A Litvorovy csúcs a főgerincnek egy éles könyökében
emelkedik. A Felkai csúcstól ÉK felöl jön hozzá a gerinc, hogy
utána DK irányban folytatódjék a Hátsó Gerlahfalvi csúcs felé.
Ez utóbbinak hegytömegétől (nevezetesen az utóbbi ÉNy gerincének
utolsó tornyától: a Kis Litvorovytoronytól) a Litvorovyhágó,
a Felkai csúcstól pedig - a Felkai hágó választja el. A Felkai
völgyből nézve a Litvorovycsúcs jellegzetes alakú, bár jelentéktelen
sziklasüveg, míg a Kacsavölgyből hatalmas gerincpillérek
támasztják.
Első ismert megmászója: Dr. A. Otto, Csizák P. vezetővel
1897 augusztus 12-én.
1. A Litvorovyhágóból (déli gerinc).
A rövid, széles gerinc könnyű lépcsőin 5 perc alatt a csúcsra.
2. Északkeleti gerinc (a Felkai hágóból).
Könnyű.
Télen: Könnyű.
A hágóból a gerinc eleinte menedékesen, majd erősebben
emelkedve, könnyen mászható sziklatömbökkel visz fel a csúcsra
20 p.).
(Dr. A. Otto, Csizák P. vezetővel 1897 VIII. 12.)
[A Litvorovycsúcsot ezen a gerincén rendszerint a Lengyelnyeregről kiindulva, a Felkai csúcs előzetes útbaejtésével (91. fej. 1 és 3) szokták megmászni.)
3. Az északkeleti gerinc északi falletörésein át
(a Litvorovytó katlanából).
Tájilag szép, de alárendelt
jelentőségű és - miután a mászás egyetlen
rendkívül nehéz részlet mellett egybbként könnyű - nem jutalmazó túra.
Télen: A Felkai csúcs 1. és 3. útjával kapcsolatban nagyszerű
téli gerincvándorlás.
Mágának a Litvorovycsúcsnak nincs északi fala, amennyiben csak hosszúra
elnyúló északkeleti gerincének alsó szakaszát támasztják északról meredek
falletörések, amelyeket - az alábbi útvonalon - már szintén átmásztak.
A Litvorovytótól (90. fej. 2 alatti jegyzet) törmeléken és havon a
fal alá.
A fal alatti hómezőbe a legmélyebben benyúló bordánál van a leszállás.
A füves-sziklás bordán eleinte jobbra mászunk a jobboldali vályú felé (amely
a falat
egészében átszeli), majd balra vissza a borda élére s tovább ferdén
balra tartva,
a fal alsó táblás letöréséig, amelybe a borda beleolvad. A
falgyűrűbe két balra
dülő táblás, kéményszerű vályú vágódik. A baloldali alá tartunk. Ez alul
meredek
kéménnyé szűkül. Felette a bal fala táblásan szétnyílik, míg jobbra egy
meredek
kémény ágazik ki belőle. A baloldali táblákon megyünk fel, míg a vályú
vége
járhatatlanná válik. Itt a táblás oldalához támaszkodó nagy kőlapnál igen
kitetten
balra kimászunk a vályú baloldalának peremére, amelyen át egy nagy
ferde
lapra érünk. (Jobb végén jó biztosítótömb.) Bal alsó sarka fatett a
meredek
falon egyenesen fel, majd egy jobbradűlő füves szegélyen pár métert
tovább egy
nagy tömbhöz. E fölött vissza balra egy vályún át az ezt túlnan kísérő
bordaira
s ezen fel egy jó biztosító helyig. (A letörés átmászása - két kötélhossz -
rendkívül nehéz.) A borda széles hátán zeg-zugban
lépcsőről lépcsőre
mászunk tovább fel, míg a borda jobb szélén át a falat áthasító szakadék
füves
lejtőjére érünk. Itt a fal katlanszerűen kitágul, amelybe a borda
beleolvad. A
katlan baloldalán tartva magunkat haladunk a már teljesen könnyű
terepen -
egy a fal baloldalában gyengén kifejezett vályúban - tovább, amely
felvisz a
gerinc alatt a falból kiugró borda tetejére. Az ehhez balról feljövő
folyosó folytatásakép egy padrendszer visz közel a gerinc alatt s vele
párhuzamosan jobbra,
a falat betetőző, az ÉK főgerinc és az ÉNy oldalgerinc találkozási
pontjában
emelkedő kis gerinctorony alá. A pad végül kivisz az ÉNy gerincre és
ennek
utolsó falacskáján fel áz ÉK főgerinc említett tornyocskájára.
(A beszállástól 31/2 ó.)
Az ÉK gerincen tovább a csúcsra (10 p.).
(Dr. Reichart D. és Dr. Teschler L. 1923 VII. 12.)
4. Északnyugati gerinc (a Kacsavölgyből).
Hosszú, meglehetős nehéz túra.
A Litvorovycsúcs a Kacsavölgy felé ENy irányban széles pillért bocsát
alá,
amely két bordára tagozódik. Ezek közül a most tárgyalandó ÉNy gerinc a
határozottabban kifejezett, míg a másik - a nyugati gerincborda
(lásd 5 alatt) - alárendeltebb jelentőségű.
A Litvorovytótól (90. fej. 2 alatti jegyzet) törmeléken fel ama
szakadékhoz
amely a Litvorovycsúcs ÉNy gerincénék legalsóbb tornya mögötti
gerincrésbe
vezet fel. A szakadék törmelékes alsó részén fel. Közepén balra
kerülünk ki
meredek táblán, majd egy párkányon nehezen visszajutunk a
szakadékba. Innen
földes, füves terepen fel a csorbába. (Ébből ÉNy felé - balra egy
ráncon, majd
szép táblán éles lovaglógerincen - hátulról felmászhatunk az I. torony
tetejére,25 perc). A mászás tovább a II-V. tornyokon mérsékelten nehéz
és érdekes. Éles csorbán át jutunk a VI. nagy toronyra
(13/4 ó.). Ez túlsó oldalán
letörik. Jobbra mászunk törékeny kőzeten egy élre s ennek eay bütykéről
sima
tábla mellett kötélen lecsúszunk a csorbába (25 méter). Szép táblán
fel a
gerincélce, amely innentől kezdve nem mutat fel többé mély csorbákat,
hanem
csak a pillérek közötti lépcsőket. Könnyebb terepen a VII. pillérre
(1 ó. 20 p.).
A VIII. pillér feketén feltörő falának közepén szép kémény. Törmelékes padon
balra kerüljük meg s meredek falon jutunk felszökése fölé. Könnyű
mászás vezet
a pillér hegyes tetejére. Balra gerincünk fala ellaposodik. A
Következő IX. pillér
feketén kiugró fala jól lépcsőzött s az utolsó X. karcsú pillér sem
nyújt számbavehető nehézséget, csak egy gyönyörű kis falmászást.
Innen nagy lépcsökön fel
a Litvorovycsúcs keleti előcsücsökjére (45 p.), amelyből gerincünk
tulajdonképen
kiindul s az ÉK főgerincen jobbra fel a csúcsra (10 p.).
(Hefty Gy. A. és Grósz A. 1912 VIII. 29.)
5. Nyugati gerinc (a Kacsavölgyből).
Helyenként meglehetős nehéz.
Beszállás a Kacsvölgy felső katlanát támasztó rekeszfalon leömlő vízesés
fölötti sziklákon, egy füves kis nyeregnél. Innen a gerinc kb. 40
m-t szökik fel
60o lejtésben fallá szélesedve, amelyet rendkívül
törékeny, füves kőzeten jobboldalt mászunk át. Egy kis térségre jutunk,
honnan 8-10 m-nyire van a gerinc;
nagy sima tömbökön mászunk tovább egy pár kötélhosszat, míg a gerinc simán
járhatatlanul szökik fel. Jobbra ki, a falban lógó óriási elvált
laphoz. A fal és a
lap között felterpeszkedve a gerincre jutunk, amely 8-10 m után
igen keskennyé
lesz. Ezután hosszú érdektelen gerincrész következik addig, ahol a
gerincbe a
velünk párhuzamosan futó bordák torkollnak jobboldalról. Táblás
lapokon mászunk itt le arra a helyre, ahol a gerinc néhány méternyire élesen
délre kanyarodik. Ettél a ponttól a gerinc kb. 200 méteren át teljesen
érdektelen, jobbra,
balra kitérhetünk róla, míg egy gerincfog utunkat nem állja. Itt
balra kb. 8-10
métert térve ki, egy vizes nehéz kéményben jutunk újból fel a
gerincre. Itt a
gerinc jobboldalán fekvő óriási táblákon elég könnyen kb. 40 métert a
nagy
zöldes színű falakig megyünk fel. A fallá szélesedett gerinc ott
járhatatlannak
látszik, azért kitérünk az északi oldalra, ahol egy nehéz kb. 20 m
hosszú oldalmenet következik egy kis bordáig, amelyről kötélen függeszkedünk le.
Folytatva
egész könnyű terepen az oldalmenetet, végre egy bordán kapaszkodunk
fel a
Litvorovycsúcs ÉK gerincére s ezen jobbra a közeli csúcsra.
(Barcza I., Teschler L, és Zuber O. 1912 VI. 29.)