A Magas Tátra leghatalmasabb hegytömegeinek egyike a Gerlahfalvi csúcs. Két teljesen önálló orma van. Ezek közül az alacsonyabbik északnyugati orom, a 2630 m magas Hátsó Gerlahfalvi csúcs a Tátra főgerincében fekszik, amelyben északról a Litvorovyhágó, nyugatról pedig a Batizfalvi horhos határolják. A Hátsó Gerlahfalvi csúcsból délkeletre kiágazó, a Batizfalvi- és Felkai völgy között válaszfalat alkotó mellékgerinc viseli a főormot, a tulajdonképeni Gerlahfalvi csúcsot, amely 2663 m magasságával az egész Tátrának legmagasabb orma. A csoport e két csúcsát határozottan különíti el egymástól a mélyen bemetszett Tetmajerhorhos (kb. 2593 m). A Gerlahfalvi csúcsból délkeletre továbbhúzódó gerinc további folyamában ketté ágazva (a gerincelágazás csomópontja az ú. n. Kis Gerlahfalvi csúcs, 2608 m), DK és DNy irányban aláereszkedő két gerincnyúlványt bocsát ki magából. Ezek között egy üstszerű mély horpadás nyomul a hegy testébe, az ú. n. Gerlahfalvi katlan, amely a poprádi síkról nézve igen jellegzetesen mutatkozik a csúcs déli oldalában. A DK gerincnyúlvány egyik kifejezettebb tornya a Virágoskerttorony (l. 98. fej.) nevet viseli.
A csúcs első megmászására vonatkozólag nincsenek hiteles adataink. Egyesek szerint Still János alsóerdőfalvi tanító négy zergevadász kíséretében 1834-ben, mások szerint Urbán Márton vezető egy is ismeretlen turistával az 1860-as évek végén volt az első, aki a csúcsra jutott. A csúcs első megmászásai a "Katlan" felől történtek.
A Gerlahfalvi csúcs kilátása igen tágas és annak dacára, hogy a Tátrának valamennyi orma felett kimagaslik, igen szép.

A Gerlahfalvi csúcs felkaivölgyi oldala.
1. Karcsmar folyosó. - 2. Gerlachfalvi csúcs (97. fej. 4). - 3. Tetmajerhorhos. - 4. Hátsó Gerlahfalvi csúcs. - 5. Lavinacsúcs. - 6. Nagy Litvorovytorony. 7. Kis Litvorovytorony. - 8. A 2492 m pont. - 9. Litvorovyhágó. - 10. Litvorovycsúcs.

1. A Felkai völgyből a "Gerlahfalvi próbán" át.
Könnyű, de meglehetősen tekervényes, többszöri magasságveszteséggel járó útirány; a Gerlahfalvi csúcs szokásos útja.

A Sziléziai háztól követjük a Felkai völgyön át a Lengyelnyeregre vezető ösvényt. Mindjárt azután, hogy az Örökös eső tófalának teteje felett a Virágoskertbe érünk (25 p.), elhagyjuk a völgy alját és balra fordulva (derékszögben a völgy irányához), a füves völgyoldalban egyenesen a Gerlahfalvi csúcs széles hegytömegének tartank. A fűlejtőn jól kitaposott csapás visz fel a sziklás, szaggatott hegyoldal alá, majd miután a sziklák tövébe ért, ezek alatt rézsút jobbra húzódva, ama nagy szakadék bejáratához vezét, amely Gerlahfalvi csúcs széles tömegében - az ezt betetőző gerinc magaslatától (a délkeleti gerincről) - az Alsó Virágoskerthez húzódik egyenest alá. (A szakadékot balról a hegytömegből meglehetősen előlépő, pillérszerű, szaggatott sziklahát határolja, amely egyenesen az Örökös eső tófalának felső peremére támaszkodik.) E szakadékhoz fehéresszínű törmelélkúp csúcsosodik, amely ezen a környéken a legmagasabban nyúlik fel a hegy sziklái alá.
A szakadék bejárata meredek falak által körülvett kis katlant alkot, amelyből keskeny, meredek sziklavályúként kezdődik a szakadék, amelyben víz folyik alá (20 p.). A mászást a katlan jobboldali falán kezdjük meg. E kb. 15 m magas, meredek, sima falon vaskampók és láncok segítenek fel. Ez az ú. n. "Gerlahfalvi próba." Felette bejutunk a teknőszerűen kiszélesedő szakadékba. Innentől hosszú ideig - egészen a délkeleti gerinc eléréséig - ez a szakadék mutatja utunk irányát. Nem a szakadék fenekét követjük, hanem annak mentén, a szakadék jobboldalában tartva magunkat, füves-törmelékes terepben emelkedünk felfelé. Csupán a legfelsőbb részben válik sziklássá a terep, azonban itt is minden nehézség nélkül jutunk fel a fantasztikus tornyokkal díszített gerinc magaslatára, amelyet a Katlanrés keskeny bemetszésében érünk el (kb. 2425 m; 11/4 ó.); innen túloldalt a Gerlahfalvi katlanba pillantunk le.

[A délkeleti gerincnek a Virágoskerttorony és a Kis Gerlahfalvi csúcs közé eső eme részét Ördöghátnak nevezik.]

[Ha a felső - közvetlenül a csúcsra kivezető - vályú el van jegesedve, vagy pedig hó fekszik benne, ajánlatosabb ennek használata helyett a Batizfalvi főszakadék legfelsőbb részében egyenest (jobbra) a főgerincre felmenni. A szakadék a főorom (bal) és a DK gerinc első tornya (jobb) közötti csorbára torkollik. A csorbából a könnyű tömbös gerincen balra fel a csúcsra.]

2. A Karcsmar folyosón át (a Felkai völgyből).
A Tátra legnagyobbszerű és leghosszabb hószakadékát felhasználó útvonal. Hágóvasak jó szolgálatot tesznek. A szakadék igen kőhullásos, ezért ajánlatos jó korán indulni.
Télen: Csak biztos hónál és nem túl jeges szikláknál; nagyszerű.

A Sziléziai háztól a Felkai völgyön át a Lengyelnyeregre vezető ösvényen a Hosszú tóhoz (1953 m; 1 ó.). A Gerlahfalvi csúcs DK gerincéről hatalmas, hóval telt szakadék ereszkedik le a Hosszútóhoz. Ez a szakadék a Karcsmar folyosó, amelynek hossza kb. 800 méter, átlagos hajlása 45^o, a felsőbb részben ennél is meredekebb.
A Hosszútótól magas omladéklejtőn fel a szakadék szájához. A szakadékban - lehetőleg kerülve a kőhullás veszélyének kitett középvonalat - végig fel (a felső részben a szakadék baloldali szikláin is mászhatunk) a Kis Gerlahfalvi csúcs délkeleti gerincére, amelyet egy csorbában (kb. 2545 m) érünk el, ahová a szakadék kitorkollik (a szakadék kezdetétől 21/2-3 ó.). Tovább vagy szorosan a délkeleti gerincen a csúcsra (lásd 6 alatt), vagy pedig a csorbából a túlsó oldalon átvágunk a DNy gerinchez, ennek ahhoz a nyergecskéjéhez, ahol azt az 1 út is eléri és tovább ezen az úton megyünk fel a csúcsra (11/2 ó.).
(Dr. L. Darmstädter és dr A. Otto, Hans Stabeler vezetővel, 1899 VII. 22.)

3. A Felkai völgyből egyenest a csucsra (Kienast-út).
Rövid, egyenest a csúcsra vezető, könnyű út.

A Sziléziai háztól a Felkai völgyben a Hosszútóig s innen a Karcsmar folyosó szájához (lásd 2 alatt; 11/2 ó.). A szakadékban körülbelül felemagasságáig fel, ahol aztán jobbra kimászunk belőle s a hegyoldalban füves padkákon kapaszkodva felfelé, rövid idő múlva igen jellegzetes, füves-sziklás padra jutunk, amely rézsút jobbra emelkedve, kivezet a Gerlahfalvi csúcs keleti falába. Követjük a kényelmesen járható, hosszú padot, amely a falban egy kis térsédre juttat, ahonnan a túlsó oldalon lepillantunk a Tetmajerhorhosról a Felkai völgybe lehúzódó szakadékba. [A térségről egy túloldalt lehúzódó folyosóban lebocsátkozhatunk e szakadékba.] A térségről a csúcs falának fordulva, az ezen át felhúzódó vályúban meredek, de nem nehéz sziklákon kapaszkodunk egyenesen felfelé. Végül közvetlenül balra a csúcstól, a közte és az első délkeleti gerinctorony között fekvő csorbában elérjük a gerinc magaslatát s ezen jobbra fordulva, 3 percnyi mászás után a csúcsra jutunk (a beszállástól 21/2-3 ó.)
(Kienast F., Breuer J. és Spitzkopf U. P. vezetőkkel, 1907 VIII. 1.)

4. A Felkai völgyből a Tetmajerhorhoson át (keleti oldal és északnyugati gerinc; - az ú. n. "Darmstädter-út").
Kissé nehéz, érdekes és változatos túra. Könnyen áttekinthető terep, a gerincen meglehetősen kitett mászás.

A Sziléziai háztól a Felkai völgyben a Hosszútóhoz, honnan még rövid darabon követjük a tovább a Lengyelnyeregre vezető ösvényt (90. fej. 1; - 11/4 ó.).
A Gerlahfalvi csúcs és a Hátsó Gerlahfalvi csúcs között a gerincbe bevágódó Tetmajerhorhosról széles, nyitott szakadok húzódik a hegy keleti oldalában egyenest alá. E tágas szakadék legalul négy keskeny ágra szakad, amelyek a legalsó meredek falletörést barázdálják végig. Beszállás a balról (délről) számított második vályúban. Ennek mindjárt az elején balra fordulunk s sziklalépcsőkön felmászunk annak a bordának a hátára, amely a beszállásul szolgáló (II.) vályút a tovább balra fekvő I. vályútól elválasztja. A borda hátát követve, az alsó falletörés feletti fűterraszra jutunk fel. Minthogy felettünk sima, meredek fal zárja el az egyenes felhatolást, a fűterraszon keveset jobbra térünk, míg lehetségessé válik, hogy füves lépcsőkön és fűbeágyalt táblák közt ismét felfelé másszunk, miáltal felérünk az itt teknőszerűen kitáguló főszakadékba. Részben a többnyire havas szakadék aljában, részben a jobboldali sziklákon egyenest fel. Felső részében a szakadék mind könnyebbé válva vezet fel a Tetmajerhorhosra (kb. 2593 m.; a beszállástól 21/4 ó.).
A csorbából meredeken szökik fel a Gerlahfalvi csúcs északnyugati gerince. A szilárd kőzetű gerinc élén szép és kitett mászással fel. Felemagasságában a gerincet egy hasadék hosszában kettérepeszti. Itt a jobboldali gerincbordán, hajlott, érdes táblákon fel. A gerinc legfelsőbb felszökése alatt jobbról fel a vízszintes tetőélre, amely mintegy 150 méter hosszúságban vezet át a túlsó - déli - végén fekvő csúcsra (1/2 ó.).
(Dr. L. Darmstädter, Hans Stabeler vezetővel, 1899 VII. 23.)

5. A Lengyelnyeregről a gerincen (Martin-út).
Kissé nehéz, hosszú és nagyszerű gerincvándorlás.

A Lengyelnyeregről a Felkai csúcsra 3/4 ó. (91. fej. 1),
- innen a Felkai hágóba 1/2 ó. (91. fej. 3),
- innen a Litvorovycsúcsra 20 p. (94. fej. 2),
- erről a Litvorovyhágóba 5 p. (94. fej. 1),
- innen a Hátsó Gerlahfalvi csúcsra 21/2 ó. (96. fej. 5),
- erről a Tetmajerhorhosba 10 p. (96. fej. 1),
- innen az ÉNy gerincen a Gerlahfalvi csúcsra 1/2 ó. (jelen fej. 4).
A Lengyelnyeregről összesen kb. 5 ó.
(A teljes gerinc első összefüggő bejárását A. Martin, 1905 VIII. 15-én vitte véghez.)

6. Délkeleti gerinc.
Hosszú, megerőltető, váltakozó nehézségű gerinctúra.

A Sziléziai háztól a délkeleti gerinc legalsó szakaszán fel a Virágoskerttoronyra: 98. fej. 1 (21/2 ó.).
Túloldalt a Virágoskerttoronynak bizarr tornyokkal megrakott északnyugati gerincén át a Katlanréshez: 98. fej. 4 (21/4 ó; e gerincszakasz, az ú. n. Ördöghát az egész túra legérdekesebb es legnehezebb része. A Katlanrésnél keresztezi a Virágoskertből feljövő 1 út a gerincet.)
A Katlanrésből az emelkedő gerincen eleinte egyszerű mászással tovább, majd egy sima felszökés legyőzése után újra nehézség nélkül tovább a nagy tömbökből álló gerincen, amely végül egy háromcsipkéjű toronycsoportozathoz visz fel. Az első toronyról, annak fallá szélesedő, alul áthajló túloldali letörésén egy rézsút balra lehúzódó kémény segélyével (mozgó kőtömbök) mászunk le a fal tövében levő odúhoz. A csorbából repedezett táblás falacskán fel a középső romszerű toronyra, amely a Felkai völgy felé kihajlik, aztán nehézség nélkül át a harmadik toronyra. Ez túloldalt kb. 8-10 méternyire szintén letörik. A toronyról a bal (nyugati) oldalon sima lapon le, majd átlépve az élen, a túlsó (keleti) oldalon ereszkedünk le a legalsó, áthajló tömbön. (Ajánlatos a toronyról kötélen lebocsátkozni.) A letörés tövéből tovább könnyen le a közeli csorbába; amelybe jobbról a Karcsmar folyosó (2 út) torkollik. Az újból emelkedő gerincet minden nehézség nélkül követve; feljutunk a DK és DNy gerincnek csomópontját képező Kis Gérlahfalvi csúcsra (2608 m; a Katlanréstől 2 ó.).
Innentől kezdve a gerinc alig emelkedik, viszont azonban számos kisebb-nagyobb toronyra szakadozik, amelyeket hatalmas kőtömbök alkotnak: Végig magán az élen haladva, vagy helyenként kissé letérve róla, végül elérjük a csúcsot (11/4 ó.; összesn 8 ó.).

7. A Katlan felől (délről).
Könnyű, de igen fáradságos, hosszú és érdektelen út, amely manapság - mint a csúcs legrégibb útja - csupán történelmi jeléntőséggel bír.

A Sziléziai ház mögött emelkeldő, a Felkai völgyet nyugatról határoló füves-omladékos hegyoldalban felkapaszkodunk a Gerlahfalvi csúcs nyúlvágyaiból dél felé ereszkedő, fensíkszerű kiterjedt omladéklejtőre, amelyen a Gerlahfalvi katlan szájához megyünk fel. Innen balra ama széles, mérsékelt meredeken emelkedő, omladékos háton megyünk tovább, amely a Katlant balról határoló délnyugati gérinc nyúlványát képezi. E hát felfelé mindinkább keskenyedik s végül egy púpba (2370 m) fut ki, honnan aztán hasogatott sziklagerinc gyanánt folytatódik. Minthogy a gerincen emelkedő vad sziklatornyok a gerincen való egyenes felhatolást jelentékenyen megnehezítenék, innen egy keveset lebocsátkozunk a Katlan oldalán, hogy aztán nem messze a gerinc magaslata alatt - a gerinc emelkedésével körülbelül párhúzamosan haladva - a hegyoldalban kapaszkodjunk felfelé, miközben a gerinc felől aláhúzódó számos bordát és vályút kell kereszteznünk. Magasan fent végre elérjük a felső törmélékes lejtőket, amelyeken - kissé balra tartva - a délnyugati gerinc felső részében levő ama kis nyergécskéhez (kb. 2550 m) jutunk, ahol a Virágoskertből feljövő 1 út e gerincet keresztezi. Innen tovább, mint az 1 úton a csúcsra. (A Sziléziai háztól 5-6 ó.)

8. Egyenest a Katlanból (délről).
Alsó részében meglehetős nehéz, tájilag nagyszerű túra.

A Sziléziai háztól - mint a 7 útnál - a Gerlahfalvi Katlan bejáratához és be a törmelékes fenekű katlanba (2 ó.).
A mélyen a hegy testébe nyomuló, óriási katlant kétoldalt a DNy és a D gerinc fogják közre, amelyek a katlan hátterét koronázó Kis Gerlahfalvi csúcsban futnak össze. A katlan hátterét elzáró falaknak a törmelék feletti alsó része 50-100 m magas, glecsercsiszolta meredek falgyűrűből áll, amely felett szakadékok által barázdált kevésbbé méredek falzóna következik. E felett a terep bordák és tornyocskák által tagozott léjtőkbe megy át, amelyek egészen a katlant körülvevő gerincek magaslatáig érnek fel.
Beszállás a falba a katlan leghátsóbb zugából, a Kis Gerlahfalvi csúcsnak látszólagos esésvonalában. Ahol itt a zöldesszinű táblák a legmélyebben nyúlnak le a törmelékbe, két vályú vágódik a falba. A bal vályúban egy kötélhossznyit fel egy fűpadra a középen. Innen törékeny sziklán rézsút jobbra fel egy fülkébe, ebből ki egy sziklafejecskére, amely mellett meredek vályú töri át az áthajlást. Kitett átlépés a vályú túloldali falára, ezen fel az áthalásig, azután vissze a vályú baloldali falára, ki a bordára és ezen nagy lépcsőkön fel a meredek falgyűrű tetejére. Egy nagy teknőben állunk, amelyet fent balról egy fekete torony, jobbról pedig egy feltűnő sziklafej zár be. A magas lépcsőkön alázuhanó vízfolyástól jobbra eleinte könnyű sziklafokokon, azután egy meredek másodlagos bordán néhezen fel a teknő zárófala alá és nagy lépcsőkön az említett torony és a sziklafej kizötti fal tetejére. (A beszállástól 8 kötélhossz.) Innen kezdve a terep könnyűvé válik. Törmeléken, sziklalépcsőkön, vályúkban, bordákon nagyjában egyenes vonalban emelkedve (közben keresztezve az 1 utat, amely a lejtőt a DK gerinc felől a DNy gerinchez haránt keresztezi), a lejtő csúcspontját képező Kis Gerlahfalvi csúcsra futunk (2608 m; a beszállástól 13/4 ó.). Innen a délkeleti gerincen tovább a Gerlahfalvi csúcsra : lásd 6 alatt (11/4 ó.).
(Hefty Gy. A. és Dr. Teschler L. 1923 VII. >1.)

A Gerlahfalvi csúcs batizfalvivölgyi oldala.
(97. fej. 9 és 11.)
1. Hátsó Gerlahfalvi csúcs. - 2. Tetmajerhorhos. - 3. Gerlahfalvi csúcs.

9. A Batizfalvi völgyből a "Batizfalvi próbán" át.
Könnyű, az 1 útnál rövidebb és érdekesebb, egyenest a csúcsra vezető út. Az 1 út mellett a Gerlahfalvi csúcs leghasználatosabb útvonala.
Télen: A legrövidebb és legbiztosabb út.

A Tátraszéplakról a Felkai völgyben a Sziléziai házhoz vezető kocsiútat Tátraszéplakról 11/2 óráig felfelé, vagy a Sziléziai háztól 20 percig lefelé követve, az útnak egy nyugatra kiszögellő éles kanyarodójához érünk, amelynél gyalogösvény ágazik el. Az ösvény a Gerlahfalvi katlan alatti kiterjedt omladéklejtőket enyhe emelkedéssel nyugati irányban keresztezi, majd miután a Batizfalvi dombot (1799 m) közvetlenül a teteje alati megkerülte, bekanyarodik a Batizfalvi völgybe, hogy - magasan a völgy színe felett - közel vízszintesen vezessen északi irányban tovább a leghátsóbb völgykatlan felé. A Batizfalvi tavat (1898 m), amely e hágó völgykatlan déli peremén fekszik, kifolyásánál érjük el. (A Felkai völgy kocsiútjából 11/4 ó.)
A Batizfalvi tótól a Gerlahfalvi csúcs sziklafalainak mentén omladéklejtőkön északi irányban a völgy leghátsóbb zuga felé emelkedünk. Már mélyen bent, ahol az omladéklejtők egy laposabb völgylépcsőt alkotnak (a legfelsőbb völgyterrasz még felettünk van), a Gerlahfalvi csúcsnak fordulva, ennek tömegébe közvetlenül felettünk teknőszerű széles szakadékot látunk benyomulni, amely azonban nem ér le egészen a völgy törmelékéig, hanem alul magas homlokfallal záródik. A homlokfal jobbszélén a sziklákba kéményszerű vályú vágódik, amely alatt - a hegytömeg tövében - feltűnő fehéres szinű fallépcső fekszik. Ez az ú. n. Fehérfal szolgál beszállásul. Omladékon, majd meredek hómezőn a Fehérfalhoz fel (a Batizfalvi tótól 1 ó.), amelynek sziklapadjain egy itt végigvezető lánc segélyével kapaszkodunk fel. A Fehérfal felett a fentebb említett, csakhamar balra elhajló, meredek s szűk vályúba jutunk, amelyben víz folyik alá. A mászást itt is egy hosszú lánc könnyíti meg. A vályú legfelül egy kb. 5 m magas falletörésben fejeződik be (az ú. n. Batizfalvi próba), amelyen vaskapcsok visznek fel. Felette a vályúnak kevésbbé meredek, törmelékes felső folytatásába juttunk, amelyben azonban csak keveset megyünk fel, majd balra egy bordán átkelve, a főszakadékba térünk át, (amely - mint említve volt - legalul falban letörik s így egyenesen el nem érhető). A további út ebben az egyenest a csúcs irányában felvezető hatalmas, széles törmelékszakadékban visz, miközben folyton annak kissé balra dűlő főágát követjük és a jobbra elágazó mellékszakadékokat figyelmen kívül hagyjuk. Hosszú darabon a szakadék jobboldalán haladunk; egy hófoltnál keresztezzük és a baloldalon megyünk tovább. Ahol az innenső sziklák nagy táblákba mennek át, ismét a szakadék jobboldalán folytatjuk utunkat. Kevéssel a gerinc alatt, az itt katlanszerűen kitáguló szakadékot elhagyjuk (itt torkollik beléje jobbról az 1 út) s a belőle balra kiágazó, meredeken felhúzódó keskeny vályúban további 1/4 ó. alatt egyenesen feljutunk a csúcsra (a Batizfalvi tótól 3 ó.).
(Lorenz V., Ruman J. és Paszternák J. vezetőkkel 1877 VIII. 15-én, miután Lorenz és Ruman ugyanezen az úton 1876 VIII. 6-án a Kis Gerlahfalvi csúcsra hatoltak fel.)

(A fenti út által követett batizfalvi főszakadékot rendszerint nyár derekáig hó tölti ki. A szakadék bejárása ilyenkor - főleg lemenetben - jelentékenyen kényesebb.]

10. Nyugati fal (a Batizfalvi völgyből).

A Gerlahfalvi csúcs hosszú batizfalvi frontjának az északról a Tetmajerhorhos szakadéka által, délről pedig a 9 alatt említett batizfalvi főszakadék által közrefogott - közvetlenül a csúcs esésvonalában fekvő - része képezi a Gerlahfalvi csúcs tulajdonképeni nyugati falát. E hatalmas falon két - egymást keresztező - út visz fel, az egyik egyenes vonalban felfelé, a másik balról jobbra rézsútosan emelkedő irányban. A fal átmászása ezen útvonalak bármelyikén tájilag igen szép, nagyszerű és élvezetes túra s miután a mászás nem túl nehéz, gyakorlottaknak a szokásos batizfalvi útvonal (9 út) helyett igen ajánlható.

10.1. A Batizfalvi tótól
- mint a 11 útnál - felmegyünk a völgykatlan északkeleti sarkában fekvő legfelsőbb völgyterraszra, ahol a Gerlahfalvi csúcs nyugati falának tövében állunk (11/2 ó.).
A beszállást a falba a Tetmajerhorhosról lehúzódó szakadék (lásd 11 alatt) torkollatától kevéssel jobbra a falba nyíló, halovány kőzetű vályú közvetíti. Ez az átlagosan 45^o hajlású, ferdén balra dűlő vályú kb. 100 m után felvezet arra bordára, amely a fal tövét a Tetmajerhorhosról lehúzódó szakadék felé határolja. Kezdetben a vályú keskeny fenekét követjük, majd egy beszorult tömb mellett felterpeszkedve, rövid törékeny részen át a fentemlített, baloldali borda élére jutunk. Minthogy az egész falat a közepén végigbarázdáló folyosórendszernek következő felsőbb szakasza e hely mellett simán és függélyesen szakad le és ugyanitt a bordának is egy függélyes felszökése van, nem egyenesen, hanem egy kis kerülővel az északi oldalon iparkodunk fel a borda felsőbb folytatására és pedig úgy, hogy a vízszintes élrészről kb. 15 métert balra traverzálunk, mire egy jobbra rohamosan emelkedő keskeny párkány alsó vége alá jutunk. Egy embermagasságú lépcsőn át, majd a sarkot körülkúszva, felérünk a párkányra, amely viszavisz a borda élére, ahonnan túloldalt könnyen megyünk be a folyosóba, amelyet épp letörése felett érünk el. Innen a folyosó széles medrének baloldali szikláb emelkedünk hosszú darabig, majd egy meredek és rossz rétegeződésű harántfalat egy pad sekélyével balról megkerülve, felette csakhamar elérjük azt a helyet, ahol egy balról, a Tetmajerhorhos szakadéka felől feljövő folyosó a mienkkel összetalálkozik.
Felettünk a faltömeg felső felének feltűnően fehér táblák által alkotott sima letörése, amely felett már a csúcskorona alá felérő, katlanszerű törmelékes öblösödés kezdődik. A halványszínű táblafal alól, az ezt közvetlenül jobbról szegélyző egész keskeny, meredek vályúban (nem tévesztendő össze a tovább jobbra fekvő, sokkal szélesebb folyosóval, amelyet a 2 út követ) mintegy 100 métert másunk fel, azután egy balra erősen emelkedő párkányon egy baloldalt fönt látható vályú torkollatóhoz traverzálunk. E vályúszerű horpadás fenekét rövid darabig követjük, mire kissé balra tartva, belejutunk a homlokfalba ágyalt törmelékes katlanba, honnan az utolsó, kb. még 100 métert kitevő útszakaszt - egy vízmosás irányát követve - jól járható sziklalépcsőkön már minden nehézség nélkül tesszük meg egyenest a csúcsra. (A beszállástól 31/2 ó.)
Amászás általában véve kissé nehéz, több nehezebb hellyel.
(Grósz A. és Reichart D. 1920 X. 14.)

10.2. A Batizfalvi katlan
északkeleti sarkában fekvő legfelsőbb völgyterraszról a Tetmajerhorhosra felhúzódó szakadékban (lásd 11 alatt) kb.150 métert megyünk fel, egészen addig, amíg a szakadékot itt két mederre osztó borda felső végéhez érünk. Közvetlenül ennek felső végétől a szakadék jobboldali határfalának fordulva, ennek roskatag szikláin 8-10 m meredek felmászással a határfal élére jutunk tel. Innen keskeny szegélyen - erősen lejtő óriási táblák felett - 6 m hosszú igen kitett oldalmenet jobbra a sarok mögé, ahol jó biztosító csücsökre akadunk. Ettől 30 métert ferdén jobbra fel, azután meredek felszökés alatt jobbra felvezető táblákon át, majd még egy vízszintes rétegvonal lépcsőzetét oldalmenetben követve, további 25 m után betérünk a falnak a nagy letörés feletti teknőszerű öblösödésébe. Ebben néhány métert fel, majd délnek fordulva, a legjobbról látható, törékenykőzetűnek látszó, 25 m hosszú vályúban végig fel arra a bordára, amely az említett, teknőszerű széles öblösödést dél felől határolja. E borda jobboldalán könnyű sziklalépcsőkön tovább fel a fal félmagasságában levő törmelékes mederig, amely felett már a fehértáblás felső falszakasz meredezik. (Itt keresztezzük az 1 útat.) A meder természetes folytatása a jobbról fönt a sziklákba vágódó, elég mélyen bemetszett hatalmas folyosó, amely fönt kifut a Gerlahfalvi csúcsból délnyugati irányban (a Batizfalvi katlan felé) elő ugró gerincszerű bordának egy kis csorbájára. E folyosót végig követjük; a folyosó bejárása könnyű, de a benne fekvő sok laza törmelék és kő miatt elővigyázatot igényel. A délnyugati gerincbordába vágódó kis csorbától a gerinc baloldalán már könnyen megyünk a csakhamar felbukkanó csúcs felé, amelyet végül a DNy gerincborda élén érünk el. (A beszállástól 3 ó.)
Kissé nehéz.
(Grósz A., Hensch K. és Lingsch Gy., 1924 VII. 23.)

11. A Batizfalvi völgyből a Tetmajerhorhoson át (nyugati oldal és északnyugati gerinc).
Rövid, elég érdekes út. A Tetmajerhorhosig könnyű, a gerincen kissé nehéz és eléggé kitett mászás.
Télen: Nagyszerű.

A Batizfalvi tótól a Gerlahfalvi csúcs sziklafalainak mentén északi irányban, a Gerlahfalvi csúcs és a Kápolna között emelkedő völgyutcában omladékon felmegyünk a völgy északkeleti (hátsó) sarkában fekvő legfelsőbb völgyterraszra (11/2 ó.). Innen a Gerlahfalvi csúcs tömegében egy nem túl meredek, havas-törmelékes szakadék húzódik rézsút balra fel a Hátsó Gerlahfalvi csúcs és a Gerlahfalvi csúcs között fekvő mély Tetmajerhorhoshoz. Részben a szakadékban, részben a baloldali borda könnyű szikláin, fentebb ismét a kissé meredekebbé váló szakadékban fel a Tetmajerhorhosra (11/4 ó.). Innen tovább - mint 4 alatt - az északnyugati gerincen a csúcsra (1/2 ó.).
(J. Chmielowski, J. Wala vezetővel, 1895 VIII. 24.)

12. A Kacsavölgyből (északnyugati fal és északnyugati gerinc).
A Gerlahfalvi csúcs legnagyobbszerű útvonalainak egyike.

A Kacsavölgyből az északnyugati falon a Hátsó Gerlahfalvi csúcsra 31/2 ó. (96. fej. 4). Innen a Tetmajerhorhosba 10 p. (96. fej. 1); innen az északnyugati gerincen a Gerlahfalvi csúcsra 1/2 ó. (jelen fejezet 4); a beszállástól összesen 41/2 ó.
(Dr. Komarnicki Gy. és R. 1909 VII. 28.)