A Gránátfal gerincében, a Margitcsúcs és a Gránátfaltorony között fekvő csorba. Pontos fekvése a völgyek aljából nem hátározható meg könnyen, minthogy az említett két csúcs. között húzódó gerinc legmélyebb szakaszán - ahol számos sziklafog tagozza - erősen hasadozott, úgy hogy alulról nézve nehezen lehet megállapítani, hogy a sok bemetszés közül mélyik a tulajdonképeni hágónyílás. Ahol a Margitcsúcs DK gerince a legmélyebbre ér alá, legalsóbb részében egy magábanálló, magas; tőalakú sziklatornyot alkot, amelynek mindkét oldalán egy-egy mély csorba vágódik a gerincbe. Az e toronytól közvetlenül délkeletre fekvő gerincbemetszés a Felső Gránátfalcsorba.
Mint átjáró - a Felkai és Szekrényesvölgy között - gyakorlati jelentőséggel nem bír.

1. A Felkai völgyből (délnyugatról).
Könnyű, de bonyolult terep.

A Felső Virágoskertből (90. fej. 1) a Gránátfal alá felhúzódó fűlejtőn rézsút jobbra emelkedünk közel a falak alá, itt aztán keresztezünk a hegyoldalból kiugró néhány bordát, amelyek fantasztikus tornyokkal vannak megrakva. Túloldalt lebocsátkozunk egy nagy szakadukba. (A Felső Virágoskertből 1 ó.). Ebben közvetlenül balra a vízfolyástól, füves-sziklás terepben megyünk fel. Ahol fentebb a szakadék közepén eey torony nő ki, ettől jobbra megyünk, a jobboldali legszélesebb szakadékágat követve, amely a Felső Gránátfalcsorbára visz fel 3/4 ó.).

[A szakadék közepében álló toronytól ugyancsak jobbra felhúzódó, fentebb erősen keskenyedő szakadékág - amelynek legfelsőbb részében egy beszorult nagy sziklatömb egy ablakot alkot - a Margitcsúcs DK gerincének legalsóbb karcsú gerinctornyától közvetlenül északnyugatra fekvő csorbához visz fel.]

2. A Szekrényesvölgyből északkeletről).
Kissé nehéz.

Felmenetül ama széles, vályúszerűen bemélyedt pad szolgál, amely a Felső Gránátfalcsorbától megszakítás nélkül húzódik le a völgy törmelékéig. E vályú alsó felében 45-50^o hajlású és alját többnyire nyár derekáig hó tölti ki. Vagy a vályú táblás (havas) medrében tartva magunkat, vagy pedig a vályúnak sima táblákból álló külső peremén mászva fel, elérjük a vályú törmelékes felső folytatását és a füves-törmelékes kőzetűvé váló padon már minden további nehézség nélkül jutunk fel a csorbára. (A Szontághtótól 11/4 ó.)
(Grósz A. és Wiegandt A , 1921 VI. 19.)

3. Az Alsó Gránátfalcsorbától
a Gránátfaltorony megkerülésével nagyobb magasságvesztesség nélkül mehetünk át a Felső Gránátfalcsorbához.
Az Alsó Gránátfalcsorbáról az ehhez a felkaivölgyi oldalon felhúzódó füves teknőben egy keveset le, míg elérjük azt a széles-fűpadot, amely a Gránátfaltorony sziklás csúcsépülete alatt, közel vízszintesen kivisz annak nyugati oldalába, ahol a torony tömegéből a Felkai völgy felé előugró jellegzetes vállra juttat. Innen füves padokon tovább folytatva a hegyoldalban az oldalmenetet, - végül csupán kevés lebocsátkozással - a Felkaivölgyböl a Felső Gránátfalcsorbához felhúzódó tágas szakadékba jutunk, amelyet legfelsőbb részében érünk el s amelyben - mint 1 alatt - felmegyünk a közeli csorbára.