A Gránátfal gerincének délkeleti végén emelkedik a kettősormú Ottocsúcs. A hozzá délkeletről támaszkodó Fonatos (2206 m) jelentéktelen sziklafejénél a gerinc hirtelen mindinkább szélesbbedő törmeléklejtőbe megy át, amely menedékesen ereszkedik alá a hegység lábához. Innenről (pl. Tátraszéplakról) nézve, az Ottocsúcs széles tetőre helyezett, kicsiny, jellegzetes sziklasüveg alakját mutatja. A Gránátfal gerincében vele szomszédos - tőle északnyugatra fekvő - Gránátfaltoronytól az Alsó Gránátfalcsorba, délkeleti előfokától, a Fonatostól a Fonatosnyereg választja el.
Első megmászója: E. Muhle 1897 augusztus 4-én.

1. A Fonatoson át (délkeletről).
Igen könnyű; s szokásos út.
Télen: Sível a Fonatos előfokáig.

A Sziléziai háztól követjük a Tarajkára átvezető felső turistautat, amely a Fonatos oldalában ennek széles, szelíden emelkedő - itt lent törpefenyővel borított, fentebb törmelékes - lapos délkeleti lejtőjére visz át. Ama vízmosás alá érve, amely a lejtő közepén aláhúzódik (20 p.), balra elhagyjuk az ösvényt és - egy folyton szorosan a vízmosás orogr. jobbpartján felvezető, kitaposott csapás felhasználásával - a törpefenyősűrűségeken át felmegyünk a felső, szabad törmeléklejtőre, amely lassanként keskenyedve, végül egy póznával jelölt előfokban fut ki (11/4 ó), amelyről rövid, szaggatott sziklagerinc visz fel a Fonatos legmagasabb pontjára (2207 m, 10 p.). Ezt a szemben emelkedő Ottocsúcstól széles, füves nyereg - a Fonatosnyereg - választja el, amelyhez a Fonatostól keskeny sziklagerinc visz át. Többnyire balra a gerinc magaslata alatt tartva magunkat, le a Fonatos nyeregre (5 p.).

[A Fonatosnyereg egyenest elérhető:
a) A Felkai völgyből.
A Sziléziai háztól 4-5 percig követjük a Tarajkára átvezető felső turistaútat, azután a törpefenyővel erősen benőtt omladékkúpon balra felmegyünk ama - már a Sziléziai háztól jól észrevehető - széles fűpad kezdetéhez, amely a Fonatosnak a Felkai völgy felé tekintő oldalletörései közt rézsút balra húzódik fel. A balra emelkedő padot követve, fentebb kijutunk a Fonatosnak felső fűlejtőire, amelyeken rézsút balra átvágunk a Fonatosnyereghez.
b) A Szekrényesvölgyből.
A Szekrényesvölgyben (76. fej.1) addig megyünk a Fonatos oldalletöréseinek tövében befelé, míg balra egy mély és tágas törmelékszakadék nyílik, amely egyenesen a Fonatosnyereghez húzódik fel.]

[A Fonatosnyeregből - a fentebbi úttól balra - egyenest a toronyszerűen felszökő gerincen is felmászhatunk a csúcsra. Gyakorlati jelentőséje ennek az útvonalnak - a könnyű szokásos út közelsége miatt - ugyan nincs, hacsak nem annyiban, hogy az utóbbinak kellemetlen fűpadjai helyett sziklán engedi elérni a csúcsot.
A Fonatosnyeregről a fűlejtőn fel az Ottocsúcs erre tekintő gerincének toronyszerűen felszökő szikláinak tövéig és ezek alatt - szorosan a sziklák mentén - füves terepben rézsút balra fel a toronytömeghez balról feljövő csipkés bordához, amelyet ott érünk el, ahol a torony tömegébe ütközik. A borda éléről egy kb. 7 m magas hasadékban (vagy mellette a falon) fel egy lejtős fűtérségre, ahonnan néhány meredek lépcsőn át a gerincet s ezen az Ottocsúcs déli mellékormát érjük el. Erről egy embermagasságú falacskán s néhány gerinclépcsőn - utánuk egy sziklafogat jobbról megkerülve - le a déli és a főorom közötti bemetszésbe s ebből fel az Ottocsúcs főormára. (A Fonatosnyéregről 30 p.)]

2. Északnyugati gerinc (az Alsó Gránátfalcsorbából).
Impozáns, igen szép gerinctúra; nehéz.

Közvetlenül a csorbából egy emelkedő, hajlott táblás szegélyen néhány métert ki az első gerinctorony nyugati oldalába s azután oldalról fel a toronyra. Túloldalt az élen le. A következő, pár méter magas bütyköt hajlott táblákon másszuk meg. Túloldalt könnyű leereszkedés. A következő torony áthajlón törik le felénk; fel a csúcstömbtől balra elrepedt sziklatömbre és erről oldalt fel a toronyra. Vissza az elrepedt sziklatömbhöz és ennek élén le a túloldali csorbába. A következő alacsony felszökés legyőzése végett 2 métert balra és oldalt fel az élre. Az éles tarajon végig egy kis csorbába, amelyből meredeken szökik fel egy hatalmas gerinctorony. (Idáig az egyes gerinctornyocskák többé-kevésbé jól megkerülhetők.)
Néhány métert az élen, azután rövid oldalmenet jobbra, tagozott sziklákhoz s ezeken vissza a gerincre. Ezt mindjárt keresztezzük s balra az éltől (egy keskeny hasadék menten) mászunk fel a gerinc magaslatán lepő tágas, lapos térségre, amelyhez áthajlón törik le a torony csúcstömbjének sisakja. A térségről az áthajlás alatt táblás párkányon 5 m oldalmenet jobbra egy kéményhez. Ebben néhány métert fel, a beszorult kőtömböt baloldalán győzve le. Mindjárt a tömb felett elhagyjuk a kéményt és táblás szegélyen balra kitraverzálunk egészen a gerinc éléig s ezen fel a nagy toronyra (50 p.). Ennek túloldali gerince rövid darabig közel vízszintes, aztán mérsékelten lejtve ereszkedik a torony mögötti csorbához.
Az ismét meredeken felszökő éles gerinc jó fogásokat nyújt és rajta egy csücsökre jutunk fel, amely túlsó oldalán csupán 3 m magas. Utána a gerinc tömbjein kissé fel, majd rövid vízszintes gerincszakasz visz át a következő toronynak felénk simán letörő csúcstömbjéhez. Ennek hajlott lapjain egyenesen fel a toronyra (30 p.). Túloldalt könnyű leereszkedés a csorbába, amely az Ottocsúcs csúcstömbjétől még elválaszt. A csorbából nagy tömbökön néhány métert egyenesen fel a csúcsgerincre, amely balra elhajolva visz át az Ottocsúcs főormára (10 p.).
(Dr. A. Martin, id. Franz J. vezetővel, 1907 VII. 18.)

3. Északkeleti fal (a Szekrényesvölgyből).
Jelentéktelen és érdektelen túra. Egy helyen meglehetős nehéz.

Beszállás a falba annál a folyosónál, amely a Szekrényesvölgyből az Alsó Gránátfalcsorbához felvezető ferde padtól (83. fej. 2) balra húzódik a falban fel. Igen könnyű füves-sziklás terepben fel, azután a vízszintes párkányok egyikén jobbra, egy alul letörő folyosóig, amely a falba vágódik. Az e folyosótól balra levő vályúban fel egy térséghez, azután vissza a folyosóhoz, amelyet letörése felett érünk ismét el. E folyosóban - egy alacsony lépcső legyőzésével - tovább, egészen a csúcstömb atá. Itt fűpárkányon jobbra egy bordához és ettől balra egy meredek vályúban egyenest fel a csúcsra (a beszallástól 40 p.).
(J. A. Szczepański és S. K. Zaremba 1926 IX. 9.)