A hetvenes évek elején még elhagyatott vidék, a közbirtokosság a tó lecsapolását (!) tervezi. Szentiványi J. karolja fel: 1872 körül partján nyaralót épít s a MKE-t is támogatja a József-menedékház felépítésében (1875). Az úttörés eredményes: 1877-ben felépül a Miklós-lak, a kibővített menedékházba vendéglős vonulhat be s 1879 után is, amikor Szentiványi a menedékházat visszavásárolja, évről-évre fejlődik; 1888-ban, a Tátrafüreddel összekötő Klotild-út elkészítése idejében, a telep már 60 szobával, 90 ágygyal, étteremmel, fürdőházzal rendelkezik. 1896-ban megnyílik a fogaskerekű vasút, 1901-ben pedig 3.000.000 K-ért a kincstár vásárolja meg s a bérlő (1901-1908) Nemzetközi Hálókocsitársaság 1905-ben felépíti a hatalmas, 54 szobás Nagyszállót, melyet 1914-1917-ben a kávéház, 1916-ban pedig a Nagyszálló K-i szárnyának építkezése követ s melyet már csak a 20-as években fejeznek be. Jelenleg a fürdő befogadóképessége már meghaladja a 200 szobát. A MKE évekig folytatott propagandájának eredményeként a Prónay-villában megnyílt (1914) a Tátra 25 ágyas első diákszállója. A háború után ezt a villát a KCST foglalta le turistaszálló céljára s azt 65 személyre rendezte be. Megszerzi továbbá (1925) az erdőkincstártól a Kaczvinszky-forrás közelében állott faépületet, majd pedig (1929) kibérli a volt Laszkáry- (ma: Popelka-) villát s előbbiben 20, utóbbiban 35 ágyas turistaszállást létesít. Az állomás közelében turista-éttermet rendez be (1925) s annak tökéletesítésére s berendezésének gyarapítására 1931-ig majdnem 200000 csK-t fordít majd pedig (1932) szomszédságában 232000 csK költséggel 11 szobás, 22 ágyas turistaszállót épít, sőt a villamosvasút régi állomását is turistaszállásnak rendezi be.

A Csorba-tó közelében, lápteknőből duzzasztott kis tavacska partján 1908 körül Móry Károly kétemeletes, 30 szobás szállót épített; utóda a telep befogadóképességét 1927-30 közt részben hozzátoldás, részben új épületek emelése útján csaknem megháromszorozta.

A Koncsiszta tömegéből alányuló morénahátságok egyikén, Csorba-tó és Széplak között mintegy a fele úton fekszik. Első két épületét Máriássy F. építette (1891); a telepet 1897-ben a batizfalvi uradalommal, egyebek közt a Menguszfalvi-völggyel együtt Hohenlohe herceg vette meg s ő építtette a 35 szobás Erika-szállót, sajátmaga részére pedig vadászkastélyt emelt. Tovább azonban nem volt hajlandó fejleszteni s a telep még 1914-ben is csak néhány épülettel s alig 52 szobával rendelkezett. 1924-ben épült a 4 szobás Encián-lak s ugyanez év telén a többi nagyobb fürdőhöz hasonlóan ez a telep is áttért az egészévi üzemre. 1924-ben a cseh állam vásárolta meg s évek óta tervezi itt nagy 400 ágyas szanatóriumát. A KCST itt 35 ágyas turistaszállást létesít (1925). Bármily rövid vázlatát is adtuk a telep történetének, meg kell említenünk annak nevét, aki a telepet csaknem 40 esztendeig mintaszerű gondossággal vezette: ez id. Polnisch Aladár (1862-1932), a telep bérlője.

Gerlachfalva területén, a Máriássytól vásárolt Polianka-réten, az akkor épült Klotild-út mentén, 1888-ban alapítják a Weszter, Guhr és Nitsch-családok. Weszter Pál követte a kor szavát: a hanyatló tátraalji övezetből (a nagyszalóki Weszter-parkból) felhúzódott a fejlődő fürdőövezetbe. A 10 szobás Marianna-villa volt az új telep: Schönau, Széplak első épülete. (1918-ban leégett s a mai, hasonlónevű szálló: az 1896-ban épült 49 szobás Millenium-villa csak a Marianna leégése után örökölte ennek nevét). Hamarosan megépülnek a Themis (1890), a Tusculum (1891) és a kávéház épületei. A szepesiek mellett mindjárt az első időben igen megkedvelték "Weszterheim" telepet a németek, főleg a közeli breslauiak, akik a Tátra-kultusz ápolására megalakították (1887) a MKE sziléziai osztályát s munkaterületüknek is a Széplak feletti Felkai-völgyet választották.

Új irányt vett a telep fejlődése a 90-es évek elején, amikor a család egy fiatal orvostanhallgató tagja: Guhr Mihály vette át ennek vezetését. Újtátrafüred példája nyomán a Tátra klímáját a gyógyítás szolgálatába állította; az 1897-ben megnyílt fürdőház lehetővé tette a vízgyógymódok bevezetését. 1903-ben épült a 45 szobás Tivoli, 1907-ben pedig az azóta többször bővített szanatórium, mely a téli sportok hódításával karöltve megnyitja a fürdő téli idényét, majd 1910-ben állandó üzemét. Bevonul a ródli- és sísport, ródlipálya, síugrósánc épül s a telep a téli sportok propagálásában, fejlesztésében irányító szerepet vállat. 1925-ben a szanatórium befogadóképessége 80, 1928-ban pedig több mint 150 szobára, az egész telepé pedig csaknem 300 szobára emelkedett.

Tátraszéplak keleti szomszédságában 1912-ben Reichart D. tátrafüredi fürdőigazgató 38 szobás penziót épített: a Tátraotthont.

Története legszorosabban összenőtt a Szontagh névvel. Szontagh Miklós dr alapítja 1875-ben, miután előzőleg néhány éven át Ótátrafüred orvosaként működött. Az akkor széltében elterjedt ellenkező nézettel szemben teljes meggyőződéssel hirdeti a magashegyi klímának sokoldalú gyógyító hatását s meggyőződését szanatóriuma nyilvánvaló eredményeivel támasztja alá. A klíma gyógyító erejét hangsúlyozza Ótátrafüred akkori "vízgyógymódjával" szemben is. Szanatóriuma első a Tátrában, első a téli idény bevezetésében (1882-1883) s a téli klíma dícséretében is. 1883-ban új nagy szanatóriumot épít; ekkor a telep már 11 épületből áll, melyekhez az idők folyamán mintegy 16 magánvilla társul. 1909-ben a szanatórium vezetését a korán (1899) elhunyt alapító fia veszi át. 1917-ben kezdik az új Palota-szanatórium építését; gondolata Rumann J. liptószentmiklósi ügyvéd, később szepesi majd kassai zsupáné, a tervet Harminc M. készítette, a pénzt Hubka P. bőrgyáros adta. 1925-ben nyílik meg Európa e legmodernebb szanatóriuma s ezzel a fürdő befogadóképessége 200 szobáról 350-re emelkedik. Anyagi nehézségek 1933-ban a tulajdonosokat arra bírják, hogy a szanatóriumot az állami nyugdíjalapnak eladják; ez utóbbi a Palota-szanatórium szomszédságában új, ötemeletes, 140 szobás szanatóriumot épít, míg Szontaghék kisebb, 60 szobás szanatóriumot és szállót emelnek.

Nem könnyű dolog krónikáját dióhéjba szorítani. A Tátra patinás százados telepe, a MKE születési helye; vezető pozícióját a hatalmasan fejlődött fiatal telepek között máig is megtartotta.

Nem a levegőt fedezték fel itt legelőször, hanem - a vizet. Nem is a tátrai patakok kristálytiszta vizét, hanem a - savanyúvizet. Erről a nagyszalóki savanyúvízről regél a legrégibb írott adat is: egy névtelen szepesinek 1723-ban megjelent ismertetése.

Csáky I. gr. 1797-iki építkezéseit már említettük; 1833-ban e helyet a szepesszombati Rainer Gy. vette kezébe. Az ő 35 évi munkája nyomán lett a vadásztanya " Schmecks" fürdővé: épületeket emelt, sétautakat épített, hidegvízgyógyintézetet rendezett be (az elsőt Magyarországon). 1846-ban a területet Malom-patak község vette meg; ekkortájt kapja telepünk a Tátrafüred nevet. A ma is álló épületek közül Rainer korában épültek a Tündérlak, Svájci-ház és Flóra villák.

1868-ban Rainer a telep bérletét két szepesi születésű bécsi kereskedőnek, Schwarz C. M. és Rebel J.-nak adta át, akik a telep nívóján 4 év alatt nagyot lendítettek, az első fürdőorvost alkalmazták s a mai épületek közül a kávéházat, a Gondűző- és Tengerszem-villákat építették.

1873-ban Tátrafüredet a Borsod-miskolci műmalom veszi át. Az első három esztendőben fürdőorvosa Szontagh M. dr., Újtátrafüred megalapítója volt; 1878-tól kezdve azonban 30 éven át Jármay L. dr. a telep orvosa, ki az egész Tátra idegenforgalmának fejlesztése terén nagy érdemeket szerzett. Az említett vállalat rezsimje alatt épült az Adria-villa és a Petőfi-ház.

1881-ben kerül a fürdő a Lőcsén székelő Szepesi Hitelbank kezelésébe. A nyolcvanas években épülnek a Hungária-, Hygieia-, Bókay-, Scepusia-, Jármay-villák, 1900-ban a Szilágyi Dezső- és Csáky-villák, 1902-ben pedig a Fürdő-ház. A telep vezetését ekkor veszi át Reichart D., kinek 30 éves működése szorosan összefügg annak további fejlődésével. Az ő eszméje a Nagyszálló építése, ő nyerte meg ehhez a Szepesi Hitelbank vezérigazgatójának Hoepfner Gusztávnak támogatását; Hoepfner Guido tervei szerint 1904-ben felépült az akkoriban páratlanul fényűző szálló, a telep befogadóképességét 400 szobára növelte s Davos és Újtátrafüred példái nyomán lehetővé tette a téli idény bevezetését s a fürdőnek a fejlődést akadályozó rövid szezonok korszakából való kiemelését. Az 1909-ben megépült Poprád-tátrafüredi villamosvasút és tarajkai sikló, valamint az 1912-ben megnyílt Csorba-tó-tátralomnici villamosvasút a fürdőt a tátrai forgalom középpontjává avatták. 1915-ben a fürdő állandó üzemre tért át s 1917-ben a Csáky-ház és Scepusia-szállók összeépítésével megteremti a Tátra-szanatóriumot.

Azóta már alig fejlődött; legnevezetesebb háború utáni építkezése a 40-szobás Hoepfner-ház (1928-1929). József főherceg nyaralóját a KCST szerezte meg turistaszállás céljára; milyen módon jutott hozzá, nincs adatom. Információs irodával a fürdőben úgy ez, mint a KV egyaránt rendelkezik.

1880-ban helyén csupán a "Darafőző" néven ismert szénsavas források buzogtak. Bohus késmárki tanító bérelt 1881-ben itt és följebb, a "Szép kilátás"-nál Alsóerdőfalva községtől 15 hold erdőséget; engedélyét a Késmárki Banknak adván el, ez utóbbi alapította itt Alsótátrafüredet. 1885-ig minden esztendőben épült egy-egy új épület, 1891-ben pedig felépül második fürdőháza is; ekkor a telep az öt magánvillán kívül 7 épületben mintegy 250 szobával rendelkezett s a telep két vendéglőjén kívül a "Szép kilátásnál" is már 1882-ben vendéglő épül, melyet leégése után (1885) 1886-ban újból felépítenek. Horti (Horn) V. fáradozott legtöbbet a telep felvirágoztatása érdekében, az óhajtott siker azonban elmaradt, a telep fejlődése megállott s a bank végül is 1916-ban eladta a m. kir. Rokkantügyi Hivatalnak. Állami intézmény maradt a csehszlovák állam kezében is, amely itt gyermeküdülőtelepet létesített s 1928-1930 közt 120-szobás gyermekszanatóriumot épített. Karácsonyi gr. villáját a kassai káptalan vette meg üdülő céljára, a KCST ótátrafüredi osztálya pedig egyik épületében 7000 csK költséggel 35-ágyas turistaszállást létesített (1925).

Tátrafüredtől néhány percnyire, attól keletre. Magva az imént említett, 1882-ben épült vendéglő; 1916-ban a MKE foglalkozni kezdett azzal a gondolattal, hogy diákszálló céljára megveszi. Sokáig magában állott, 1926 óta azonban szomszédságában egész új telep nőtt, melynek legnagyobb épületei J. Opatrny 40-szobás szanatóriuma (1927), Holzmann 40-szobás penziója, a 30-szobás Vlasta- (1926), Marta-penziók, Hamalik 30-szobás üdülője (1925-29), a 25-szobás Fortuna-szálló (1928), a 16-szobás Irma-villa, valamint a 15-szobás Klára- (1927-28) és Siesta-penziók (1929). Befogadóképessége ma már meghaladja a 240 szobát.

Szintén új körútmenti telep Felsőerdőfalva területén, a Tar-patak partján. Főbb épületei a 30-szobás Karpathia-szálló (1927-28), Jurecky ugyancsak 30-szobás gyermekszanatóriuma, a Bohemia-penzió (15 szoba) a Kozák-penzió (10 szoba) és Slovan-villa (8 szoba).

Bethlen András gróf földművelésügyi miniszter az édesapja. Nyolcszázharminckét hold erdőt vásárolt a kincstár 1892-ben 160000 K-ért Spóner Andortól, további jelentékeny területet 76000 K-ért a Szelényi örökösöktől s ebből 214 holdnyi területet mintegy 100 villatelekre osztanak fel, hogy a többi teleptől eltérőleg lehetővé tegyék magánosok számára is az építkezést. A Szepesi Hitelbank rövidesen felépíti a 24-szobás Lomnic-szállót és a 63-szobás Bethlen-házat, felépül 24 magánvilla, vízvezeték, vízgyógyintézet, 1895-ben pedig kiépül a Poprád-tátralomnici vasút is. 1903-ban az eddig házilag kezelt telepet a Nemzetközi Hálókocsitársaság veszi kezébe (1908-ig) s nehány év alatt 1600000 K-t fektet belé; legnagyobb alkotása (1905) a 102-szobás pompás Palotaszálló. A szerényebb igényeket a 12-szobás turista-szálló és a 7-szobás Kuszmann-ház elégítették ki. Közvetlen a háború kitörése előtt épült a 23 szobás Kis-Lomnic-szálló.

A háború utáni Tátralomnic alig fejlödött: régi publikuma elhagyta, magánvilláinak egyrészében üdülőt, penziót rendeztek be, csupán a Morava-üdülő épült újonnan. Közelében azonban Kakaslomnic község parcellázott területén, 1929 óta új telep fejlődött (Újlomnic, vagy, ahogy Masaryk 1930. évi látogatása óta nevezik: Masaryk-fürdő), melynek legszebb épülete az 1931-ben megnyitott 2-emeletes, 40-szobás "Zipser Heim", melyet a község az eladott parcellákért kapott pénzen épített. Ugyanitt épült Horn 20 szobás gyermekotthona, Payer 20-szobás penziója, legalább 4 további, 12-14 szobás penzió (Hubertus, Salus, Gloria, Tatra), néhány villa, a körúttól É-ra pedig Metzger étterme. A szepesi alapítású telep létrejövetele Nitsch A. képviselő érdeme.

A KCST a fürdőben való berendezkedését 1925-ben információs irodának felállításával kezdi, majd (1926) az állomás épületében turistavendéglőt, 1928-ban pedig ugyancsak a vasúttól bérelt épületben turistaszállást létesít s fejlesztésükre 1929-32 között mintegy 43000 csK-t fordít. Információs irodát állított fel a KV is.