, 1940-ben pedig az északi Erdély követett.

Forrás:
[Magyar Turista Lexikon, szerkesztette Polgárdy Géza, Budapest 1941., 204-213. o.]