Alárendelt jelentőségű torony a Gerlahfalvi csúcs délkeleti
gerincének a Felkai völgy és a Gerlahfalvi katlan közé eső alsó
szakaszában.
Első megmászója : Dr. A. Otto, Breuer J. és Csizák P.
vezetőkkel 1903 július 29-én.
1. Délkeleti gerinc.
Könnyű, érdektelen és fárasztó útvonal.
A Sziléziai ház mögött emelkedő, a Felkai völgyet nyugatról határoló
füves-omladékos hegyoldalban felkapaszkodunk a Gerlahfalvi csúcs
nyúlványaiból dél
felé erészkedő, fennsíkszerű kiterjedt omladéklejtőre. Ebből alakul ki
mindinkább
- a fennsík felkaivölgyi pereme mentén - a Gerlahfalvi csúcsnak
(s egyúttal a
Virágoskerttoronynak) széles omladékhátként kezdődő délkeleti gerince.
Az
egyenletesen emelkedő omladékos gerinchátat követve, feljutunk az
első gerinctoronyra, amelynek teteje hosszan elnyúlt, óriási tömbökből álló
szaggatott
tarajat alkot (a Sziléziai háztól 11/2 ó.).
A toronyról kissé vissza és a felkaivölgyi
oldalon keveset lebocsátkozva, a gerinc alatt egy fűpadon hosszú
oldalmenettel
be a torony mögötti csorbába. Innen széles, füves-sziklás gerincháton
a következő kifejezettebb toronyra. Ennek túloldali sziklás élén lemászás a
mögötte
levő csorbába. A tovább emelkedő gerinc baloldalát óriási, lejtős
kőlapok vértezik;
az ezek között - elég mélyen a gerinc alatt s vele párhuzamosan - futó
fűsávon a Gerlahfalvi katlan felé kiugró bordához és mögötte füvön tovább a
torony mögötti csorbába. Minthogy ebből a csúcstorony gerince
pikkelyes táblákkal tör fel, a gerinc felkaivölgyi (jobb) oldalába térünk ki, ahol
füves terepben
emelkedve érjük el a Virágoskerttorony ormát (1 ó.).
(Dr. A. Otto, Breuer J. és Csizák P, vezetőkkel 1903 VII. 29.)
2. Leereszkedés a Felkai völgybe (keletre).
Könnyű, de szövevényes útvonal.
A Virágoskerttoronyról egyenest a Felkai völgybe a legkönnyebben
abban a
nagy, füves szakadékban bocsátkozhatunk le, amely a
Virágoskerttorony délkeleti főgerincéről húzódik a hegyoldalban
alá s délről kíséri azt a pillérszerű
oldalgerincet (a keleti élt), amely közvetlenül a
Virágoskerttorony ormából a
Felkai völgy felé előugrik. E szakadékba legkönnyebben a délkeleti
gerincnek
(lásd 1 alatt) a csúcstól számított második tornya után következő csorbájából
szállhatunk be. A szakadékban könnyen jutunk lefelé, mígnem az alsó
letörések
felett észak felől a Virágoskerttorony testéből aláhúzódó keskeny, táblás
folyosó
torkollik beléje. Ezen balra átkelünk s széles fűpadokon továbbra is
(nem mélyen)
balra tartva, ilyképen magát a keleti oldalgerinc hátát is
keresztezzük, hogy
végül ennek túlsó (északi) oldalán bocsátkozhassunk le a mellette
magasan a
hegytömeg alá felhúzódó törmeléklejtőre (11/2-2 ó.).
(Dr. A. Otto, Breuer J. és Csizák P. vezetőkkel 1903 VII. 29.)
3. Keleti él (a Felkai völgyből).
Kissé nehéz.
A Virágoskerttorony kelet felé egy meredeken aláeső, a hegyoldalból
pillérszerűen előlépő oldalgerincet bocsát ki magából, amely az Alsó
Virágoskertből
a Gerlahfalvi csúcs tömegében felhúzódó főszakadékot (97. fej. 1)
közvetlenül
délről határolja s végül egyenesen az "Örökös Eső" tófalának
peremére támaszkodik.
A Felkai völgyből a "Gerlahfalvi próba" szakadékjának bejáratához
vezető
ösvényt (97. fej. 1) addig követjük, ahol a Virágoskerttorony sziklái
a legmélyebben érnek le a törmelékbe. A bordára jobbról törékeny vályúban
megyünk fel.
Felette a lejtőbe két párhuzamos vályú vágódik. A jobboldali,
sekélyebb vályút
követjük, amely kivisz a Virágoskerttoronynak itt már határozottabb
jelleget öltő
keleti élére. Innen a jó kőzetű gerincélen mászunk tovább. A gerinc
egyik tornyának átmászása kissé nehéz, a többi könnyű; helyenként
- főleg a felső részben
- a gerinc alatt a déli oldalon füves padokon is lehet menni. A
gerinc egyenest
a Virágoskerttorony ormába fut ki: (A beszállástól 3 ó.).
(Hefty Gy. A., Kallivoda Jenőné és Dr. Reichart D. 1925 X. 12.)
[A keleti élről több helyen letérhetünk a tőle északra húzódó nagy szakadékba (a "Gerlahfalvi próba" szakadékja, 97. fej. 1), amit kb. 80-80 méterrel egymás fölött fekvő három párkány is tesz lehetővé, amelyek az élről annak sima oldalfalában gyenge lejtéssel visznek be a nagy szakadékba.]
4. Északnyugati gerinc (a Katlanrésből).
Nehéz, érdekes és élvezetes mászás.
A Felkai völgyből a 97. fej. 1 úton a Gerlahfalvi csúcs DK
gerincében, a Virágoskerttorony és a Kis Gerlahfalvi csúcs között
fekvő Katlanrésre (kb. 2425 m;
a Sziléziai háztól 2 ó.), ahonnan - ÉNy irányban - tagolatlanul szökik
fel a
gerinc a Kis Gerlahfalvi csúcshoz, míg DK felé szaggatott
tornyokból álló gerinc
visz át a Virágoskerttoronyhoz. Az említett két orom közötti
gerincszakasznak
ugyan nem a Katlanrés a legmélyebb nyílása (ez a
Virágoskerttoronyhoz közelebb fekszik), minthogy azonban innen kezdve veszi fel a gerinc
- a Virágoskerttoronyig terjedőleg - oly tipikusan szaggatott jellegét s
amellett a gerinc
ezen a ponton közelíthető meg a legkönnyebben, a Katlanrés a
legtermészetesebb
kiindulópontja ennek az egységes jellegénél fogva annyira összefüggő
gerincszakasznak.
A Katlanrésből néhány métert rézsút balra fel egy kevéssel a csorba
magassága felett az I. torony oldalfalában levő párkány kezdetéhez s miután
ezt
néhány lépésnyit követtük, jobbra fel a gerincre, amelyet kevéssel az
I. torony
teteje mögött érünk el. (Innen hátulról meredekben fel a még kb. 6
méterrel
magasabb toronyra; kb. 2440 m.) Innen eleinte meredek és táblás,
majd füvessé
váló lépcsőkön le az I. torony mögötti mély csorbába. (E csorbára
torkollik a
97. fej. 1 út által követett felkaivölgyi főszakadéknak a felső részéből
balra elágazó mellékága.)
A csorbából tömbokön egy keveset fel az áthajló felszökésig, azután a
baloldali toronyfalban párkányon oldalmenet egy sekély vályúig, amely a
toronyfalban felvisz a gerincre, a torony és annak északi előcsücsökje
közötti bemetszésbe. Innen rövid lovaglóélen, majd lépcsős falacskán fel a II,
toronyra (kb.
2415 m). A meredeken aláeső, dé jól lépcsőzött gerincen le a következő
csorbába,
ahonnan töredezett kőzetű gerinc visz fel a jelentéktelen, tarajos
III. toronyra
(kb. 2405 m). Erről ugyancsak töredezett sziklán le a közvetlenül a
Virágoskerttorony tövében fekvő csorbába.
Vadul szökik fel innen a gerinc. A csorbából néhány métert rézsút balra
fel
a kevéssel balra a gerinctől húzódó lapos, függélyes hasadékhoz,
amelynek
segélyével ismét elérjük a gerinc élét egy kis térségnél. Innen egy
domború
falacskán rézsút jobbra fel, azután még néhány meredek lépcsőn kevéssel
balra
az éltől kapaszkodva tovább felfelé, egy nyergecskeszerű térségre
futunk a gerinc
magaslatán, amely felett a gerinc 6 m magas, közel függélyes táblát
állít utunkba.
Ennek megkerülése végett a nyergecskéből a felkaivölgy oldalon 3
métert visszaereszkedünk egy párkányhoz, amely néhány méter múlva szegéllyé
keskenyedve,
egy - rétegelválásból keletkezett - közel függélyes hasadékhoz juttat,
amely
a falbán ismét visszavisz a gerinc magaslatára, ezt a felszökése
felett érve ismét
el. Felettünk a néhány méter magas csúcstömb; alatta rövid oldalmenet
balra,
azután egy kis odúból felhúzódás a tetejét alkotó tömbre és néhány lépéssel a
Virágoskerttorony csúcsára (21/4 ó.).
(Lemenetben : Horn K. L. és Szépligeti Gy. 1910 VIII. 20.)
(Felmenetben Dr. Komarnicki Gy. és Dr. Reichart D. 1923 VII. 10.).