71. Marmotatornyok.


A Középhegység ÉNy gerince (Marmotatornyok).

A Középhegység északnyugati gerince (Marmotatornyok).

1. Kolibacsúcs. - 2. Az 1873 m pont. - 3. Nagy Marmotatorony. - 9. Középhegység.


A Középhegységből északnyugatra kiágazó, a Marmota- és Rovinkivölgyet egymástól elválasztó hosszú oldalgerincnek közel vízszintesen futó alsó szakasza az apró tornyocskák egész sorozatát alkotja, amelyek együttesen a Marmotatornyok nevét viselik. Magábanvéve e tornyok egyike sem bír önállósággal, összességük azonban - egy fűrészszerű, hasogatott csipkesor - e gerincdarabnak igen jellegzetes külsőt kölcsönöz.
A Marmotatornyok csoportozata után (ÉNy felé) erősen sülyedő gerincvonulatnak legtovább ÉNy-ra kitölt, végső kiemelkedése a közvetlenül a podviszokai rét felett emelkedő Kolibacsúcs (1649 m); az 1:25000 katonai térkép tévesen a gerinc 1873 m pontját jelöli e névvel.
A Marmotatornyokat a felső gerincfolytatástól egy széles, lapos nyereg határolja el ; az ettől DK-re emelkedő tűalakú Nagy Marmotatorony (2112 m) már a felső gerincszakaszhoz tartozik (lásd 70. fej. 5 alatt).


A Marmotatornyok gerincének bejárása északnyugatról délkeletre.
Helyenként változatos mászást nyújtó, de nem alpin jellegű gerinc.

A podviszokai vadászháztól (90. fej. 2) ÉK irányban erdőn, majd fűlejtőn fel a Kolibacsúcs (1649 m) és az 1813 m torony közötti nyeregbe. Innen DK irányban követve a részben törpefenyővel borított széles gerincet, nehézség nélkül fel az 1873 m-es toronyra (Pod Viszokától 11/2 ó.). Innen több jelentéktelen gerincbütykön át egy lapokkal páncélozott toronyhoz jutunk, amelyre balról jutunk fel. A torony túloldalán le (jobbra egy oldalt álló sziklafog) s egy alacsony púpon áthaladva, egy hárombütykű torony alá jutunk. Egy vályúban fel a baloldali és középső bütyök közötti bevágásba. A baloldali bütyök sima lapokkal vértezett letörésének fordulunk; a táblás él kikerülésével kimászunk jobbra a füves meredek, de lépcsőzetes oldalba és azon fel a torony hegyére. A túloldalon egy 14 m-es falon nehezen le s még egy alacsony lépcsőfokon lebocsátkozva, a torony mögötti csorbába. A következő kiemelkedést az élen másszuk át (könnyű); a túlsó horhosból meredeken szökik fel a következő impozáns torony. A baloldali áthajló falacskán fel, fölötte már könnyen tovább a torony tetejére; túloldalt könnyű sziklákon, majd igen meredek fűlejtőn le a túloldali horhosba. Innen balról egy erősen emelkedő keskeny szalag hatol fel a következő remek ikertorony letörései közé. A szalagon a tornyok közötti bemetszés alá, végül a jobboldali orom szikláin az említett bemetszésre. Ebből táblás élen a nyugati, majd gyeppárnás lapokon a keleti orom tetejére (az 1873 m ponttól 2 ó.). Törpefenyőbokrok között, majd éles sziklatarajon tovább, azután meredek táblán felmászva a következő tornyocskára jutunk. Róla mindig szorosan az élvonulatot követve nemsokára abba a széles füves nyeregbe jutunk, amelynél az alsó toronysor befejezést nyert (15 p.) [Innen vagy tovább a gerinc felső folytatásán a Középhegységre, vagy pedig leereszkedés jobbra a Marmotavölgybe: lásd 70. fej. 5 alatt].
(W. Kulczyński, T. és M. ¦wierz 1908 VIII. 6.)


Kolibacsúcs (1649 m).


A Marmotatornyok gerincének végén emelkedő, elszigetelten álló, szépalakú kettősormú torony.
(Első megmászója: Grósz A., 1914 VI. 28.)
Helyenként igen meredek, kellemetlen fűmászás; kissé nehéz.

A podviszokai rétről egy alul fenyőerdős, fentebb tisztára füves és egészen könnyen járható meder visz fel a Kolibacsúcs és az 1873 m-es torony közötti csorbára. Kb. 70 méterrel a csorba alatt a mederből balra kitérünk a Kolibacsúcsnak fűborította délnyugati oldalába. Miután itt a meder szélétől számított 30 métert balra haladtunk, egy füves, rövid kéményben mászunk tovább. Felette egy másik, mohos és gyepes kéményen át rájutunk egy padra, amelyen balra kanyarodva, a délkeleti orom oldalában, legfelül magas lépcsőfokokon kapaszkodunk fel a délkeleti (fő-)oromra. (A beszállástól 30 p.)
Az északnyugati mellékorom elérésére a DK oromról lemászunk a kettejöket elválasztó csorbába, ahonnan mintegy 20 m-t leereszkedünk a DNy oldalban lehúzódó folyosóban, hogy aztán rátérjünk az ÉNy oromról délnyugatnak lehúzódó tarajra, amelyen akadálytalanul juthatunk fel a törpefenyőbokorral koronázott ÉNy mellékoromra.