A Hátsó Gerlahfalvi csúcs a hatalmas tömegű Gerlahfalvi csúcs csoportjának már magában véve is teljes önállósággal bíró északnyugati ormát képezi, amelyet a belőle délkeletre kiágazó mellékgerincben emelkedő főcsúcstól - a tulajdonképeni Gerlahfalvi csúcstól - a mélyen bevágott Tetmajercsorba (kb. 2593 m) választ el. Maga a Hátsó Gerlahfalvi csúcs még a főgerincben fekszik, amelyben északnyugat felé a Litvorovycsúcstól a Litvorovyhágó, nyugat felé pedig a Batizfalvi csúcstól a Batizfalvi horhos választja el. Az előbbi hágóból kiinduló északnyugati gerincnek két meglehetősen önálló és jellegzetes kiemelkedése a Kis Litvorovy torony (kb. 2547 m) és a Nagy Litvorovytorony, míg a már szorosan a Hátsó Gerlahfalvi csúcs tömegéhez tartozó ú. n. Lavinacsúcs e gerincnek teljesen jelentéktelen kiemelkedése. Bár a Hátsó Gerlahfalvi csúcs megmászását többnyire a Gerlahfalvi csúcséval szokták egybekötni, meglátogatása magában is minden tekintetben jutalmazó és önálló túra. Kilátása - minthogy a csúcs a Felkai-, Batizfalvi- és Kacsavölgynek épp az összeszögellésébén emelkedik - szebb mint a Gerlahfalvi csúcsé.
Első megmászója: J. Stolarczyk volt, több zakopanei vezetővel 1870 körül.

1. Délkeleti gerinc (a Tetmajerhorhosból).
Magán a gerincen könnyű mászás.
Télen: Felmenet a Tetmajerhorhosra a Batizfalvi völgyből.

A Tetmajerhorhost, ahonnan a Hátsó Gerlahfalvi csúcs DK gerince kiindul, elérhetjük:
- legkönnyebben és legrövidebben a Batizfalvi völgyből: 97. fej. 11.
- a Felkai völgyből: 97. fej. 4.
- a Gerlahfalvi csúcsról, ennek északnyugati gerincén: 97. fej. 4.

A Tetmajerhorhosból tömbökből álló, könnyű - csak a közepe táján kis darabon keskennyé váló - gerinc visz fel a csúcsra (a horhosból 15 p.).

[A Felkai völgyből a Tefmajerhorhosra felvezető úton jövők (97. fej. 4) a DK gerinc érintése nélkül is elérhetik a Hátsó Gerlahfalvi csúcsot, amennyiben a horhosra felvezető horpadásból még jóval a horhos alatt kitérhetnek a horpadást jobbról kisérö hegylejtőre (ez többnyire nyár derekáig egy nagyobb hófoltot visel), amelyen - ÉNy irányban emelkedve - egyenesen felhatolhatnak a csúcsra.]

2. Délnyugati fal (a Batizfalvi völgyből).
Kissé nehéz.

A Batizfalvi tótól a Batizfalvi katlannak ÉK sarkában fekvő legfelsőbb völgyterraszra, amelyből a DNy fal emelkedik (97. fej. 11), A fal alapvonalának közepén, ahol a sziklák a legmélyebben nyúlnak le a hó, illetve törmelék közé, szállunk be a falba. A legalsó sziklalépcsőkön felmenve, egy kitűnően lépcsős vályúba jutunk, amely 30-40 m után egy balra rohamosan emelkedő padba megy át. E kb. 40^o meredek padnak legkényesebb pontja egy beszorult nagy tömbnek a megkerülése. Balról való kitérővel könnyebb mögéje jutni, mint jobbról, ahol egy törékeny kőzetű odúból egy alagútszerű nyíláson átbújva, egy függélyes kis kémény áthajlásán kell felterpeszkednünk a beszorult tömbök fölé. A pad - amelynek hajlása ezután kissé enyhül - a tömbtől mintegy 40 méternyire véget ér s itt egy alacsony falacskán át bejutunk abba a mindenütt jól lépcsőzött mederbe, amely további útirányunkat képezve, a pad felső végétől kezdődően kb. 250 métert egyenesen a csúcsnak vezet felfelé, végül pedig - kb. 100 méterrel a csúcs alatt - a nyugati gerincre torkollik. Innen vagy a gerincen, vagy az innenső hegyoldal szikláin további nehézségek nélkül a csúcsra. (A beszállástól 21/2 ó.)
(Grósz A., Reichart D. és Wiegandt A., 1920 X. 23.)

3. Nyugati gerinc (a Batizfalvi horhosból).
Kissé nehéz.

A csorbából széles, törmelékes-gyepes hátként húzódik a gerinc, amelyből - egymással szorosabb összefüggésben nem álló - hatalmas sziklatűk nőnek ki. Ezek mind megkerülhetők. Később a gerinc határozottabb alakot nyer s öszszefüggőbb mászást nyújt. Egy mély csorbából, amelyet beszorult, hatalmas kőtömb hidal át, rendkívül törékeny falon 20 métert fel, ezután keveset jobbra térünk, ahol a kőzet megbízhatóbb. Néhány kisebb torony átmászása után egy széles törmelékvályúba ereszkedünk, amely felvisz a csúcsra (2 ó.).
(Grósz A., Kregczy T., Maurer E. és Rokfalusy L., 1911 VII. 12.)

[A gerincnek mindjárt legalsóbb részében feltűnik egy püspöksüvegalakú, szép kettőstorony, az ú. n. Természetbaráttorony. A gerincről a torony É oldalán felhúzódó hasadékban fel a két toronycsücsök közötti résbe, honnan néhányméteres falacskán elérjük úgy az egyik, mint a másik toronyágat.
G. Crosfield, ifj. Spitzkopf P. vezetővel, valamint Hevesi K. és Brumiller L., 1911 VIII. 20.]

Gerlahfalvi csoport a Kacsavölgy felől.
1. Litvorovycsúcs. - 2. A 2492 m pont. - 3. Kis Litvorovytorony. - 4. Lavinacsúcs. - 5. Hátsó Gerlahfalvi csúcs (96. fej. 4). - 6. Gerlahfalvi csúcs. - 7. Batizfalvi csúcs.

4. Északnyugati fal (a Kacsavölgyből).
Alsó részében igen nehéz, további részében a mászás szempontjából kevésbbé érdekes, de egészében véve nagyszerű s tájilag szép túra.

A Kacsavölgy felső katlanába juthatunk a Sziléziai házból a Litvorovyhágón át (95. fej.), a Poprádi tótól a Keleti Vaskapuhagón át (114. fej.), vagy a Halastótól a Poduplaszki völgyön át (114. fej. 2).
A Hátsó Gerlahfalvi csúcsnak a Kacsavölgy félé fordított északnyugati falát egy hatalmas szakadék hasítja végig, amely felső részében könnyű továbbjutást tesz lehetővé s csak legalsó részében járhatatlan, illetve nehezen járhátó. A szakadék legalsó szakasza - egy sekély, táblás, meredek vályú, amelyben hatalmas vízesés zuhan alá - egyáltalában járhatatlan. Ezzel törik le a szakadék a völgybe. A beszállás ettől jobbra van, mert a szakadékot járhatatlan alsó letörése miatt egy magasabb ponton kell elérnünk. Ez egész könnyen történik azáltal, hogy a völgynek a falba legmagasabban beszönellő (hóval telt) zúgóból törmelékfedte sziklalépcsőkön eleinte (egy sekély vályúban) keveset a fal felé, majd balra emelkedve, a szakadéknak tartunk, amelyet legalsó letörése felett érünk el. A szakadékot itt egy tágas törmeléktérség. szakítja meg. E felett a szakadék azonban ismét egy magas, igen meredek. falban törik le, amelyén ugyancsak bő vízesés zuhan alá. A szakadék eme letörését a jobboldali külső szabad hegyfaltól egy gyengén kiváló borda választja el. Jobbra a vízfolyástól, a bordának a szakadék felé fordított fala alatt gyengén hajló, de teljesen simára csiszolt kőlapokon a szakadék fenekének. itt kezdődő falletörése tövébe. Ahol ez a borda falával összeszögellik, mindjárt lent egy meredek táblán fal, azután eleinte gyengén balra, majd egyenesen felmászva, folyton meredeken és nehezen fel a kb. 18-20 m magas táblás falon. Felső részében szorosan jobbra az itt a falba vágódó keskeny hasadéktól mászni!) E fal az egész túra legnehezebb helye. Kiszállás egy kis sziklaodúban egy hatalmas sziklatömb alatt, amely már a jobboldali borda magaslatán fékszik. A falletörés felett a szakadékot egy sziklahát két részre osztja. Az orográfiailag jobb ágban folyik a víz (alatta a vízesés). A bal ágban, amely alatt a falból kiszálltunk, kevéssé hajlott kőlapokon majd törmeléken, végül táblás hasadékokban fel a szakadékot kettéválasztó sziklahát magaslatára, amelynek átlépése után a nagy szakadékba jutunk, ezt egy tágas törmelékkatlanban érve el. A szakadék ága innentől fogva mindenült járható. Legcélszerűbb, ha a szakadék jobboldali falán (de nem túlságos magasan a szakadék aljától) párkányokon és sziklalépcsőkön haladunk. Kevéssel ama hely alatt, ahol a szakadék (kb. a Mártacsúcs magasságában) ismét egy alacsony meredek fallépcsőt alkot, keresztezzük a szakadékot, aztán annak baloldali falán gyengén jobbra felmászva, egy keskeny meredek hasadékban egy bordára kapaszkodunk fel, amelyet aztán jobbra keresztezünk, miáltal ismét a szakadékba jutunk. Nem messze az észáknyugati gerinc magaslata alatt a szakadék közepén egy óriási sziklatömb fekszik. Vagy végig tovább a kellemetlen törmelékes szakadékban az északnyugati gerinc magaslatára s ezen jobbra a csúcsra, vagy pedig (szebb): a sziklatömb mögött mindjárt jobbra fordulunk és ama meredek táblás hasadékba szállunk, amely a végfalban egyenesen a csúcshoz vezet. A hasadékban nehezen fel; kevéssel vége előtt balra egy rövid repedésben ki az északnyugati gerincre s ezén jobbra az egész közel fekvő csúcsra (31/2 ó.).
(Dr. Komarnicki Gy. és R. 1909 VII. 28.)

[I. A szakadék alsó részében levő nehéz letörés az alábbi módon is legyőzhető. A letörés alatt fekvő törmeléktérségről balra fel a több ezer négyzetméter felületű, nem nagyon meredek, óriási kőtáblán egészen a függélyesén feltörő falig. Itt 45 m hosszú oldalmenet jobbra a szakadék felé. Részben igen nehéz; biztosítás igen problematikus. A sarkon túl a szakadék fölé jutunk s azt, egy rövid kéménybon alábocsájtkozva, közvetlenül letörése felett érjük el.
(Barcza I., Jordán 0. és Szaffka T. 1909 VIII. 6.)

II. A szakadék felső, kitáguló részéből balra kitérve, a fal felső részén át több helyen is - hol közelebb, hol távolabb a csúcstól - elérhetjük az ÉNy gerinc magaslatát. A Nagy Litvorovytorony és a Lavinacsúcs közötti csorbához könnyű, törmelékes folyosó húzódik. A Nagy Litvorovytorony Ny falát átszelő több kémény közül az egyik, erősebben kifejezett, kezdetben balra emelkedő kémény e torony gerincét északi letörésétől egy kötélhossznyira éri el. A Nagy és Kis Litvorovytorony közötti csorbára meredek, törmelékes vályúk visznek fel.]

5. Északnyugati gerinc (a Litvorovyhágóból).
Kissé nehéz, helyenként eléggé kitett, tájilag impozáns gerinctúra.

A hágóból meredeken felszökő gerincéi alatt balra térünk és a Felkai völgy oldalán emelkedünk felfelé a hágó felett ki ugró gerincpúp (2492 m) irányában. Közvetlenül a sziklabütyök teteje alatt egy párkányon balra átkerülünk a mögötte levő csorbába (1/2 ó.; a gerincpúp tetején kőgúla). A gerinccsorbából a gerincen; majd féntébb balra - az éltől haladva, érjük el a Kis Litvorovytornyot (kb. 2547 m; 1/2 ó.). A gerincen délre le a csorbába. Innen eleinte a gerincen; ahol ez felszökik, közvetlenül jobbra az éltől egy törékeny kéményben a felszökés tetejére és több bütykön át a Nagy Litvorovytoronyra (3/4 ó.). Túloldalt lemenet eleinte szorosan a gerincélen, az utolsó részen kissé balra egy párkányra le és ezen a csorbába. Innen az áthajlás alatt ferde kőlapokon néhány méternyi oldalmenet balra (meglehetősen kitett), azután könnyebb mászásban fel a gerincre s ezen egyenesen fel-egy póznával jelzett oromra (15 p.). A térképek 2630 m magasságjelzése a gerincnek tulajdonképen erre a pontjára vonatkozik. Maga a Hátsó Gerlahfalvi csúcsnak orma ennél még 6-8 m-el magasabb. Erről balra 10 métert le egy párkányra, ezen kissé jobbra, aztán - minthogy a párkány megszakad - le egy mélyebb párkányra. Erről ismét fel a felső párkány folytatására s ezen oldalt be a csorbába, ahonnan a gerincen minden nehézség nélkül érjük el a Lavinacsúcsot (10 p.). A csúcs utáni első gerincbütyköt jobbról körüljárva, tóvább a teljesen könnyű gerincen a Hátsó Gerlahfalvi csúcsra. (15 p., összesen 23/4 ó.)
(Dr: A. Martin 1905 VIII. 15.)

6. Az északkeleti falletöréseken át (a Felkai völgyből).

A Hátsó Gerlahfalvi csúcs széles kiterjedésű északkeleti falvonulatának a Tetmajerhorhosról lehúzódó horpadás, valamint a Nagy Litvorovytoronytól közvetlenül délre fekvő csorbából lehúzódó szakadék által közrefogott, egységes faltömeget alkotó déli része képezi a Hátsó Gerlahfalvi csúcsnak szorosabb értelemben vett délkeleti falát. Az ehhez északra csatlakozó, szakadékok által tagolt falletörések tulajdonkép már az északnyugati gerincben emelkedő Nagy és Kis Litvorovytorony tömegéhez tártoznak.
A Hátsó Gerlahfalvi csúcs északkeleti falletörésein át több úton érhető el.

1. Északkeleti él.
Az ÉK falat délről egy borda határolja, amely a csúcsnál indul ki s az ÉK falletörések tövében végigvonuló, a Felkai völgy medrénél magasabban fekvő törmelékterrasz déli végére (ahol e terrasz a Tetmajerhorhosról lehúzódó horpadás alsó falletörésébe vész el) ereszkedik alá. E borda alul falszerűen kiszélesedik s egy kéményrendszer vágódik beléje. E kéménysorozatban visz fel a mászás; két hely, ahol egy-egy nagy kőtömb szorul a kéménybe, nehéz. Feljebb a borda határozottabb jelleget ölt s hol az élén, hol alatta - főleg a bal oldalán - könnyű mászással haladunk felfelé. Végül kijutunk az ÉNy főgerincre, amelyen - balra fordulva - mindjárt elérjük a közeli csúcsot. (A beszállástól 21/4 ó.)
Alsó részében meglehetős nehéz.
(Szász R., Spitzkopf U. P. vezetővel 1919 IX. 9.)

2. Északkeleti fal.
Közvetlenül jobbra a falat a Tetmajerhorhos horpadásától elválasztó - 1. alatt leírt - bordától, egy jellegzetes, ívelten hajlott havas folyosó szeli át a falat. E folyosótól jobbra egy másik, fentebb a falban elvesző, rövid folyosó vágódik az alsó falletörésekbe. Mind a két folyosó alul áthajlón törik le.
Beszállás a baloldali folyosó letörése alatt, a két folyosó közötti borda alsó bal sarkában. Lehajló nagy lapokon rézsút jobbra traverzálunk egy keskeny, jobbra felhúzódó vályúhoz, amelyet nehezen követünk. Ez fent egy fűpadba megy át, amely egy kitett sarok körül bevezet a jobboldali folyosó letörése feletti kis öbölbe. A folyosó itt két ágra oszlik. Apró fogású lapokon a szűk kéményt alkotó jobboldali ág alá, majd ebben - arccal délnek - megerőltető támaszmunkával fel. Jobbra tőle kis repedéseken kimászunk a falba de mindjárt visszatraverzálunk balra ama sekély vályúhoz, amely a kémény végétől jobbra húzódik fel. A vályú jobboldali alsó lapja igen sima, míg a baloldali fala áthajló és törékeny. E vályúban igen nehezen addig fel, míg a baloldali áthajlás alacsonyabb lesz, ahol egy jó fogás segítségével átlépve rajta, egy törmeléktérségre jutunk. Innen hajlott lapokon eleinte kissé jobbra felfelé, majd ismét balra tartva, egy kis törmelékes vályúba jutunk, amely a törmeléktérségre letörik. A vályú túloldalán, majd felette már könnyebben, de törékeny lapokon fel a két szakadékágat elválasztó borda hátára.
A füves, könnyen járható bordán fel, majd ahol táblás lesz, jobbra átkelünk egy kis vályún s a túloldali csenevész bordán mászunk tovább. A baloldali főkuloár itt felettünk letörik s a jobboldali kuloár apró végágai is - a másikkal összefüggve - falakat képeznek. E letörést jobbról kerüljük meg egy füves padon (amely kivezet a falat közepén átszelő bordára s túloldalán a jellegzetes nagy fűpadba megy át) és egy kis hasadékban, amely a letörések fölé visz fel. Keresztezzük az első folyosót s az elválasztó bordán átkelve, a következő vályúnak eleinte a jobboldalán, majd a baloldali kísérő bordán mászunk fel. Ahol a folyosó kettéágazik, a jobboldali ágban tovább (balra tőlünk a két folyosóágat elválasztó toronyszerű borda), amely az északkeleti borda és az északnyugati főgerinc találkozási pontjában éri él az utóbbinak magaslatát: A főgerincen balra a közeli csúcsra. (A beszállástól 5. ó.).
Alsó részében readkívül nehéz és kitett, fentebb már könnyű, de mindvégig élvézetes mászást nyújtó hatalmas túra.
(Reichart D., és Szász R. 1920 VIII. 25.)

3. Észak-északkeletről:
Beszállás ama szakadék bejáratánál, amely a Nagy Litvorovytoronytól közvetlenül délre fekvő csorbából húzódik a Felkai völgybe alá. Eleinte a szakadékot balról kísérő törékeny sziklákon megyünk fel, a szakadéknak mintegy felemagasságáig, ahol ez erősen összeszűkül és jobbra, a Nagy Litvorovytorony falába egy mellékágat bocsát ki. A szakadékot balról kísérő borda itt nagy lapokkal vértezve szökik fel, melyeket azonban egy balra gyengén emelkedő törmelékes pad szel át. Ennek kezdetéhez sima táblás vályúkon mászunk fel, majd mozgó törmeléken át a balfelé keskenyedő padra. (Fent a falban fehér törésfoltok.) A pad egy kis odúnál összeszűkül, utána könnyű mászással ki a borda élére, amely a Hátsó Gerlahfalvi csúcs északkeleti falát északról határolja. (E borda a H. Gerlahfalvi csúcs ÉNy gerincének póznával jelzett ormától húzódik le.) A bordán túl a fal felemagasságában egy jól járható fövés pad van; felette egy, keskenyebb, szintén füves pad, amely az említett bordát az általunk eddig követett paddal éppen egymagasságbán éri el. E felső, kisebb padon keresztezzük az első szakadékot s a másodikban haladunk fel, majd kimászunk az ezt balról kísérő, itt már füves hátra. Ez fenfebb egyesül egy másik, balról jövő bordával, ahol beszállunk a következő bal szakadékba s ebben fel, míg szét nem ágazik. Itt a jobboldali két ág valamelyikében könnyen fel. az ÉNy gerincre, ezt a Lavinacsúcs két oldalán érve el. (A beszállástól 21/2 ó.) A gerincen balra - mint 5 alatt - a közeli Hátsó Gerlahfalvi csúcsra (15 p.).
Kissé nehéz.
(Reichart D. és G. 1919 IX. 9.)

Az északkeleti falletöréseknek tovább északra következő részletei is több irányban átmászhatók:

1. A Felkai völgyből a Lavinacsúcs és Nagy Litvorovytorony közötti csorbára.
E csorbából hosszú hószakadék húzódik le a Felkai völgybe.
Eleinte magában a szakadékban, vagy (célszerűbb) a szakadékot balról kísérő törékeny sziklákon megyünk fel. A szakadéknak mintegy felemagásságában, ahol ez jobbra egy gyengén kifejezett mellékágat bocsát ki, a főszakadékot jobbra keresztezzük és kikapaszkodunk a két szakadékágat elválasztó bordára. Ez kezdetben törékeny, de fentebb, ahol a jobboldali mellékszákadék, elvész a falban, szilárd, jófogású, meredek kőzetűvé válik. A főszakadék felső kéményszerű letörésével kb. egymagasságban átlépünk egy a falban felhúzódó sziklafolyosón s enyhén balra emelkedve, visszatraverzálnk a főszakadékba, amelyet letörése felett érünk el. Néhány métert emelkedve havon (törmeléken), a 4 m magas, törékeny zárókéményen át elérjük a csorbát. (A beszállástól 2 ó.).
Dr. Egerváry J. és dr. Teschler L., 1920 VIII. 19.)

2. Nagy Litvorovytorony északkeleti fala (lemenetben).
A torony legmagasabb pontjáról az északnyugati gerincet követjük a negyedik gerincbütyökig; a bemetszésből meredek vályún kezdjük meg a lemászást az északkeleti falon az alattunk levő terraszig. Innen balra traverzálunk, aztán bordákon, vízmosásokon keresztül ismételten kissé balra tartva, minden nehézség nélkül lemászunk a balról és jobbról összefutó hószakadékok egyesülésénél a hóba nyúló borda végéig. Itt jobbra átkelünk a havon s a Lavinacsúcs szikláinak tövében lejutunk a Felkai völgy omladéklejtőire.
(Schweickhart H. és O., 1910 VII. 17.)

3. A Nagy és Kis Litvorovytorony közt fekvő csorbát.
a Felkai völgyből egyenest elérhetjük a két torony tömege közt felhúzódó, többnyire hóval telt szakadékon át. A szakadék felső részében egy néhány méter magas, meredek lépcső.
(M. Bröske és L. Kozicziński, 1906 IX. 4.)

4. Kis Litvorovytorony egyenest északkeletről.
(A. Matoušek és Navrátil - Drápal vezetővel, 1920 IX. 23.). Közelebbi részletek hiányoznak:

5. A Kis Litvorovytorony és a 2492 m gerinctorony közötti csorba.
A Felkai völgyből a két Litvorovytorony közötti csorbához felhúzódó hószakadékban egy keveset fel, míg kettéágazik. A jobboldali mellékágban törékeny lapokon tovább e szakadék alsó letöréséig, majd itt jobbra ki a kísérő bordára. Ezen nagy tömbökön fel s a letörés felett vissza a törmelékes folyosóba. Ebben fel a felső, alacsonyabb letörésig, amelyet közvetlenül jobbról kerülünk meg egy törékeny vályúban. Visszatraverzálva, az utolsó 30 métert igen törékeny folyosóban tesszük meg a csorbáig.
(Reichart D. és Reichart Margit, 1920 VIII. 19.)