A Nagytarpataki völgyet déli oldalán kísérő gerincvonulat (északról).
1. A Nagyszalóki csúcs Ny gerincének 2336 m pontja. - 2. Blásyhorhos. - 3. Keleti Szalóki torony. - 4. Középső Szalóki torony. - 5. Nyugati Szalóki torony. - 6. Keleti Szekrényestorony. - 7. Nyugati Szekrényestorony (mögötte a Margitcsúcs). - 8. Bibircs. - 9. Wesztercsúcs. - 10. Szontághcsúcs.

A Bibircstől keletre - ettől a keskeny Szekrényescsorba által elválasztva - a Szekrényes soktornyú gerince sorakozik, amelyet túlsó (keleti) végén a Blásyhorhos határol el a Nagyszalóki csúcsnak hosszan elnyúló nyugati gerincétől. A Szekrényesnek hosszú, egyenletes magaságban tovavonuló gerincében öt önálló torony emelkedik. Ezeknek sorrendje keletről nyugatra a közvetlenül a Blásyhorhos felett (ettől nyugatra) emelkedő Keleti Szalóki torony (2356 m), továbbá a Középső Szalóki torony (2361 m), Nyugati Szalóki torony (kb. 2380 m), Keleti Szekrényestorony és Nyugati Szekrényestorony, amely utóbbi mögött nyugatra fekszik a Székrényescsorba; Északra - a Nagytarpataki völgy felé - e tornyok oldalfalai mind igen meredeken esnek alá; a Szekrényesvölgy oldalán - de csak a Szalóki tornyokat magában foglaló részben - nem annyira kitett a gerinc. Legérdekesebb a gerincet a Blásyhorhosból kezdve bejárni s ezzel folytatólag a Bibircs megmászását (keleti gerincén) egybekötni. Ez a túra egyike a Bibircs legnagyszerűbb útvonalainak.

Az egyes tornyok megmászási története:
- Keleti Szalóki torony I. megm. (K-Ny gerinc) Englisch K., id. Hunsdorfer J. vezetővel 1902 VIII. 7.
- Középső Szalóki torony I. megm. (K-Ny gerinc) ugyanazok, ugyanakkor.
- Nyugati Szalóki torony I. megm. (K gerinc) ugyanazok, ugyanakkor. - I. leereszkedés a Ny gerincen E. Dubke és H. Behn, id. Franz J. vezetővel, 1906 VIII. 5.
- Keleti Szekrényestorony I. megm. (K-Ny gerinc) E. Dubke és H. Behn, id. Franz j. vezetővel, 1906 VIII. 5.
- Nyugati Szekrényestorony I. megm. (K-Ny gerinc) ugyanazok, ugyanakkor.

1. Gerincátmászás keletről nyugatra (a Blásyhorhosból).
A Blásyhorhostól a Nyugati Szalókitoronyig könnyű, innen a Szekrényescsorbáig meglehetős nehéz gerinctúra. A kőzet többnyire törékeny.
Télen: A Blásyhorhostól a Keleti Szalóki toronyig.

A Blásyhorhosból, füvön, omladékon, végül nagy kőtömbökön emelkedünk a Keleti Szalóki toronyra (10 p.). Túl oldalt a gerinc igen keskennyé válva, közel vízszintesen húzódik egy kis sziklapúphoz, amely után nagy kőtömbökkel lejt a széles nyereghez.
A nyeregből balra a gerinc alatt (a gerinc is járható) füvön és sziklán balrólfel a Középső Szalóki toronyra (20 p.). Erről a Szekrényesvölgy oldalán néhány sziklalépcsőn le egy tömbökkel telt vályúhoz, amely a gerinc alatt (nyugati irányban) levisz a következő keskeny horhosba.
Innen balra fel az emelkedő gerinc első csücsökjére, az élen a táblás és hegyes második csücsökre s tovább füvön, majd végül tömbökön a Nyugati Szalóki toronyra (15 p.).
A túloldali gerincletörést balról megkerülve, ismét rátérünk a vízszintesen folytatódó élre. Ahol ez letörik, a Szekrényesvölgy oldalán egy sekély kéményben 10 méter kötéllebocsátkozás egy odúba. Ebből égy sima 6 m magas táblán lecsúszva, a gerinc folytatására s ezen két kis törékeny bütykön át az alig 1 méter széles csorbába jutunk.
A túloldali gerinc elején egy éles, táblás felszökés (kb. 6 m), aztán gyengén emelkedő tömbökön a Keleti Szekrényes toronyra (3/4 ó.). Utána a gerinc menedékesen lejt. Elég keskeny és törékeny. Végül lejutunk a kis csorbába, amelynek igen mállékony a kőzete.
Az emelkedő gerincen egy alacsony felszökésig; ezt jobbról (egy táblán át) megkerülve a csúcstömb alá, amelyre (rendkívül mállékony kőzet) balról mászunk fel. A vízszintes tetőélen át .a nyugati végén emelkedő csúcspontra. Nyugati Szekrényestorony (30 p.). A torony nyugatra közvetlenül egy sima fallal törik le. Ezen 12 m kötélleereszkedés. A következő gerincfogat jobbról megkerüljük egy lefelé hajló párkányon. Mögötte néhány méter vízszintes, igen keskeny és törékeny él, amely után az utolsó gerinczsandár emelkedik. Ez két lépcsőre oszló, 10 m magas falban szökik fel. Az alsó 4 m jó támpontokat nyújt, de törékeny; a felső 6 m sima, de szilárd. A sziklafog tágas tetejéről túloldalt törékeny sziklán jobbra le a Szekrényescsorbába (3/4 ó.).

[A gerincnek fordított irányban, nyugatról keletre történő bejárásánál a Nyugati Szekrényestorony csúcstömbjének nyugati letörését a Szekrényesvölgy oldaláról kerüljük meg,
a Nyugati Szalóki torony Ny gerincében levő tetőrést felfelé is ugyanott másszuk meg, ahol rajta kötéllel lebocsátkozunk.]

2. Keleti Szalóki torony az északkeleti gerincen (a Nagy tarpataki völgyből).
Meglehetős nehéz.

A Keleti Szalóki toronyból a Kanalastormató felé jellegzetes oldalgerinc ágazik ki. A tótól (74. fej. 1) eleinte a Blásyhorhoshoz felhúzódó omladéklejtőn fel, aztán jobbra fel a gerincre, amelyet alsó letörése felett érünk el. Balról a fű és törmelék egész a gerincig ér fel, míg jobbra a gerinc függőleges oldalfallal törik le. A mérsékelten emelkedő gerinc felső harmadában két nehéz tornyocska. A második után a gerinc beleolvad a torony tömegébe. Innen jobbra fordulva, meredek táblákon nehéz mászással egyenest a csúcsra, vagy füves párkányokon balra át a főgerinchez (keleti gerinc) s ennek tömbjein a csúcsra.
(Hefty Gy. A., Csizsák P., ifj. Franz J., id. Hunsdorfer J., Kirner P., Pocsuvaj J., Schmidt P. és ifj. Strompf J. vezetőkkel 1914 III. 8.)

3. Nyugati Szalóki torony a déli falon (a Szekrényesvölgyből).
Alsó részében helyenként meglehetős nehéz.

A Szekrényesvölgy mélyében fekvő Szontághtótól (76. fej. 1) törmeléken a Nyugati Szalóki torony déli fala alá. Beszállás a legmélyebben a törmelék közé nyomuló, fehéres szikláktól kissé jobbra. Innen két párhuzamos vályú szeli át az alsó falgyűrűt a csúcs esésvonalában. A baloldali, táblás-füves vályúban könnyű mászással fel. Két helyütt egy-egy kitörés alkotta áthajlás alatt jobbra ki a bordára, majd amint lehet, jobbra át a másik vályúba (járhatatlan része felett) s ebben könnyen fel a falgyűrű közepén végigfutó fűpadra. E balról jobbra erősen emelkedő fűpadon az utóbbi irányban egy keveset felmegyünk egy szószékszerűen kiugró, lapostetejű erkély alá. Innen - élesen balra - egy vályú indul ki, amely a fal felső részén át a torony Ny gerincéhez visz fel. Magában a vályúban, később a balról kísérő, gyengén kifejezett bordán, végül egész könnyűvé váló terepen fel a Ny gerincre, amelyet a letörése feletti vízszintes szakaszon, közvetlenül balra a csúcstömbtől érünk el. Innen a meredek végfal tábláin fel a torony ormára. (A beszállástól 11/2 ó.)
(Grósz A., Reichart D. és Wiegandt A., 1921 X. 2.)

A Szekrényesgerinc egyes tornyai közötti csorbák a Szekrényesvölgyből (délről) elérhetők:

Keleti és Középső Szalóki torony közötti csorba.
A Szekrényesvölgyből mindjárt a Szontághtó mögött egy a hegyoldalban rézsút balra emelkedő, vályúszerűen bemélyedt jellegzetesen egyenesvonalú pad vezet fel az említett csorbára. A pad kezdetét néhány sziklás lépcsőn át érjük el, azután végig füves-törmelékes a padnak alja.

Középső és Nyugati Szalóki torony közötti csorba. A Nyugati Szalóki torony déli falának útján (jelen fejezet 3) fel a falban végigfutó nagy fűpadra. Ez a pad jobbfelé füves-törmelékes vályúvá alakul át, amely felvisz a Nyugati és a Középső Szalóki torony közötti csorbához.

Nyugati Szalóki torony és Keleti Szekrényestorony közötti csorba.
A Szekrényesvölgyből fel a Szekrényescsorba havas szakadékába. A Keleti Szekrényestorony tömegéből egy sarkantyú ugrik ki, amelynek hátán indul ki az a feltűnő füves pad, amely felvisz a Nyugati és Középső Szalóki tornyok közé. A sarkantyú a szakadék felé letörik, de a DNy felé néző élén füves-táblás padokon zeg-zugban könnyen fel lehet jutni a fűpadra. A fűpadot követjük a Keleti Szekrényestorony és Nyugati Szalóki torony közti csorbából lehúzódó vályúig, amely itt véget ér. A vályúban eleinte könnyen fel. Később a kőzet törékeny lesz. A vályú fenekébe két párhuzamos kémény vágódik; a baloldaliban mászunk tovább. A kőzet mind mállékonyabb s a terep mind nehezebb lesz. Az utolsó 60 méter fűbeágyalt sziklákon igen meredeken visz fel a csorbára. (A beszállástól 11/2 ó.)
Kellemetlen, bizonytalan mászás.
(Kallivoda Jenőné és Dr. Reichart D. 1925 X. 13.)

Keleti és Nyugati Szekrényestorony közötti csorba. A Szekrényesvölgyből fel a Szekrényescsorba havas szakadékába. Ezt addig követjük, ahol jobbról a K és Ny Szekrényestorony között lejövő vályú a szakadékba letörik. A szakadékban még 40 m-t tovább (közben még egy kis vályú törik ide le). Itt egy mélyebb vályú vágódik a Ny Szekrényestorony falába, jobbról egy borda által szegélyezve (50 p.). A vályú az alsó 4 méteren letörik; ennek legyőzése - sima táblákon - nehéz. A táblásfenekű vályúban tovább, azután a bordán jobbra átlépünk az említett közbeeső kis vályúba, amelynek túloldali határbordáján mászunk tovább, majd - ahol lehet - bemászunk a fővályúba, amely a K és Ny Szekrényestorony közötti csorbához visz. E vályút követjük; a kőzet mind omlatagabb lesz. A vályú fent erősen összeszűkül s az omlós kéményben fel a csorbára (1 ó.). [Lemenetben végig a csorbából lejövő fővályút követhetjük, amelynek alsó 6 méteres letörésén kötéllel bocsátkozunk le.]
Kellemetlen, kitett mászás.
(Lemenetben: R. Beckendorf és G. Zinnecker 1924 VII. 15;
felmenetben: Dr. Reichart D. 1925 X. 28.)

Keleti és Nyugati Szekrényestorony közötti csorba a Nagytarpataki völgyből északról).
Abból a törmeléköbölből, amely a Bibircs faltömegétől közvetlenül balra a Nyugati Szekrényestorony északi fala alá nyomul, két - egymással közel párhuzamosan futó - folyosó indul ki, amelyek közül a jobboldali a Szekrényescsorbára, a baloldali pedig a Keleti és Nyugati Szekrényestorony közötti csorbára visz fel. Ez utóbbi - elég keskeny, meredek és részben havas - folyosónak fordulva, eleinte magában a folyosóban megyünk fel, azután belőle balra kitérve, hosszabb ideg a folyosótól balra fekvő (a Keleti Szekrényestorony tömegéhez tartozó) sziklákon kapaszkodunk felfelé. Végül jobbra ismét visszatérve folyosóba, az utolsó 25 métert ennek igen laza törmelékén tesszük meg a csorbáig.
Kissé nehéz és a kőzet rendkívüli törékenysége folytán kényes mászás.
(M. Mlynarčík, J. Nedobrý és K. Scholtz 1922 VII. 9.)