A Keleti Rovinkiszarv és a Nyugati Rovinkiszarv, amelyeknek fekvése pontosabban ÉK-DNy irányú, két kicsiny, de csinos alakú hegycsúcs. A Nyugati Rovinkiszarv szorosan támaszkodik a Vámkőhöz, míg a Keleti Rovinkiszarv teljesen szabadon áll s különösen a Rovinkivölgy felső részéből, vagy a Nagytarpataki völgy némely pontjáról (délkeletről) igen karcsú és hegyes, keletre elhajló sziklatű alakját mutatja. A két tornyot egymástól a keskeny Rovinkihorhos választja el. A keleti torony és a tőle északkeletre fekvő Jávorcsúcs között a Nagytarpataki Zergehorhos, a nyugati torony és délnyugati szomszédja, a Vámkő között a Felső Rovinkihorhos fekszik. Ritkán látogatott ormok; a Nyugati Rovinkiszarvon érdekes mászás.
Első megmászók: Z. Klemensiewicz és J. Maślanka 1906 augusztus 30-án.
Télen: A Vámkőről át a gerincen (68. fej. 3 és 66. fej. II.2); csak el nem jegesedett szikláknél lehetséges.

A Vámkő és a Rovinkiszarvak csoportja a Nagytarpataki völgyből.
1. Vámkő. - 2. felső Rovinkihorhos. - 3. Nyugati Rovinkiszarv. - 4. Rovinkihorhos.
5. Keleti Rovinkiszarv. - 6. Nagytarpataki Zergehorhos. - 7. Jávorcsúcs.
8. Varangyostavi csorba.

I. Keleti Rovinkiszarv.

1. Délnyugati gerinc (a Rovinkihorhosból).
Könnyű.
Télen: (megjegyzés nélkül).

A Rovinkihorhosból a közepesen meredek gerincen, vagy részben kissé jobbra tőle, egymással váltakozó falacskákon és füves, törmelékes padokon fel a csúcsra (14 perc).

[A Nagytarpataki völgyből jövet, a Jegestótól a Rovinkihorhosra felhúzódó folyosónak összeszűkülő kezdeténél (anélkül, hogy azt végig a horhosig követnők) mindjárt jobbra, kikapaszkodhatunk a délnyugati hegyoldal könnyen járható füves lépcsőire, amelyek felvisznek a DNy gerincre s ezen tovább a csúcsra. (A szakadékból 20 p.)
Hasonlóképen a Rovinkivölgyből jövet is, az innen a Rovinkihorhoshoz felhúzódó törmelékszakadékből - még jóval a csorba alatt - balra kikapaszkodhatunk a torony északnyugati oldalába, amelyen táblás, magas lépcsőkön át a DNy gerincre s ezen tovább a csúcsra juthatunk.]

2. Északkeleti gerinc (a Nagytarpataki Zergehorhosból).
Igen nehéz és kitett mászás.

A horhosból törékeny bütykökből álló rövid gerincszakasz visz át a gerinc irányára keresztbenálló széles fallal feltörő csúcstömeg alá. (E gerincszakasz a Rovinkivölgy oldalán megkerülkető, végül egy törmelékes kéménybe mászva fel arra a csorbára, ahol a gerinc beleolvad a csúcstömegbe.)
A falban a csorba felett két párhuzamos, gyengén jobbradűlő hasadék visz fel a torony csőcsélére. Mindkettő alul, 5-6 méterrel a csorba felett letörik. A csorbától keveset jobbra felmászunk a jobboldali hasadék felé, de amit a kihajló fal engedi, balra kimászunk a falba, amelyen egyenesen felfelé a baloldali hasadék sekély kezdetéhez érünk. Innen magában a hasadékban, vagy annak jobboldali peremén tovább, amely folyton jobbra dől és végül kivisz a csúcsélre, közvetlenül északra a legmagasabb ponttól (1/2 ó.).
(Dr. Reichart D., 1923 VIII. 3.)

1. A Nagytarpataki völgyből (délkeleti fal és délnyugati gerinc).
Kissé nehéz, helyenként kitett mászás.

A Jegestótól (65. fej. 1) a két Rovinkiszarv között a Rovinkihorhoshoz felhúzódó sziklafolyosóban annak felemagasságig fel (1/2 ó.). Itt baalra elhagyva a szurdokot, a Nyugati Rovinkiszarv délkeleti oldalában rövid, töredezett lépcsőkkel váltakozó gyepfoltokon felkapaszkodunk egy nagyobb gyepes térségre, amely egy kévéssé előlépő, a DNy gerincről aláhúzódó bordán fekszik (1/2 ó.). Ettől jobbra egy sekély sziklás vályúba jutunk, amely ferdén balra a DNy gerincben (főgerinc) fekvő kis csorbához visz fel (15 p.). Közvetlenül a csorba felett függélyes, sima lépcsővel szökik fel a gerinc. A felszökés alatt törékeny padon a Rovinkivölgy oldalán felvő törmeléktérségre térve ki, erről egy vályúszerű sekély repedés ferdén jobbra felvisz a gerincre, amelyet (részben igen éles, sima tömbök) tovább szorosan követünk a csúcsig (15 p.).
(Z. Klemensiewicz és J. Maślanka, 1906 VIII. 30.)

2. Délnyugati gerinc (a Felső Rovinkihorhosból).
Kitett, meglehetős nehéz mászás.

A Felső Rovinkihorhosből - amelyet legjobban a Vámkőről jövet érünk el (68. fej. 3) - az eleinte könnyű gerincen, majd egy csücsköt balról megkerülve, a mögötte levő keskeny bemetszésbe. (Ide torkollik fel jobbról az 1 útvonal.) A közvetlenül felette felszökő lépcsőt vagy jobbról (a déli oldalon) győzzük le egy keskeny, nehéz repedés segélyével, vagy pedig - mint fent 1 alatt - a Rovinkivölgy oldalán kerüljük meg s tovább szorosan az álen a csúcsra (25 p.).
(H. Dłuska, T. Pawlewski és T. Świerz, 1909 VIII. 4.)

3. A Rovinkivölgyből (északnyugatról).
Kissé nehéz.

A Rovinkivölgy felső törmeléklejtőiről a Felső Rovinkihorhoshoz felhúzódó törmelékes szakadéknak tartunk (67. fej. II.2). Még a gerinccsorba alatt balra elhagyjuk a szakadékot s a torony északnyugati falában sziklalépcsőkön, párkányokon és tömbökön nagyobb nehézségek nélkül felkapaszkodunk a délnyugati gerincre s tovább ezen (lásd 1 alatt) a csúcsra.
(H. Dłuska, T. Pawlewski és T. Świerz, 1909 VIII. 4.)

4. Északkeleti gerinc (a Rovinkihorhosból).
Meglehetős nehéz, igen kitett és szép mászás.

A horhosból a meredeken feltörő, de jó tagozódású gerinc élén fel az alsó gerinclépcső tetejét alkotó fokra, amely felett járhatatlanul szökik fel a gerinc a csúcshoz. Innen átlépve a gerinc északi oldalára, meredek táblán át vízszintes oldalmenettel kitérünk ama keskeny kémény alá, amely a gerinc közelében húzódik az északi falban fel. Eleinte magában a kéményben, majd balra tőle a falon fel a kémény tetejéig, Az innen jobbra kiinduló, kezdetben igen keskeny, majd szélesebbé váló párkány egy füves térségre juttat a torony északi oldalában, ahonnan még kb. 6 métert egyenesen felmászva, a csúcson vagyunk (20 p.).
(Lemenetben: Dr. Komarnicki Gy. 1911 X. 21.)
(Felmenetben: Dr. Reichart D. 1923. VIII. 3.)