A hegymászás szepesi híveinek sora a MKE öreg turistáinak fokozatos visszavonulásáva egyidőre megszakadt, vagy legalábbis az úttörők első vonalából visszaesett a járt utakat járó turisták második vonalába. A vezető nélkül járó és új útvonalakat kereső szepesi hegymászók újabb nemzedéke 1902 körül jelenik meg újra, amikor Grósz A. végzi első próbálkozásait (négy társával a Nagyszalóki-csúcsról a Mauksch-katlanon át ereszkedt le, 1904-ben pedig bejárja a Zöld-tavi-csúcs DK-i gerincét), aki azóta is, immár 30 éve járja a hegyeket, új túráinak számát közel százra növelte s a Tátrának egyre újabb hegymászókat nevel. 1905 körül Votisky Z.-al már mozgalmat indítanak a vezetőnélküli hegymászásnak a szepesi fiatalság körében való népszerűsítésére s már abban az évben egy-két sikerült vállalkozást hajtanak végre. 1910-ben tűnik fel a többnyire egyedül járó Mahler O., de még azon év őszén a Gerlachfalvi-csúcs körül szerencsétlenül jár (s csak tizenegy év múltán akadnak rá). 1911-ben Grósz az iglói Kregczy T. (1911-1912) és Rokfalussy L. (1911-1918) személyében kitűnő társakra tesz szert, a következő évben pedig a társaság egyebek közt az iglói Mervayval, a Teschler- és a késmárki Zuber-fivérekkel gyarapodik; a szepesiek ekkor már a lengyelek és budapesti egyetemiek erős társaságában is méltómódon megállják helyüket - sőt a budapestiekkel összebarátkoznak, többen a BETE-be belépnek, közös túrákat tesznek, úgyhogy a két társaság rövidesen már el sem határolható egymástól.

Az I. világháború ezt az együttest is széjjelszórta; a háború után is ott maradt Grósz, Hefty és Zuber O.; a többiek helyébe a háború alatt és után ifj. Reichart D., a Szász-fivérek, Wiegandt A., Piovarcsy K., Lángos L., stb. léptek, majd pedig, nagyrészt Grósz oktatása és vezetése mellett, új, fiatal generáció fejlődött (Luczy-fivérek, Koromzay Gy., Lingsch Gy., Seide G., Hensch Klári, Bethlenfalvy J., stb.), mely néhány esztendei tanulás után már képes volt a legnehezebb feladatok megoldására is. A háború utáni első években, amikor a lengyelek nehezen jöhetnek át, szepesiek uralkodtak a Tátrában. A fentebb már említett lengyel statisztika szerint 1921-ben a magyarok és szepesiek 20, a lengyelek 7, 1922-1923-ban pedig 23, illetőleg 17 új túrát végeznek. Sajnos azonban, ez az arány ettől kezdve gyorsan romlik; 1924-ben 6:14, 1925-ben 6:22, 1926-1928 közt 24:88, 1929-ben 4:65, míg 1930-ban alig néhány szepesi túrával szemben 130 lengyel túrát közölnek. De ha a szepesiek mennyiségileg nem is bírtak lépést tartani a lengyel hegymászóélet nagy kivirágzásával, legjobb embereiknek még ma is az első sorokban van helyük.

Az I. világháború előtti idők legszebb túrái a Markazit-torony, Fehér-tavi-csúcs és a Kék-tavi-torony D-i falai és a Késmárki-csúcs D-i pillére, míg a háború alatti és utáni túrák sorából a Kriván ÉNy-i, a Hátsó-Bástya és Fecske-torony K-i, a Szontagh-csúcs É-i, a Késmárki-csúcs DNy-i és a Nagy-Villa-csúcs D-i falai, valamint utóbbinak K-i gerince emelkednek ki.

A szebb túrák krónikája:

1905: Kis-Koncsiszta (II, Szontagh M. és Zsigmondy Z., id. Franz J. vezetővel), Varangyos-tavi-csúcs Ny-i orma (Grósz, Gretzmacher és Votisky), Felkai-hágó É-ról, Felkai-csúcs DNy-i gerince (Grósz, Gretzmacher Gy., Rumancsik K. és Thern A.).

1911: Sárkány-tavi-torony É-i gerince (V, Kregczy), Fehér-tavi-csúcs D-i fala (IV, Hefty és Rokfalussy), Nagy-Templom (II) és Kis-Templom ÉNy-i gerince (III , Grósz és Kregczy), a teljes Jávor-gerinc (előbbiek és Rokfalussy), Hátsó-Gerlachfalvi-csúcs Ny-i gerince (előbbiek és Maurer E.), stb.

1910: Egenhoffer-csúcs Ny-s fala (Grósz), ugyanennek ÉK-i gerince (Mahler).

1912: Markazit-torony D-i fala (V, Grósz, Kregczy, Rokfalussy), Késmárki-csúcs D-i pillére (IV, Grósz, Hefty, Laufer), Kék-tavi-torony), stb. D-i fala (IV, Grósz, Hefty, Rokfalussy), Litvorovy-csúcs ÉNy-i gerince (II, Grósz, Hefty), Weber-csúcs ÉNy-i éle (II, Grósz, Kregczy, Rokfalussy).

1913: Kis-Viszoka ÉK-i fala (III, Teschler-fivérek).

1914: Keleti-Szalóki-torony ÉK-i gerince (II, Hefty 7 vezetővel, vezetőtanfolyam keretében).

1916: Kriván ÉNy-i fala (IV, Hefty, Teschler I. és O. Friedmann).

1918: Gánt Ny-ról (II, Grósz, Porpáczy L., Vilkovszky A.).

1919: Hátsó-Gerlachfalvi-csúcs ÉK-i gerince (II, Szász R., Spizkopf U. P. vezetővel).

1920: Elülső-Szoliszkó-torony K-i fala (IV, Grósz és Wawrek A.), Hátsó-Bástya K-i fala (IV, Grósz és Szász R.), Hátsó-Gerlachfalvi-csúcs ÉK-i fala (IV, Reichart és Szász R.) és DNy-n fala (I, Grósz, Reichart és Wiegandt), Kis-zerge-tavi-torony Ny-i fala (III), Felső-Bástya hágóból leereszkedés Ny-ra (II, Grósz és Wiegandt), Osztra-csorba K-ről (III, Komarnicki Gy., Reichart D. és Margit), Sátán ÉK-p fala (II, Grósz), Gerlachfalvi-csúcs Ny-i fala (II, Grósz és Reichart), Cseh-tavi-torony Ny-i gerince (Komarnicki Gy. és Reichart) stb.

1921: Lomnici-csúcs Ny-i fala, annak jobbszélén (IV, Koromzay Gy., Mlinarcsik M. és Piovarcsy K.), Elülső-Szoliszkó-torony Ny-i fala (Grósz és Wiegandt), Hagymás-tavi-tornyok (kis és középső torony) Ny-i gerince (III, Luczy-fivérek), Nagy-Hagymás-tavi-torony Ny-ró1 (III,), Zöld-tavi-csúcs ÉNy-i és É-i gerincei (III, Komarnicki Gy. és Reichart), Sárga-torony É-i fala (III, Andrejkovics K.), Markazit-torony K-i fala (III, Grósz és Palencsár B.), Osztra K-i fala (II, Grósz, Wiegandt, Wawrek, Reichart D. és M.), Csorbai-csúcs D-i gerince (II, Grósz és Szász B.), Közép-orom DNy-i gerince (II, Grósz, Wiegandt és Oszwald Juliska), Nyugati-Szalóki torony D-i fala (II, Grósz, Wiegandt és Reichart), Zöld-tavi-csúcs D-i fala (Komarnicki Gy. és Reichart), stb.

1922: Késmárki-csúcs DNy-i fala (IV, Grósz és Wawrek), Hó-csúcs D-i fala (III, Hefty, Wiegandt és Zuber O.), Nagy-Terianszkó-torony ÉK-i fala (II, Grósz és Schein M.), Nagy-Zerge-tavi-torony K-i fala (II, Grósz és a Schein-fivérek), Vörös-torony K-i fala (II, Grósz és Bruckner Z.), stb.

1923: Litvorovy-csúcs DK-i fala (IV, Reichart és Teschler L.), Keleti-Rovinki-szarv ÉK-i gerince (IV) és a Nyugati-Rovinki-szarv ÉK-i gerince felmenetben (II, Reichart), Jég-völgyi-csúcs K-i fala (III, Grósz és Lingsch), Virágoskert-torony ÉNy-i gerince (III), és a Kis-Viszoka ÉNy-i fala (II, Komarnicki Gy. és Reichart), Gerlachfalvi-csúcs a Katlanból (II, Hefty és Teschler L.), stb.

1924: Vöröspatak-torony Ny-ról (III, Piovarcsy K. és J., Wachdeutsch Gy.), stb.

1925: Téry-csúcs DNy-i fala (II, Grósz és Lingsch), Keleti- és Nyugati- Szekrényes-torony közti csorba D-ről (II, Reichart), Nyugati-Szalóki-torony és Keleti-Szekrényes-torony közti csorba (II, Reichart és Kallivoda Jenőné), stb.

1926: Nagy-Villa-csúcs K-i gerinc felmenetelben (IV, Lingsch, Seide és Laczika Felicitas), annak D-i (IV) és É-i (III) falain új útvonalak (ugyanazok), Vörös-tavi-csúcs DK-i fala (II) és a Karó-tavi-torony É-i gerince (II, Grósz, Bányász F., Lingsch, Seide és Payer Emmi), stb.

1927: Fecske-torony K-i fala (IV, Lingsch, Seide és Hensch Klára), Szontagh-csúcs É-i (IV) és ÉK-i (I, lemenetben), Weszter-csúcs É-i fala (II, Lingsch és Seide), Késmárki-csúcs ÉNy-i (III és a Nyugati-Villa-csúcs É-i (II) falai (Grósz, Lingsch, Seide és Payer Emmi), Szekrényes-csorba D-ről (III, Reichart és Egerváry J.), stb.

1928: Jordán-csúcs ÉK-i gerince (II) és a (Késmárki- és Weber-csúcsok közt fekvő) Felső-Késmárki-csorba Ny-ról, a Rézpad-katlanból (I, Grósz és Lingsch), stb.

1929: Nyugati-Villa-csúcs ÉK-i é1e (II, Grósz és Lingsch), részben új út a Lomnici-csúcsra ÉNy-ról (II), stb.

1930: Új útvonalak a Fecske-torony és Hátsó-Bástya Ny-i falain, Zerge-tavi-csorba Ny-ról (II, Grósz és Lingsch); Hátsó-Szoliszkó-torony K-i fala (III, előbbiek és Wallentin Ida), stb.

1932: Izabella-torony DNy-i éle, új út a Szekrényes-csorbára D-ről (Reichart és Probst Erzsébet).

1933: Papirusz-csúcs DK-i éle, új út a Karbunkulus-torony D-i falán (Kegel G., Nitsch M. és tsai).

1934: Papirusz-csúcs K-i válára a D-i fal kéményén át (V, Duchony, Nitsch és a lengyel S. Motyka), Nagy-Papirusz-torony D-i fala (V, Duchony, Kegel és Pánczél B.), Weber-csúcs ÉK-i vállának (2233 m) É-i fala, (IV, Duchony és Nitsch).