A Vámkő a két Rovinkiszarvval együtt meglehetősen összefüggő csoportozatot képez. Míg nyugat felé hosszan elnyúlva, enyhén lejt a Vámkőhágóhoz, amely elválasztja a Középhegységtől, északkelet felé viszont egész rövid, meredek gerinccel esik alá a Felső Rovinkihorhoshoz, amely a szorosan hozzátámaszkodó Nyugati Rovinkiszarvtól különíti el. Északi oldalán sziklás falakkal esik alá a Rovinkivölgybe, ellenben a Nagytarpataki völgy felől egészen tetejéig nyomulnak fel a füves, törmelékes lejtők.
Első ismert megmászója : Dr. A. Otto, id. Hunsdorfer J. vezetővel 1897 július 20-án.

1. Nyugati gerinc (a Vámkőhágóból).
Télen: (megjegyzés nélkül).

A Vámkőhágóból enyhe emelkedéssel kiinduló gerincháton, vagy kevéssel alatta a déli oldalon haladva (északról meredek letörések kísérik a gerincet), végig minden nehézség nélkül a csúcsra (25 p.).

2. A Nagytarpataki völgyből (détnyugatról).
Semmi nehézség.
Télen: Az 1. útnál célszerűbb.

A Hosszútó feletti menedékháztól (74. fej. 1) a Nagytarpataki völgy legfelsőbb terraszán északi irányban a Vámkő füves-törmelékes délnyugati lejtőjének tartunk, amelyet annak _ jobboldali, a Jegestó felé meredek falban letörő peremétől a csúcs irányában felhúzódó sekély szakadék választ el. Balra a szakadéktól füvön, tömbökön fel. Ahol - magasan fent - a szakadék ellaposodva véget ér, jobbra keresztezzük és folyton kissé jobbra tartva, füvön s tömbökön megyünk tovább fel a csúcsra (11/4 ó.).

[Aki nem akarja magát az imént leírt útvonal egyhangú omladéktaposásának kitenni, annak ajánlható a következő út:
A Jegestavat balról megkerülve, az egyenesen a Vámkő DK faltömegébe - annak toronyszerű sziklakiugrása alá - felhúzódó törmelékdeltán fel, aztán a sziklák alatt füves padokon balra a fal tetejét képező, a csúcs irányában felhúzódó bordára. (Ezt a tovább nyugatra eső törmeléklejtőtől egy sekély szakadék választja el.) A bordán eleinte óvatosságot igénylő mászásban fel, aztán elérjük annak széles füves vállát (itt végződik az említett szakadék) s tovább ferdén jobbra a csúcsra (a Jegestótól 40 p.).
Nem könnyű.]

3. Északkeleti gerinc (a Felső Rovinkihorhosból).
Könnyű, de meglehetősen kitett mászás.

A csorbából a meredeken feltörő rövid ÉK gerinc jól lépcsőzött szikllatömbjein zeg-zugban fel a csúcsra (15 p.).
(H. Dłuska, T. Pawlewski és T. Świerz, 1909 VIII. 4.)

4. A Rovinkivölgyből (északról).
Igen könnyű.

A Vámkő a Rovinkivölgyböl a Felső Rovinkihorhos érintése nélkül is elérhető, olyképp, hogy az innen a Felső Rovinkihorhoshoz felhúzódó törmelékszakadékból (67. fej. II. 2) még a csorba alatt jobbra a falba szállunk, amelyben egy - a főszakadékból jobbra kiágazó - rövid, törmelékes folyosó egy törmelékes padra visz ki, honnan balra fordulva csakhamar elérjük a csúcsot.
(K. Bizański, J. Chmielowski, A. Kroebl és W. Paprocki 1902 VIII. 7.)