A Litvorovycsúcs és Felkai csúcs közötti gerinc szélesen ívelt horpadása, amelyen a Felkai völgyből a Kacsavölgybe - illetőleg a Litvorovytó katlanába - lehet átkelni, a Felkai hágó. Az átkelési pont - egy jelentéktelen kis bemetszés - a hosszú, vízszintes gerincszakasznak közepetáján fekszik. Mint átjáró, gyakorlati jelentőséggel nem bír.

1. A Felkai völgyből (délről).
Igen könnyű.

A Sziléziai háztól a Felkai völgyön át a Lengyelnyeregre vezető gyalogösvényt (90. fej. 1) addig követjük, míg az a Lengyelnyereg alatti legfelsőbb völgyterraszra kapaszkodik fel. Itt balra letérünk róla s omladékon, hófoltokon a völgynek balra elhajló sarka felé tartunk. A Felkai hágó alá érve, ennek esésvonalától balra szállunk be a hegyoldalba s füves padokon és alacsony sziklalépesőkön rézsút jobbra emelkedve kapaszkodunk fel a hágóhoz.
(Dr. A. Otto, Csizák P. vezetővel, 1897 VIfI. 12.)

2. A Litvorovytó katlanából (északról).
Nem könnyű.

Podviszokárót a Litvorovytóhoz: lásd a 90, fej. 2 alatti jegyzetet.
A Litvorovytótól mindenekelőtt fel a Felkai csűcs esésvonalától kissé jobbra fekvő terraszra, amely alul sziklás fallépcsővel törik le a völgy omladékához. E terrasz jobb végéről indul ki az a folyosó, amely a falak közt a Felkai hágó bemetszéséhez visz egyenesen fel. Minthogy a folyosó alsó részében nem járható, a terrasz közepéről lépcsőzött sziklákon egy darabig felfelé mászva, csak fentebb térünk füves padokon jobbra át a folyosóhoz s tovább e szűk, törmelékes és törékenykőzetű folyosóban fel a hágóra. (A Litvorovytótól 11/2 ó.).
(Gretzmacher Gy., Grósz A., Rumancsik K. és Thern A., 1905 VII. 6.)