A magyar turistaság lelkes úttörői és harcosai kitűzték a Kárpátok alján a turistaság lobogóját s a Tátrából fújó szél által lengetett lobogó köré egyre többen gyülekeztek. A turistaság fogalma azonban ez időkben úgyszólván még egyet jelentett a magashegyek kultuszával. A magyar turistaság első apostolai is a Magas Tátra és közvetlen környékének feltárásával vélték feladatukat elvégezni s a Szepesség közvetlen környékén túl alig terjedt érdeklődési körük, Bár voltak az MKE első vezetői között is olyanok, akik ezen elvet tágíthatónak vélték és a budapesti bizottság, illetve osztály alakításával országos jelleget igyekeztek adni a mozgalomnak, a jószándékír kísérlet kátyúba került. A turiataságnak az egész ország területére való kiterjesztésének a lángja azonban ott lappangott a parázs alatt s 1888-ban újabb Budapesti osztály alakításával jelentkezett a felszínen. Téry Ödön dr. és Thirring Gusztáv dr. ez évben bejárták a főváros környékét, főleg a Pilis akkor még vadonjait és ekkor érlelődött meg bennük az a gondolat, hogy az MKE budapesti osztályánák 1880-ban lehanyatlott zászlaját mégis csak fel kellene emelni. A gondolat első határozott formában 1888 szeptember 24-én a pilisszentkereszti Klastromkútnál jelentkezett, amikor Téry és Thirring vezetésével egy kisebb társaság elhatározta egy egyesület alapítását. Az új egyesület az MKE osztályaként tervezték s a nagy lendülettel megíndított előkészítő munka eredményeként 1888 december 28-án 273 taggal megalakult az MKE Budapesti osztálya. Az osztály elnöke a kiváló tudós-alpinista, báró Eötvös Lóránd lett, alelnöke Lóczy Lajos egyetemi tanár, ügyvezető alelnöke Téry Ödön dr., titkára pedig Thirring Gusztáv dr. Az új osztályról már az alakulást követő időkben nyilvánvaló lett, hogy nem jut az előző kísérletezések sorsára. 1889. februárban Téry és Thirring szerkesztésében útjára bocsátották az első magyar turista lapot, a Turisták Lapját s már az első évben 124 km utat jeleztek a főváros környékén s felolvasásokkal és kisebb kiadványokkal terjesztették a turistaság eszméjét. 1890-ben már 1384 tagja volt az osztálynak s a sokoldalú munkásság és nem utolsósorban a mindent a fővárosba központosítás révén mind több és több hang hallatszott az MKE központjának Budapestre való helyezése mellett. Először ugyan csak arról volt szó, hogy az MKE működését kell szélesebb alapokra fektetni. Sokan helyi jellegűnek tartották az egyesület működését s azt szerették volna, ha munkássága az egész országra kiterjed s ezáltal az egyesület országos egyesület lesz. A lavinát ez ügyben Marinovich Imre dr., a "Néhány szó az MKE közgyűlése alkalmából" c. cikke indította el, mely a Turisták Lapja 1889 auyusztusi számában jelent meg. A cikkre a lap októberi számában Róth Samu dr., az MKE központi ügyvezető alelnöke válaszolt "Pro domo" címen. 1890. május 9-én Kassán azután értekezletet tartottak az osztályok kiküldöttei az MKE újjáalakítása érdekében. Az értekezleten elfogadták azt a javaslatot, hogy az MKE központját az ország fővárosába helyezzék át; az e kérdésben véglegesen döntő 1891. augwsztus 9-én Tátrafüreden megtartott közgyűlés azonban ezt elvetette. A Budapesti osztály vezetői voltak a legfőbb szószólói annak, hogy az egyesületet országos jellegűvé s éppen ezért budapesti székhelylyel működő eryesületté kell tenni, a tátrafüredi kedvezőtlen döntés után tehát úgy érezték, hogy nem tudnak tovább együttműködni az MKE vezetőségével. 1891. szeptember 29-én az MKE Budapesti osztálya kimondta a megszünését s nyomban utána, 152 taggal megalakult a Magyar Turista Egyesület. Az új egyesület elnöke báró Eötvös Loránd, alelnöke Téry Ödön dr., titkára pedig Thirring Gusztáv dr. lett. Megalakult tehát az ország második turista egyesülete s tulajdonképpen ezzel vette kezdetét a turistaságnak az egész országra való kiterjesztése.

Folytatás ...

Forrás:
[Magyar Turista Lexikon, szerkesztette Polgárdy Géza, Budapest 1941., 204-213. o.]

---