A Dubkerés a Kis Viszoka (Ny) és a Szontághcsúcs (K) között fekszik s rajta a Nagytarpataki völgyből a Felkai völgybe lehet átkelni. A hágó keresztezésénél ajánlatos a Kis Viszokát is útbaejteni. Általában véve célszerűbb az egyik völgyből a másikba való átmenetnél a Dubkerésnek közvetlen felkaivölgyi útvonala helyett a kerülőutat a Lengyelnyeregről a Kis Viszokán át a Dubkeréshez - vagy viszont - megtenni.
A hágón először E. Dubke kelt át id. Franz J. vezetővel 1902-ben.

1. A Nagytarpataki völgyből (északról).
Könnyű, de a terep meredeksége miatt gyakorlatlanoknak nem ajánlatos.
Télen: Végig magában a hágóhoz felhúzódó szakadéknak medrében.

A Nagytarpataki völgyön át a Rovátkára vezető ösvényt követjük, míg a Rovátka alatti katlan keskeny bejáratához érünk (74. fej. 1). Még pár percig követve az ösvényt, ezt aztán halra elhagyjuk és a hosszú omladéklejtőn felmegyünk ama mély szakadék kezdetéhez, amely a Dubkerés mély bemetszéséhez húzódik fel. A szakadék baloldali fala rendkívül meredek, ellenen jobbról - a Kis Viszoka oldalán jól lépcsőzött sziklák kísérik. Elérve a szakadékot, nem annak alját (kőhullás!) követjük, hanem folyton annak mentén, a jobboldali sziklákon megyünk fel. Kevéssel a csorba alatt balra betérve a szakadékba, végül ennek törmelékén fel a csorbára. (A Rovátka alatti katlanból 11/4 ó.).

2. Lemenet a Felkai völgybe (délre).
Igen könnyű. Amíg a hágó alatti szakadékban hó fekszik, elővigyázatot igényel.
Télen: A hágó könnyebbik oldala.

A Dubkerés hágóbemetszéséből 60-70 métert vízszintesen kitérve a Szontághcsúcs déli oldalába, egy tágas, nyitott törmelékszakadékhoz jutunk, amely - alább kissé jobbra kanyarodva - levisz a Felkai völgynek a Kerekdomb felett lévő legfelsőbb törmelékterraszára. Ezen jobbra tartva csakhamar elérjük a Lengyelnyeregről jövő ösvényt (90. fej. 1; - 1/2 ó.).