A Feketetavi hágó a Papiruszcsúcs és a Vöröstavi csúcs között fekszik. A Javorinai Feketetó katlana és a Zöldtó völgye, illetőleg ez utóbbinak egy mellékágát képező Kis Papiruszvölgy között képez átjárót. Átmeneti pontul nem a hágó legmélyebb bemetszése szolgál, minthogy ez mindkét oldalon meredek falakban törik le, hanem a gerincnek tőle kb. 50 méterrel északabbra - a Vöröstavi csúcs felé - eső pontja.
Genersich Keresztély - aki maga is átkelt a hágón az 1800-as évek elején - mint használatos átjárót említi a Papiruszvölgyből Javorina felé.

1. A Zöldtótól (keletről).
A könnyebbik úton is kissé nehéz és teljes szédületmentességet igénylő feljárat.
Télen: A Zöldtó felől csak igen bonyolult és hosszadalmas kerülővel érhető el. - A Zöldtótól a 10. fe. 1 úton a Papiruszcsúcsból keletre kiugró hát magaslatára, amelyet a Kis Papiruszvölgy felé eső pereméig keresztezünk, hogy azután e hátnak errefelőli oldalletörésein át - alkalmas helyen - lebocsátkozzunk a Kis Papiruszvölgybe. - Innen tovább a 9. fej. 1 úton.

Erről az oldalról a főnehézséget a Kis Papiruszvölgy elérése képezi, amely magas, meredek fallépcsővel törik le a Zöldtó katlanának szintjéhez. A Kis Papiruszvölgyet több irányban érhetjük el:

a) Könnyebbik út.
A Zöldtótól - mint 13. fej. 1 alatt - a Nagy Papiruszvölgybe megyünk fel. Mihelyt a völgyfal felett a Nagy Papiruszvölgybe jutottunk, jóbbra fordulunk s a Papiruszcsúcs keleti nyúlványának (mely a Nagy és Kis Papiruszvölgyet egymástól elválasztja) a Zöldtó felé tekintő végletörésében kitett, füves padokon nagyjában vízszintesen áttraverzálunk a Kis Papiruszvölgybe.
Ez a hosszú oldalmenet többnyire igen kitett és meglehetősen bonyolult terepben visz végig. Az oldalmenetet lehetőleg magasan kezdjük meg, kevéssel az alatt, ahol az említett végletörésnek felső részét alkotó, tisztán sziklás sima homlokfal a fűpárkányok által tagolt alsóbb letörésekbe megy át. Itt egy jól járható fűpárkányra akadunk, amelyet követünk. Ahol ennek vége szakad, néhány métert leereszkedünk egy mélyebben fekvő fűpárkányra, amelyen folytatjuk az oldalmenetet. E párkányt odébb egy aránylag kevéssé hajlott, de igen sima tábla szakítja meg. Ezen óvatosan átcsúszva, elérjük a párkány folytalását, azután a párkányokon folytonos emelkedéssel tovább traverzálva, bejutunk a Kis Papiruszvölgybe (11/2 ó.).

b) Nehezebbik út.
Mint a Karbunkulustorony délkeleti falának útjánál (6. fej. 3); a sima toronyletörés alatt elterülő széles fűpadokra megyünk fel, amelyek egymagasságban feküsznek a Kis Papiruszvölgy nyílásának szintjével: A fűpadokon balra traverzálva, belejutunk a Kis Papiruszvölgybe (2 ó.).
A Kis Papiruszvölgyben omladék- s hólejtők húzódnak fel a hágó irányában. Nem a legmélyebb bemetszésbe megyünk fel, hanem ettől kissé jobbra, ahol a törmelékes lejtő egészen a gerinc magaslatáig ér fel (11/2 ó.).

2. A Javorinai Feketetó katlanából (nyugatról.)
Nem könnyű, de tájilag érdekes út.
Télen: A Feketetavi völgy felső katlanának fallépcsője lavinaveszélyes. A közvetlen a hágó alatti sziklafal magas hónál meg nem mászható.

A Feketetótól (32. fej. 2) elsősorban ama magasabban fekvő völgykatlant kell elérnünk, amelyet a Vöröstavi-, Zöldtavi csúcs és a Feketetavi tornyok gerince fognak közre s amely magas lépcsőfallal esik alá az alsó völgyszinthez. A lépcsőfal közepén nagy sziklás letörések vannak, azért vagy a bal szélén megyünk fel, ahol füves a terep, vagy pedig egészen a jobbszélén, szorosan a Feketetavi tornyok gerincletörésének tövében tartjuk magunkat (mászás; alul kb. 20 méter hosszú táblás vályú). A felső völgykatlannak a Zöldtavi csúcs fala alatt balra elhajló főágában megyünk tovább, amely végül a Vöröstavi- és Papiruszcsúcsot összekötő gerinc falai alatt bezárul. Törmeléken s havon fel a Feketetavi hágóról leszakadó fal tövébe. A falon át egy - egyébként szintén járható - hasadék egyenesen a legmélyebb hágóbemetszésbe visz fel. Nem ezt választjuk utunkul, hanem a tőle közvetlenül balrá fekvő meredek folyosót, amely kissé balra hajolva visz fel s a gerinc, valamint a tőle balra elálló sziklafej által alkotott kis bemetszésben éri el a gerinc magaslatát. A mászás a folyosóban az igen omlatag kőzet miatt kellemetlen. Alul a folyosó jobboldali szikláin tartjuk magunkat, fentebb magában a vályúban mászunk. A gerincet ugyanazon a ponton érjük el (kissé északra a legmélyebb bemetszéstől), ahol a Kis Papiruszvölgyből is a legkönnyebben lehet reá feljutni. (A Javorinai Feketetótól 3 ó.)
(St. Staszic két zergevadásszal 1805 VIII.)