A XIX. század utolsó évtizedében új lendületet vett a turistaság, amikor az MKE Budapesti Osztályából 1891. szeptember 29-én megalakult a Magyar Turista Egyesület (továbbiakban MTE). A Budapesti Osztály kiválását tulajdonképpen az MKE székhelye körüli vita döntötte el, amely során a szepesiek nem szavazták meg az Egyesület székhelyének Budapestre történő áthelyezését. Az MTE új versenytársként jelentkezett a Magas-Tátra feltárásának dicsőségéért vívott versenyben, elsősorban az 1892. február 14-én Késmárkon alapított Tátra Osztályának köszönhetően. Az MTE legmaradandóbb alkotása a Téry menedékház, amelyet 1899-ben nyitottak meg a turisták előtt.

A trianoni békeszerződés aláírásával a történelmi Magyarország legszebb tájainak, magashegységeinek elvesztésével együtt az MKE szinte teljes működési területét és osztályait, valamint vagyona nagy részét elvesztette, a Felvidéken működő több más egyesülethez hasonlóan működését rendeletileg betiltották. E szomorú események után az MKE Csehszlovákia területén maradt tagjai Karpathenverein (a továbbiakban KV) néven a német-magyar kisebbség turistaegyesületévé alakították át az egyesületet, amelyhez többek között csatlakoztak az MTE Tátra Osztályának itt élő tagjai is. A KV késmárki székhellyel 1919 és 1945 között működött. A viszonyok normalizálódása után, 1921-ben a KV visszakapta menedékházait (a hajdan az MTE tulajdonát képező Téry menedékházat kivéve, amelyet a csehszlovák állam végleg kisajátított). A KV építette meg a Tátra akkortájt legszebb síugrósáncát, a tátraszéplaki Guhr-sáncot, a sánc mellett a Guhr kunyhót, valamint a leégett Tarpatakfüred helyén a Guhr-turistaszállót, a mai Bilík menedékházat.

1874-ben dr. Tytus Chałubiński kezdeményezésére (aki egyebek mellett a hetvenes évek elején Zakopane megalapítója is volt) megalakult a Lengyel Tátraegyesület (Towarzystwo Tatrzańskie), s már a következő évben felépítette első turistaházát a Halas-tó mellett. Ezen egyesület tagjai elsősorban a Lengyel-Tátra csúcsait látogatták, de a leghíresebb lengyel hegymászók (elsősorban Chałubiński és Mieczysław Pawlikowski) aktív szerepet vállaltak a D-i oldal csúcsainak feltárásában is.