Kezdetét tulajdonképpen a sísport meghonosodásától, tehát már Jordán megjelenésétől kellene számítanunk, de az 1905-1907-es tél is bizonyos tekintetben fordulópontnak tekinthető. Jordán és kortársai, valamint a németek legnagyobbrészt már elmaradnak, új fiatalság jön: a budapesti egyetemiek, majd 1910-11-ben a szepesiek s a háború kitöréséig a lengyelekkel együtt ők hoznak friss lendületet a téli Tátra hegymászó- és síéletébe. Szebb téli túráikat a következőkben telek szerint sorolom fel.

Az 1906/1907-iki tél decemberében Barcza I. két vezetővel átkel a Téry-horhoson, március végén Horn és Serényi feljutnak a Lengyel-nyeregre, Gránát-falra és Bibircsre (II. megm.), Wachter és Hruby pedig sível járják be a Nagy-Tarpataki-völgyet a Vöröspatak-toronyig.

Az 1907/1908-as tél januárjában M. Zaruski és társai a Zerge-hegyet, Giewontot, Karlowicz és Kordys a Kościelecet, februárban a Sárga-hegyet érik el, február végén pedig mindhárman a Hala Gąsienicowától a Liliom-hágó, Závori-nyereg, és Kapor-hágókon át a Csorba-tóhoz síelnek. Dubke (id. Franz és Breuer vezetőkkel a Gerlachfalvi-csúcsot (II. megm.), Komarnicki Gy. és Laufer pedig áprilisban a Weber-csúcsot (II. megm.), Kopa-hágót és Zerge-hegyet (II. megm.) látogatják meg.

Az 1908/1909-es télen a magyar hegymászók közül Hruby E. és Madaras J. március végén feljutnak a Ganek-résig; április közepén Fodor, Horn és Serényi a Litvorovy- és Felkai-csúcsokat, Barcza, Jordán és Szaffka pedig a Karbunkulus-tornyot másszák meg. A lengyelek közül Klemensiewicz és Maślanka áprilisban a Batizfalvi-, Otto- és Márta-csúcsokat látogatják meg.

Az 1909/1910-es tél magas-tátrai túráit január elején a Téry-csúcs megmászása vezeti be (Horn, a Komarnickiak, Serényi); márciusban W. Goetel és társai feljutnak a Barátra, H. Bednarski, J. Lesiecki, M. Zaruski és S. Zdyb a Hátsó-Barátra, M. Lerski és J. Maślanka meglátogatják a Ganeket, Olga-csúcsot, Hincó-tavi-tornyot, Vadorzó-hágót és Keleti-Menguszfalvi-csúcsot, március végén a Schweickhart-testvérek és Vigyázó J. a Kis-Viszokát, Hruby, Jordán O., Komarnicki R. és Serényi pedig a Fecske-tornyot másszák meg.

A Lengyel-Tátra hegyei közül e tél januárjában a Zawrat-tornyot (Bednarski, Lesiecki, Loria és Zdyb), a Sima-hágót (J. Zembatowa, Lesiecki), februárjában a Granaty É-i ormát (Zaruski, W. Pawlica, W. Majewski, S. Zdyb), márciusában pedig a Kis-Bucsina-tornyot (Bednarski, Lesiecki, Zaruski és Zdyb), Gąsienieca-tornyot (előbbieken kívül még T. Cybulski és S. Mazurkiewicz), és Sas-ormot (A. Litwinowicz és Zaruski) érik el.

Az 1910/1911-es tél áprilisában Dr. Jablonszky és társa (Breuer J. vezetővel) átkelnek a Dubke-résen, Horn és Serényi a Rovátkát és Vörös-patak-tornyot, S. Neumannal pedig a Vadász-lejtő-tornyot látogatják meg, míg Kregczy, Rokfalussy és Votisky a Vörös-tornyot és Zöld-tavi-csúcsot, Grósz és Komarnicki Gy. pedig a téli Hegyes-tornyot hódítják meg. A lengyel csúcsok és hágók közül márciusban Zaruski és L. Zająckowski a Kis-Kościelecet, áprilisban Zaruski, Lesiecki, Loria és Zdyb a Kis-Zerge-hegyet, Zamarla-tornyot, Zerge-csorbát, S. Jaworski, Lesiecki, J. Malachowski, Loria és Zdyb a Kościelecet, a három utóbbi pedig ezenkívül még a Nagy-Bucsina-tornyot érik el.

Az 1911/1912-e tél hegymászóélete - főleg a szepesiek bekapcsolódásával - már december elején megindul, túlnyomóan magyar jellegű s a Tátra déli oldalára szorítkozó. Hefty és Komarnicki Gy. feljutnak a Kis-Templomra és Varangyos-tavi-csúcsra, Rokfalussy az Omladék-völgyi-, Balla Gy. társaságában a Sárkány-tavi-toronyra, Kregczy társaságában pedig a Papirusz-csúcsra. Januárban Hefty és Rokfalussy meglátogatják a Szoliszkót, előbbiek, Kregczy és Maurer A. pedig a Triumetalt. Februárban Komarnicki Gy. feljut a Gántra Hefty pedig a Batizfalvi-völgy Kápolnájára, márciusban Balla Gy. és Rokfalussy a Sárkány-falat, Maurer A. és Wandracsek D. a Nyugati-Vaskapu-hó-csúcsot, St. Komornicki, Swierz és társai a Sirokát, Hefty és Laufer a Vörös-tavi-csúcsot, Kregczy és Rokfalussy pedig a Zerge-őrtornyot, míg áprilisban Mervay S. és a Teschler-fivérek a Bástya-hágót, Hefty és Komarnicki Gy. a Koprova-tornyot, utóbbi pedig azonkívül még a Szedilkó-hágót éri el.

Az 1912/1913-as tél januárjában Rokfalussy a Hlinszka-tornyot, Hefty és Laufer a Jávor-csúcsot érik el, februárban Hefty és Komarnicki Gy. a Hátsó-Gerlachfalvi-csúcsot utóbbi márciusban sível a Közép-hegységet, Jordán, Rokfalussy és Votisky a Greinert, Horn és Kátai E. a Keleti-Vaskapu-csúcsot és Róth M.-csúcsot, Laufer és Maurer A. a Csubrinát, Hefty és Rokfalussy a Szoliszkó-tornyokat, Grósz és Kregczy pedig a Simon-tornyot érik el. J. Borkowski, St. Byrcyn és W. Skowczewski átkelnek a Zerge-csorbán, O. E. Meyer és neje pedig megmásszák az Erzsike-tornyot. Áprilisban Grósz ellátogat a Békás-tavi-toronyra, Ökörhát-toronyra, Csorbai- és Mlinica-völgyi-tornyokra, Kregczyvel a Jeges-tavi-csúcsra, Schmidt Gizivel pedig az Osztra-tornyokra. A Lengyel Tátra új téli túráinak sorozata a Zerge-csorba, a Zerge-hegy és Zerge-bástya egy napon, márciusban végzett megmászására (J. Lande, J. Malachowski) szorítkozik.

Az utolsó békés tél: 1913/1914 hegymászóélete februárban a Vám-kő megmászásával (Hefty, Komarnicki) kezdődik. Márciusban Hefty 7 vezetővel (vezető tanfolyam keretében) a Keleti-Szalóki-torony ÉK-i gerincét járja be, áprilisban pedig Barcza F. és Schmidt Gizi a Hátsó-Bástyát és Kis-Zergetavi tornyot, Serényi és Votisky a Dőri-, Petrik-, Majunke-tornyokat és Pfinn-kilátót, Grósz és Zuber Fr. a Ruman-csúcsot, a breslaui Heim, Müller és társa a Déry-csúcsot látogatják meg.

A háború után a téli hegymászásokat hosszú ideig elhanyagolák; a fiatalságot és a Tátra új látogatóit csak a síelés érdekli, de még megfelelő tapasztalatokkal sem rendelkeznek. Lassankint azonban - főleg a fiatal lengyelek soraiból - mégis csak elsőrangú gárda fejlődik ki, melynek vállalkozásai (főleg az 1927-1928-as téltől kezdve) a téli hegymászást is új virágzásra bírják. E fiatalok ide is behozzák a sportszerű felfogásnak és rekordszellemnek azt a szigorúbb mértékét, mely a nyári hegymászö életnek is új színt adott s mely már nem elégszik meg a téli köntösben pompázó csúcsok legkönnyebb útvonalaival, hanem sorra veszi a kimondottan nehéz útvonalakat is, hogy ezeket a többnyire még jóval nehezebb téli viszonyok közt is legyőzhesse. Míg tehát a háború előtt a hegymászok csupán a csúcsok első téli megmászására törekedtek, addig a mai fiatalság az útvonalak téli bejárását tűzte ki céljául.

A háború utáni új téli túrák sorából (melyek jegyzékét a lengyel turistairodalom évről-évre közli) csak a legnevezetesebbeket említem meg.

Már az 1924-1925-ös tél túrái sorából kiemeledik a Swinica ÉK-i falának (Sokołowski-fivérek) bejárása, az igazi fellendülés azonban, mint említettem, az 1927-1928-as téllel indul meg. E télnek legszebb vállakozása a Tátra főgerincének a Kopa-hágótól a Fehér-padig április első felében egyfolytában (a csúcsokon és hágókon való éjjelezéssel) két héten át: tartott bejárása volt (A. Karpiński és K. Narkiewicz-Jodko), de igen szép túrák voltak a Weber-csúcsnak a Német-létrán és az ÉNy-i élen át, a Molnárnak a Poduplaszki-völgyből való megmászása (J. Honowska, Z. Krókowska, J. A. Szczepański), a Hincói-hágónak egyenest a Halas-tótól való elérése (W. Sokołowski, Wallisch), valamint a Szekrényes-gerincnek a Bibircs-csúcsáig való bejárása (Krygowski).

Az 1928-1929-es tél legszebb túráit Zaremba végezte magányosan a Kościelec K-i és a Kis-Zerge-hegy É-i falainak bejárását.

Az 1929-1930-as tél további fejlődést hoz, mert a krónika 26 első téli megmászásról számol be, de beszámol egyuttal a túlhajtott sportszenvedély halálos áldozatáról is (Z. Gieysztor). Legszebb túra a Hátsó-Gerlachfalvi-csúcs ÉNy-i falának két napon át tartott átmászása (Stanisławski, Stanecki).

Az 1930-1931-es tél kiemelkedő, ugyancsak kétnapos túrája a Felső-Jég-völgyi- csorbának É-ról való elérése (Stanisławski, H. Mogilnicki).

Az 1932-1933-as tél igazán nagyszabású vállalkozásai voltak a Varangyos-tavi-csúcs É-i falának (Z. Korosadowicz, J. Staszel), a Weber-csúcs É-i falának (J. Szczepański, J. Honowska, Z. Krókowska) és a Ganek E-i falának (W. Birkenmajer, S. Groński) megmászásai. Mindhárom túra 3-3 napig tartott; csak sajnálatos, hogy Birkenmajer-ra a Ganek-túra végzetessé vált, mert a második éjjelezés alkalmával a vihar a Ganek-karzaton felállított sátrukat a mélybe sodorta s Birkenmajer megfagyott.

A legutolsó évek lengyel túrái közül megemlítem a Zamarla-torony D-i falának téli bejárását (J. Gnójek, J. Sawicki, J. Wloczkowski, 1934 április), a Jég-völgyi-csúcsnak a Jég-völgyből véghezvitt kétnapos megmászását (S. Bernadzikiewicz, S. Luxemburg) - és mint valamennyi közt talán a legpompásabb teljesítményt: a Nagy-Menguszfalvi-csúcs éveken át hiába ostromolt É-i falának három éjjelezés árán való átmászását (Korosadowicz és Staszel, 1936 április).

A szepesiek sorából Nitsch M. vezető német vendégekkel (O. Haffner, A. Schmidt) bejárja a Villa-gerincet és a Lomnici-csúcs Jordán-útját; a szepesi fiatalságnak a téli hegymászás iránti érdeklődése egyébbként szintén fokozódik s a legutolsó esztendőkben már komoly téli vállalkozásokat eredményezett.