Magyarországi Kárpátegyesület - MKE

Iglói korszak (1891 - 1920)


MKE jelvénye

MKE jelvénye


Az iglói korszak vezetősége javarészt az iglói gimnázium tanári karából került ki. Fischer Miklós és Róth Márton e korszak legérdemesebb munkásai; előbbi az adminisztráció és reprezentáció, utóbbi a gyakorlati munka és turistanevelés vezetője. A tátrai útépítések javát Dénes Ferenc tervezte és tűzte ki, Igló hegyei között Karoliny Mihály és Hajts Béla dolgoztak, keleten Siegmeth Károly; a turistairodalommal Posewitz Tivadar foglalkozik. A helyzet megváltozott: az egyesület 2000 tagot vesztett, sok előnnyel rendelkező riválist kapott, melyhez a féltékeny Késmárk is átpártolt Döller Antalal együtt; a turistamozgalom egyre szűkebbkörű lett, mert a Magas-Tátra idegenforgalmi fejlesztésének, valamint a Kárpátok tudományos feltárásának kérdései mindinkább különváltak a turistaság problémáitól. Az új vezetőség azonban megbirkózott a veszélyekkel, biztosítani tudta az egyesület nyugodt, zavartalan életét s meg tudta őrizni ennek vezető pozícióját. A Magas-Tátrában - ahol az egyesület egyedül dolgozott - új munkatársak jelentkeztek: az MKE Sziléziai Osztálya, az MTE, az MTE Késmárki Osztálya (Tátra-egylet) és az erdőkincstár. A Poprádi-tó menedékháza magánkézbe került, a Felkai-tónál az MKE Sziléziai Osztálya 1895-ben, a Nagytarpataki-völgyben a kincstár, a Kistarpataki-völgyben az MTE épített menedékházakat, míg az MKE a negyedik Zöldtavi-menedékházat építette fel (1897). Természetesen az útépítések és útjelzések nagyobbrészét azután is az MKE végezte (egyes csúcsokra is utat épített, megkezdte a "felső turistaút" építését, megépítette a tarpataki Óriás-vízesés vashídját, a Tarajka kocsiútját és Szilágyi-emléket, stb.) s a tátrai útépítési, szállás- és egyéb turistaproblémákat (beleértve a megyei kezelésbe adott "Tátra-körút" teljes kiépítését és a lengyel oldal úthálózatába való bekapcsolását is) szerves, átfogó munkatervbe foglalta össze (1907. évi memorandum), melynek fokozatos megvalósítására a kormányok nemcsak ígéretet tettek, de ahhoz hozzá is fogtak.

A kulturális munka terén az egyesület jelentékenyen kibővítette a poprádi Kárpát Múzeumot, kezdeményezte és támogatta a Magas-Tátra új térképezését (eredménye a pompás 1:25000 katonai térkép), támogatta a tudományos kutatásokat, sikeres kiállításokat rendezett vagy ilyeneken részt vett, kalauzokat adott ki vagy támogatta azok kiadását. Posewitz Tivadar megírta az egyesület 20, majd a 25 éves történetét. Az elveszett osztályok helyébe új osztályok alakultak Egerben (1891), Lőcsén (1896), Nagybányán (a Keleti Kárpátok Osztályának Gutin alosztálya), Eperjesen (1905), Rozsnyón (második gömöri osztály, 1910), Kassán (1912), Szepesváralján (1917). Az osztályok legnagyobbrésze érdemes és hasznos munkát vegzett és a turistabirodalmat alkotásokkal gyarapította. Külön kiemelendő az iglói (A Felvidék Paradicsomának feltárása) és a Sziléziai Osztály munkáját (a Felkai-völgy mintaszerű gondozása), valamint a Keleti Kárpátok osztályának hatalmas területre kiterjedő tevékenységét. Friss szellemet és munkakészséget hozott az egyesület életébe 1907 után a budapesti egyetemi turisták erőteljesebb bekapcsolódása. A BETE-nek az MKE életében is részt vállalt tagjai új lendületet hoztak a Tátra hegymászófeltárásába, új színt az évkönyvek tartalmába, új kívánságokat, javaslatokat az elkényelmesedő ülésekre. A Turistaság és Alpinizmus megindítása csak fokozta munkájuk súlyát. Megnyerték ifj. Guhr Mihályt az egyesületi munkának, felkarolták a tátrai sísportot, felújították a tátrai vezetőügyet, mentésügyet, kiadták a Magas-Tátra új térképét és kalauzát. E társaság egyik vezető tagja Hefty Gyula Andor Késmárkra költözött (1911) s ettől kezdve mintegy 25 éven át a tátrai és egyesületi munka egyik oszlopa volt; mint a szervezőbizottság vezetője, az I. világháború utolsó éveiben több új osztály megalakítását kezdeményezte: Ruttka (Fátra Osztály, 1917), Poprádon, Liptoszentmiklóson, Rózsahegyen, Zsolnán (1918). 1917-ben a fiatalok sürgetésére és Guhr támogatásával valamennyi tag megkapta a Turistaság és Alpinizmust. Ekkor, Róth Márton halála után szűnt meg az évkönyv - de 1918- ban német nyelven újra megindították. Mindezek az újítások az egyesületi életet is erősebb hullámzásba hozták, s Teleki Sándor elnöknek és Fischer Miklós ügyvezető alelnöknek sok tapintatra és ügyességre volt szükségük a nézetek összeegyeztetésére. Az érdeklődés és a taglétszám növekedett: 1918-ban az egyesületnek 14 osztálya és 3000 tagja volt, a hegyek között pedig mintegy húsz menedékháza,vagy kunyhója és néhány kilátója volt. Ekkor érte az egyesületet a második, az elsőnél is nagyobb csapás: Trianon.

Az MKE iglói korszakának elnökei:

E korszak legaktívabb tagjai:

Irodalom:

Forrás:
[Magyar Turista Lexikon, szerkesztette Polgárdy Géza, Budapest 1941., 132. o.]
[Z. Radwanska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzanska, Wydawnictwo górskie - Poronin 1995, 703-704. o.]