A Magas-Tátrát tárgyaló előbbi fejezetekben azt a feltárómunkát ismertettük, melynek nyomán a Tátrában fürdőhelyek, menedékházak, utak, útjelzések születtek s az emberi civilizáció a gőz, villany és benzin szárnyain, éttermek fehér asztalai, szanatóriumok Röntgen-kamrái és bárok jazzmuzsikája képében bevonult a hegyek közé. Turisták voltak ennek úttörői, de a bevonulást magát már nem várták be: átadták helyüket a nyaraló, üdülő közönségnek, a betegek társadalmának, ők maguk pedig tovább indultak a szabadabb magasságok: a hágók, csúcsok felé. Az ösvényről letértek a törmelékre, onnan ráléptek a szellős gerincek, hatalmas falak szikláira s a bordák, padok, vályuk, szakadékok, kémények útvesztőiben keresték az utat a napfényben fürdő, avagy fellegeket tépázó csúcsok felé.

A turisták élcsapata így ismeretlen tájakra indult s lelkesedésük, vidám fáradozásuk, szívós akaratuk, szépségekre szomjas lelkük a rideg szirtek hazájában új, élményekkel, lelki felfrissüléssel, etikai értékekkel teljes világot tárt fel az utánuk jövők számára. A Magas-Tátra sziklavilága a turistaságnak magasabb iskoláját virágozatatta ki: azt, amit az Alpokban - és onnan hozott kölcsönszóval mi is alpinizmusnak, vagy pedig magashegymászásnak, a lengyelek azonban sokkal önállóbban és önérzetesebben tátrajárásnak (taternictwo) neveznek. A tátrai csúcsok úttalan útjai - a legkönnyebb és legegyszerűbb útvonalak kivételével - a gyakorlatlan számára - ma is éppúgy, mint hajdanában - keservesek, veszélyesek, nem egyszer pedig egyszerűen elérhetetlenek és bejárhatatlanok. Amíg tehát a legtöbb más hazai hegyvidék meglátogatásának még a turistamozgalom legelső idejében is a kényelem hiányán és a távolságokon kívül egyéb akadálya tulajdonképpen alig volt s turistafeltárásuk alatt voltaképpen csak azt értjük, hogy a turistának egyáltalában eszébe jutott-e, hogy e hegység szépségeit felfedezze s azok meglátogatását kényelmessé tegye - addig itt a feltáró munka egyik lényeges fejezete éppen a feljutás, hozzájutás fizikai lehtetőségének tisztázása volt.

A magashegymászás tehát bizonyos - nemcsak testi, de merem állítani, hogy túlnyomórészben lelki - előkészület, fejlődés eredménye. Mert hiszen azt a kérdést, hogy valamely útvonal bejárható-e, rendszerint, megelőzi egy másik kérdés: hogy van-e értelme egyáltalán ennek a vállalkozásnak - s a kezdő hegymászót sokszor már itt lepik meg kétségek, főleg egy-egy sötétebbképű fal megpillantásakor. A hegymászásnak tehát nemcsak technikája, de pszichológiája, sőt etikája is van, a hegymászás élmény, testi és lelki feszültség, a kultúra-teremtette kényelemről és lelki elernyedésről való önkéntes és vidám lemondás s egyben az emberi lélek többnyire rejtett, vagy elrejthető vonásainak legőszintébb próbaköve.

Természetesen az a vázlat, melyben a tátrai magashegymászás fejlődésének egyes fázisait rögzítem, a fejlődésnek csupán külső, látható kereteit vonja meg, a kifejlődés belső rúgóinak, összefüggéseinek tisztázására azonban egyelőre még nem vállalkozik. De már a külső keretek is kialakítják a fejlődés egyes korszakait, a teljes feltáráshoz vezető út egyes állomásait s vázlatom igyekszik ezeket legalább körvonalaiban megrajzolni.

A turisták építőmunkája egyfelől a hegymászók hódítóhadjárata másfelől megteremtették a Magas-Tátra turistaforgalmának alapját. A következő fejezetek egyikében e forgalom méreteiről igyekszünk nehány adatot nyújtani, ami természetesen alkalmat ad arra is, hogy egyes, a fejlődést befolyásoló körülményreket is érinthessünk. Itt foglalkozunk tehát a tátrai tilos területek kérdésével, a tátrai Nemzeti Park újabban felmerült és mindjobban testet öltő gondolatával, a hivatásos vezetőknek a feltárómunkában és turistaforgalomban vállalt szerepével és végül a Tátrának, mint magashegységnek veszélyeivel, azok sajnálatos következményeivel: a balesetekkel s az ezek megelőzésére, illetőleg a bajutottak megmentésére létesített turistaszervezetekkel.

Külön fejezete a Magas-Tátra feltárásának és turistaéletének a téli Tátra megismerése, meghódítása és kihasználása: a téli hegymászás: kifejlődése, a sísport diadalútja és a többi télisport meghonosodása, népszerűsödése.

A Magas-Tátra sokrétű, sokszínű turistaéletének mind e jetenségeit; színeire bontva, egyenkint kell vázolnunk.