A Szontághrés a Szontághcsúcs (nyugat) és a Wesztercsúcs (kelet) között fekszik. A Nagytarpataki és Felkai völgy között képez átjárót, amely célra azonban gyakorlatilag nem jön tekintetbe.

1. A Felkai völgyből (délről).
Semmi nehézség.
Télen: (megjegyzés nélkül)

A Felkai völgyön át a Lengyelnyeregre vezető ösvényt követjük a völgynek a Kerekdomb mögötti legfelsőbb törmelékplatójára (90. fej. 1). Itt elhagyjuk az ösvényt és jobbra átvágunk a Kerekdomb és a felső hegylejtő közötti lapos nyereghez (ahonnan lelátunk. a Felkai völgy alsó részébe); Az innen felhúzódó széles omladéklejtő jobb szélén (tovább jobbra már sziklas, szakadékos a hegylejtő) megyünk egyenesen fel, kényelmesebb haladás kedvéért az omladéklejtőt jobbról szegélyző fűsávon tartva magunkat. Fentebb, ahol a hegyoldalt sziklás letörések szakítják meg, ezek között - az omladéklejtő folytatásaként - egy törmelékes szakadék visz keresztül, amely csakhamar ismét megnyílik; ezután a legfelsőbb füves-törmelékes lejtőn egyenesen felfelé tartva, a csorbára jutunk. (A Kerekdomb platójáról 3/4-1 ó.).
(Dr. Komarnicki Gy. 1916 IX. 24.)

2. A Nagytarpataki völgyből (északról).
Kissé nehéz és a kőhullás veszélyének kitett útvonal.
Télen: Az 1-nél kévésbé célszerű.

A Nagytarpataki völgyön át a Rovátkára vezető ösvényről (74. fej. 1) omladékon balra fel a Szontághréshez felhúzódó szakadékhoz. Egy az aljában álló tornyot balra hagyva, haladunk benne feljebb (hó). A szakadék lejtése alsó harmadában 35-40^o fentebb 50^o is és itt egy meredek sziklacsoport szakítja meg. Kb. 50 méterrel a gerinc alatt a szakadék alja összeszűkül. Balra sima lapok, jobbra meredek sziklák tolódnak be. Jobbra fordulva, egy kis vályúban 20 m könnyű mászással fel a gerinccsorbára.
(Baradlay B. és Hefty Gy. A. 1911 XI. 26.)