A Magas-Tátra hegymászókalauzom III. kiadása 1926-ban jelent meg. Sajnos,
a kalauz jelentősen korszerűsített, javított, átdolgozott új kiadásának
megjelenéséig fél évszázadnak kellett eltelnie.
Talán különösnek látszik, hogy valaki, aki élete tizedik évtizedében jár, és messze mögötte vannak azok az idők, amikor a Tátra bércvilágában életének ünnepnapjait élte, tollhoz nyúljon és vállalkozzék erre a munkára. Én ezt örömmel tettem. Mennyi boldog órát szerzett munka közben a képzelet szárnyain újból bejárni azt a világot, amely egykor mindent jelentett számomra és mily ösztönzőleg hatott az a tudat, hogy munkámmal talán hasznára tudok lenni a magas hegyekért lelkesedők mind jobban terebélyesedő táborának.
De munkám fájdalmas visszapillantásra is késztet. Hol vannak azok a régi barátok, akik egykor segítőtársaim voltak? Mind kidőltek a sorból, valamennyiöket elvitte az idő.
Az új kiadás számos segítőtársa közül ki kell emelnem Witold H. Paryski, a "Tatry Wysokie, przewodnik taternicki" és Arno Puškáš, a "Vysoké Tatry, horolezecký sprievodca" szerzőinek nevét, akik az újabb kori lengyel, illetve szlovák és cseh hegymászóeredmények adatainak szíves rendelkezésemre bocsátásával részesítettek baráti segítségben.
Megköszönöm mostani fiatal hegymászó barátaimnak is, hogy egy-egy téglával hozzájárultak e mű felépítéséhez.
Munkámat ugyanazon szavakkal bocsátom útjára, mint elődjét:
Legyen ez a könyv, amelyet a Tátra barátainak kezébe adok, hűséges kísérőjük, vezetőjük a bércek világának úttalan útjain. Segítse őket minél többet bepillantani e fenséges, nagy hegyek titkaiba, hogy emlékeik nyomán mindinkább megerősödjön bennök az az érzés, amely annyiunk szívében él: a Tátra szeretete.
Budapest, 1976 május havában
Komarnicki Gyula