A MTE önállósult egyetemi osztályában: a Budapesti Egyetemi Turista Egyesületben tömörült fiatal magyar hegymászóknak a Tátra hegymászófeltárásába való bekapcsolódása, egyike a magyar turistaság története legszebb fejezeteinek. Lelkesedésük Whymper, Zsigmondy, Lammer s Jankovics írásaiból táplálkozott, technikai tudásukat a budapestkörnyéki sziklákon, de egyesek az Alpokban is szerezték s ilymódon néhány esztendő alatt az évtizedes tradíciókkal bíró lengyel gárda mellé, azok egyenrangú társaivá fejlődtek. "Alpin" felfogásuk kifejezésére, Tátra-kultuszuk ápolására megalapították a Turistaság és Alpinizmus c. folyóiratot (1910), feltáró munkásságukra pedig a háromkötetes Tátra-kalauzzal tették rá a koronát (1914) - de egyben, sajnos, a zárókövet is, mert az I. világháború az első gárdát kegyetlenül megtizedelte, a háború utáni nemzedék pedig az idegenné lett Tátrában komoly szerephez többé már nem juthatott.

Első szerény próbálkozásaikkal 1905-ben tűnnek fel (Serényi J. és két társa: "Egyetemi-csúcs"), az 1907-ben megindult élénkebb tevékenységnek pedig Wachter J. szerencsétlensége vetett véget, mely miatt még a következő évben is csak kevesen jöttek a Tátrába, úgyhogy a magyar hegymászóélet igazában csak 1909-ben virágzik fel, de aztán négy-öt éven át nem lankadó hévvel járják a csúcsokat s keresik a még meg nem oldott problémákat. Legeredményesebb tagjai e körnek a Komarnicki-fivérek voltak (Komarnicki Gy. 1907-1923, Komarnicki R. 1907-1912); K. Gy. állította össze a Tátra hegymászókalauzát is, a magyar kalauzirodalom egyik legszebb termékét. Mellettük Serényi J. (1907-1911), Horn K. L. (1907-1912), a szepesivé lett s a Tátra ügyét szóval, tollal, tettel ezidőszerint is a legeredményesebben szolgáló Hefty Gy. A. (1908-1925), Laufer I. (1908-1911), Szaffka T. (1908-1911), Barcza I. (1909-1912), Jordán O. (1909-1910), a Schweickhart-fivérek, stb. vettek főleg részt új és új vállalkozásokban. Nem tartozott kezdetben e körbe, de itt említem meg Kienast F.-t (aki 1907-1910 közt vezetővel tett néhány szép túrát), valamint Vigyázó J.-t, aki ugyan úttörő hegyi vállalkozásokban nem vett részt, de mint a Turistaság és Alpinizmus egyik megalapítója és szerkesztője e hegymászókör irodalmi és turistapolitikai tevékenységének egyik főmozgatójává fejlődött.

Hogy ez a lelkes társaság, valamint a velük egyidejűleg feltűnt szepesi hegymászók a magyar turistáknak a feltárómunkában ezidőtájt játszott, alárendelt szerepét mennyire megjavították mutatja az alábbi lengyel statisztika. Eszerint 1902-1906 közt a magyarok 7, a lengyelek 71 új útvonalat járnak be; 1907-1909 közt a magyarok 20, a németek 53, a lengyelek 115, 1910-ben a magyarok 15, a lengyelek 17, 1911-ben a magyarok 27; a lengyelek 16, 1912-1920 közt pedig a magyarok (illetőleg túlnyomórészt szepesiek) 81; a lengyelek 20 új túrát végeznek.

E társaság legszebb eredményei falmászások: a Hátsó-Gerlachfalvi-csúcs ÉNy-i, a Zöld-tavi-, a Jávor-csúcs és Weber-csúcs É-i, valamint a Batizfalvi-csúcs D-i falai. A Márta-csúcs ÉK-i falát magyar és lengyel hegymászók együttesen járták be. A szebb túrák krónikáját alább adjuk s itt soroljuk fel ama néhány magyar hegymászó nevezetesebb túráit is, kik nem tartoztak e körbe.

1907: Kienast F. (Breuer J. és Spitzkopf . P. vezetőkkel) bejárja a Batizfalvi-csúcs K-i és Ny-i; a Kis-Viszoka É-i gerincét (II) s A. Otto figyelmeztetésére a Gerlachfalvi-csúcsra a Felkai-völgyből könnyű, rövid útvonalat állapít meg ("Kienast út"). Jordán K. és Schwicker R. a Fehér-tavi-csúcs ÉK-i gerincét járják be, a Komarnicki-fivérek pedig annak DK-i gerincén ereszkednek le (II); Horn, Serényi és Wachter a Kopki D-i gerinctornyait s a Márta-csúcs karcsú középső tornyát ("Wachter-torony") másszák meg; ezután jött a Simon-torony-túra, melyen a kötélgyűrű elszakadását Wachter-nak életével kellett megfizetnie.

1908: Sárga-torony ÉNy-i gerince (IV, Komarnicki Gy., Martin és Laufer), Varangyos-tavi-csúcs É-i falai (II, Komarnicki Gy. és Martin), stb.

1909: Zöld-tavi-csúcs É-i fala (IV, Hefty és Schweickhardt O.), Hátsó- Gerlachfalvi-csúcs ÉNy-i fala (IV, Komarnicki-fivérek), Csorbai-csúcs É-i szakadéka (III, Horn és Serényi), Ganek kis ormának DK-i gerince (III, Hefty és Laufer), Fecske-torony DNy-i gerince (III, Barcza, Jordán O. és Szaffka), Kis-Szoliszkó ÉNy-i gerince (II, Kaczander E. és Laufer); a Komarnicki-fivérek leereszkednek a Jég-völgyi-csúcs ÉNy-i gerincén (Középső- és Kis-Jég-völgyi-tornyok), valamint az Omladék-völgyi-csorba K-i oldalán (II), stb.

1910: Lomnici-csúcs K-i fala (IV, Komarnicki-fivének), Békás-tavi-hágó D-ről (IV, M. Mondet, Kiss J. és Virág Á.), Déry-csúcs ÉNy-i gerince (III, Komarnicki- és Schweickhart-fivérek), Kis-Templom ÉNy-i gerince lemenetben (III, Barcza-fivérek és Jordán O.), Középső-Menguszfalvi-csúcs É-i fala (II, Kienast F., ifj. Spitzkopf P. vezetővel), Sárkány-tavi-torony D-i gerince (II, Horn és Plökl A.), Hrubó-gerinc (Komarnicki Gy., Kordys és Maslanka), stb.

1911: Márta-csúcs ÉK-i fala (IV, Komarnicki-fivérek, Kulczyński és Świerz), Jávor-csúcs É-i fala (IV), Triumetal É-i fala (III), Vörös-torony DNy-i szakadéka (III), Közép-orom K-i gerince (III), Vörös-tavi-csúcs É-i fala (II, Komarnicki-fivérek), Bibircs ÉNy-i hószakadéka (III, Szaffka és Lindner E.), Papirusz-csúcs D-i fala (III, ugyanazok), stb.

1912: Weber-csúcs É-i fala (IV, Hefty és Komarnicki Gy.), Karbunkulus-torony DK-i fala (III, ugyanazok), Batizfalvi-csúcs D-i fala (IV, Komarnicki-fivérek és Votisky), Kapor-csúcs ÉK-i gerince (III, Horn és Votisky), Kapor-csúcs É-i fala (III), Hegyes-torony Ny-i gerince (III), Sárga-torony DNy-i gerince (III), stb.

1913: Osztra ÉK-i gerince (II, Komarnicki Gy.), stb.