A MKE-nek a legelső időben, a Tátra-körút megépítése előtt végzett. feltáró munkájáról már megemlékeztünk. Vázoltuk a Tátra-körút sorsát s azt a hatást is, melyet a fürdőtelepek fejlődésére gyakorolt. Ezek a munkálatok jelzik a turistaság feltáró munkájának (legalább a déli oldalra nézve) első korszakát (1873-1895), a MKE hőskorát. Mint látjuk, menedékházak épülnek a legfontosabb völgyekben, helyeken: a Csorba-, Poprádi-, Felkai-tavaknál, a Tar-patak-völgyében és a Zöld-tónál, kisebb kunyhók a Hincói-tó alatt és a Nagyszalóki-csúcs oldalában. Az északi völgyek (Poduplaszki-völgy, Halas-tó) menedékházainak a MKE részéről való megépítését csak külső viszonyok hiúsítják meg. Minde völgyekbe utak épülnek, az útépítő munka koronája s egyben a korszak záróköve azonban a "turistaút" megépítése. E korszakban a tudományos és turista feltáró munka az idegenforgalom irányítása és fejlesztése a déli oldalom csaknem teljesen a MKE kezében van.

A második korszakban a MKE-nek és a Lengyel Tátraegyesületnek már munkatársai jelentkeznek a MKE sziléziai osztálya, a MTE, annak késmárki osztálya (Tátra-Egylet) és a birtokvásárló magyar kincstár képében. Az előbbi korszak menedékházai közül kettő: Csorba-tó és Tarpatakfüred, fürdőteleppé fejlődik. A Poprádi-tó menedékháza magánkézben fejlődik tovább, a Felkai-tónál a sziléziai osztály, a Nagy-Tar-pataki-völgyben a kincstár, a Kis-Tar-pataki-völgyben pedig a MTE épít menedékházat és teremt magának munkaterületet, míg a MKE a negyedik Zöld-tavi-menedékházat építi. A Tátra É-i és Ny-i része azonban vadászérdekek címén a fejlődésből kikapcsolódik. A völgyek új útjain kívül utak épülnek a Tengerszem-csúcsra, Kis-Viszokára, Fehér-tavi-csúcsra, valamint a Bélai-havasok és a Lengyel-Tátra gerincén végig. Az utak fenntartásáról 1903 óta a MKE két állandó útkaparója gondoskodik. Az idegenforgalom irányítása s a telepek fejlesztése részben a magántőke (Lőcsei Hitelbank: Tátrafüred, Késmárki Bank: Alsótátrafüred, stb.), részben az állam (Csorba-tó, Tátralomnic), a tudományos feltáró munka súlya pedig a tudományos egyesületek és intézmények kezébe vándorol. A turistamozgalom szűkebbkörű lesz s ezzel veszít társadalmi súlyából és erejéből. A MKE e jelenség ellen küzdve a hatóságok és kormánykörök támogatásának megnyerésén munkálkodik s azok kívánságára a tátrai problémákat szerves, átfogó munkatervbe foglalja össze (1907. évi memorandum), mely a későbbi munkák bázisa lesz. Az ez alapon megindult új fejlődést, melynek legjelentősebb alkotása: a Tátra-körút teljes körré való kiépítése már közvetlen megvalósulás előtt állott, a háború töri meg.

A második korszak elején: 1895-ben úgy a déli, mint az északi oldal menedékházainak befogadóképessége 60-60 személyre tehető; 1908-ig ez a szám mintegy 140-140-re növekedett. Forgalmi adataik igen hiányosak, csak mutatóba közölhetek néhány számot. A Sziléziai-ház a megnyitás évében (1895) 240, 1901-ben 501, 1909-ben pedig 686 hálóvendéget látott. A Zöld-tavi-menedékház látogatottságáról nincsenek adataim; a Téry-menedékház fennállása második évében (1900) 870 napi és 90 hálóvendéget, 1909-ben pedig 1827 napi és 183 hálóvendéget számlált.

E második korszak veti fel egy valamelyik tátrai csúcson építendő magashegyi obszervatórium gondolatát is. A tervet kezdetben csak tudományos érvek mozgatják, de csakhamar belekapcsolódnak idegenforgalmi szempontok is s a csúcsra fogaskerekűt, vagy kötélpályát, az obszervatórium mellé pedig menedékházat terveznek. Roth M. pendíti meg a tervet s helyéül a Nagyszalóki-csúcsot ajánlja (1888). A MKE 1894-ben a kormányhoz fordul, neves meteorológusok: Hegyfoky K., Konkoly-Thege M. pártolják a tervet, a Természettudományi Társulat, az Akadémia és a Meteorológiai Intézet állandó évi segélyt, utóbbi azonkívül teljes fölszerelést ígért - aztán az ügy egyidőre elaludt.

Mintegy tíz év mulva újból beszélnek a dologról: Réthly A. 1906-ban társadalmi akciót sürget, a Magyar Földrajzi Társaság nevet ad a reménybeli hajléknak - Bólyai-obszervatórium - és gyűjtést indít, mely 1909-ig mintegy 4500 K-t eredményezett.

Mindeddig szinte egyhangúlag a Nagyszalóki-csúcsról volt szó, Téry Ö. terve (1909) viszont a Gerlachfalvi-csúcsot tolja előtérbe. Ez eredetileg csak egyszerű menedékházról szól, de az obszervatórium kérdésének újbóli felmerülésekor ennek és egy sodronykötélpályának tervével bővítik. Az építkezés 75000 K-ba került volna, melynek részbeni előteremtése céljából a MTE a kincstárnak megvételre kínálja a Téry-menedékházat. Lóczy és Cholnoky pártolják a tervet, ezt az obszervatórium tervével kapcsolják össze s megvalósítására a Földrajzi Társaság gyűjtésének eredményét is felajánlják. A jóakarat megvolt hát - csak pénz nem volt s a terv újabb tíz esztendőre elszunnyadt. További sorsa már a harmadik, háború utáni korra esik.

Ez a harmadik korszak mesterséges, mert külső események hozzák létre. A hatóságok támogatását és bizalmát élvező MKE-ből kisebbségi, kizárólag saját erejére utalt egyesület: Karpathenverein lesz. Jelzéseit, útmútató tábláit levakarják, leverik, a jelzés- és kalauzügyet elveszik. Az örökségbe a KCST ül be, amely azonban csak 1925 körül kezd terjeszkedni s mint már vázoltuk, első sorban az állami fürdőkben jut hajlékokhoz és jelentékeny üzemekhez (összforgalmuk pl. 1927-ben 623000 csK, tiszta bevételük 51900, 1929-ben 73500 csK), de megszerezte menedékházakul a Koprova- és Poduplaszki-völgyek vadászházait, a Poprádi-tavi, NagyTar-pataki-völgyi és Kőpataki-tavi-menedékházakat, majd később az Öt-tavi Téry-menedékházat, a Fehér-tavak mellett katonai erővel épült Votruba-menedékházat s erős állami és katonai támogatással megépítette a Hunfalvy-hágó menedékházát. A Koprova-völgyben kocsiutat, a Tengerszem-csúcsra új sétautat épített s befejezte a MKE által tervezett és megkezdett felső turistautat. A KV útjavításokra mintegy 50.000 csK-t költ. Az eddig elhanyagolt Nyugati-Tátra forgalmának emelkedését a Három-forrás melletti új (1933) turistaház is jelzi. A lengyel építkezések közül kimagaslik a Hala Gasienicowa menedékháza

Lengyel-Tátra: a Hala Gasienicowa menedékháztelepe
Az előtérben magánmenedékház, balra mögötte a PTT 1925-ben épült menedékháza
(T. és S. Zwolinski felvétele, Zakopane)

és a Lengyel Öt-tó új menedékháza. A Tátra-körút befejezése azonban a lengyel természetvédelmi eszmék hatása alatt mindinkább utópisztikus jelleget ölt.

A menedékházi ágyak száma 1923-ban a déli és északi oldalon egyaránt 150-160-ra tehető; 1928-ra ez a szám mintegy 240-240-re, 1934-ben pedig 340-re emelkedik. Lengyel statisztika a hat lengyel menedékház 340 ágyához még kb. 160 szükségfekvőhelyet számít, úgyhogy a lengyel menedékházak szükség esetén 500 turistát fogadhatnak be. A lengyel menedékházak közül a Hala Gasienicowa menedékháza 1926 és 1927-ben 5000-nél több, 1928 és 1929-ben pedig 7000-nél több hálójegyet, a lengyel Öt-tó-menedékháza 1929-ben 1008, a Halas-tó két menedékháza pedig közel 6000 hálójegyet adott ki. A déli oldal menedékházainak legujabb forgalmáról hirtelenében adatokat nem találtam.

A már említett obszervatórium elaludt ügyét a háború után Guhr M. bolygatja meg (1922) s a KV meghívására Széplakon összegyűlt nemzetközi konferencia már a KV részletes terveiben gyönyörködhetik. Ezek szerint Széplakról a nagy ugrósánchoz és a Felkai-tóhoz, innen pedig a Virágos-kert-torony érintésével a Gerlachfalvi-csúcsra kötélpálya épült volna s ez nyújtott volna lehetőséget az obszervatóriumnak a csúcson való felépítésére. A terv általános tetszést arat, a hadügyminisztérium képviselője azonban a terveket "tanulmányozás céljából" magával viszi. Öt év múlva Guhr újból tárgyalásokat kezd, a pénzügyi alap is biztosítottnak látszik, de a terv még sem valósul meg - újból cseh körök gáncsolják el, hogy ehelyett Tátralomnic bázissal a Lomnici-csúcsot propagálják. Ezidőszerint ez a terv áll előtérben és bár a természetvédelem - köréből egyre erősebb aggodalmak hangzottak el a csúcs elcsúfítása miatt, a munka országos költségen már meg is indult.

Az obszervatóriummal kapcsolatos kötélpálya-tervek legnagyobb ellenzői mindig a lengyelek voltak - s a legelső tátrai kötélpályát mégis a lengyelek építették: Zakopanébói (ill. Kuznicéból) a Gáspár-csúcsra s annak első szakaszát már üzembe is helyezték (1936). Úgy látszik; a legszebb természetvédelmi elképzeléseknél is szebb az ilyen attrakciók idegenforgalmi vonzóereje s az azokból várható bevételi többlet ... bár az igazság kedvéért meg kell állapítanunk, hogy az említett hegyet a Lomnici- vagy Gerlachfalvi-csúccsal csakugyan nem lehet azonos elbírálás alá vonni.

E bevezető után pillanatra bekukkantunk az egyes völgyekbe.