A Keleti Rovinkiszarv és a Nyugati Rovinkiszarv,
amelyeknek fekvése pontosabban ÉK-DNy irányú, két
kicsiny, de csinos alakú hegycsúcs. A Nyugati Rovinkiszarv
szorosan támaszkodik a Vámkőhöz, míg a Keleti Rovinkiszarv
teljesen szabadon áll s különösen a Rovinkivölgy felső részéből,
vagy a Nagytarpataki völgy némely pontjáról (délkeletről) igen
karcsú és hegyes, keletre elhajló sziklatű alakját mutatja. A két
tornyot egymástól a keskeny Rovinkihorhos választja el. A keleti
torony és a tőle északkeletre fekvő Jávorcsúcs között a Nagytarpataki
Zergehorhos, a nyugati torony és délnyugati szomszédja,
a Vámkő között a Felső Rovinkihorhos fekszik. Ritkán látogatott
ormok; a Nyugati Rovinkiszarvon érdekes mászás.
Első megmászók: Z. Klemensiewicz és J. Ma¶lanka 1906 augusztus 30-án.
Télen: A Vámkőről át a gerincen (68. fej. 3 és 66. fej. II.2);
csak el nem jegesedett szikláknél lehetséges.
A Vámkő és a Rovinkiszarvak csoportja a Nagytarpataki völgyből.
1. Vámkő. - 2. felső Rovinkihorhos. - 3. Nyugati Rovinkiszarv. - 4. Rovinkihorhos.
5. Keleti Rovinkiszarv. - 6. Nagytarpataki Zergehorhos. - 7. Jávorcsúcs.
8. Varangyostavi csorba.
1. Délnyugati gerinc (a Rovinkihorhosból).
Könnyű.
Télen: (megjegyzés nélkül).
A Rovinkihorhosból a közepesen meredek gerincen, vagy részben kissé jobbra tőle, egymással váltakozó falacskákon és füves, törmelékes padokon fel a csúcsra (14 perc).
[A Nagytarpataki völgyből jövet, a Jegestótól a Rovinkihorhosra felhúzódó folyosónak összeszűkülő kezdeténél (anélkül, hogy azt végig a horhosig követnők) mindjárt jobbra, kikapaszkodhatunk a délnyugati hegyoldal könnyen járható füves lépcsőire, amelyek felvisznek a DNy gerincre s ezen tovább a csúcsra. (A szakadékból 20 p.)
Hasonlóképen a Rovinkivölgyből jövet is, az innen a Rovinkihorhoshoz felhúzódó törmelékszakadékből - még jóval a csorba alatt - balra kikapaszkodhatunk a torony északnyugati oldalába, amelyen táblás, magas lépcsőkön át a DNy gerincre s ezen tovább a csúcsra juthatunk.]
2. Északkeleti gerinc (a Nagytarpataki Zergehorhosból).
Igen nehéz és kitett mászás.
A horhosból törékeny bütykökből álló rövid gerincszakasz visz át
a gerinc irányára keresztbenálló széles fallal feltörő csúcstömeg alá.
(E gerincszakasz a Rovinkivölgy oldalán megkerülkető, végül egy
törmelékes kéménybe mászva fel arra a csorbára, ahol a gerinc
beleolvad a csúcstömegbe.)
A falban a csorba felett két párhuzamos, gyengén jobbradűlő
hasadék visz fel a torony csőcsélére. Mindkettő alul, 5-6 méterrel
a csorba felett letörik. A csorbától keveset jobbra felmászunk a
jobboldali hasadék felé, de amit a kihajló fal engedi, balra
kimászunk a falba, amelyen egyenesen felfelé a baloldali hasadék
sekély kezdetéhez érünk. Innen magában a hasadékban, vagy annak
jobboldali peremén tovább, amely folyton jobbra dől és végül kivisz
a csúcsélre, közvetlenül északra a legmagasabb ponttól
(1/2 ó.).
(Dr. Reichart D., 1923 VIII. 3.)
1. A Nagytarpataki völgyből (délkeleti fal és délnyugati
gerinc).
Kissé nehéz, helyenként kitett mászás.
A Jegestótól (65. fej. 1) a két Rovinkiszarv között a
Rovinkihorhoshoz felhúzódó sziklafolyosóban annak felemagasságig
fel (1/2 ó.). Itt baalra elhagyva a
szurdokot, a Nyugati Rovinkiszarv délkeleti oldalában rövid,
töredezett lépcsőkkel váltakozó gyepfoltokon felkapaszkodunk
egy nagyobb gyepes térségre, amely egy kévéssé előlépő, a
DNy gerincről aláhúzódó bordán fekszik (1/2 ó.).
Ettől jobbra egy sekély sziklás vályúba jutunk, amely ferdén
balra a DNy gerincben (főgerinc) fekvő kis csorbához visz fel
(15 p.). Közvetlenül a csorba felett függélyes, sima lépcsővel
szökik fel a gerinc. A felszökés alatt törékeny padon a
Rovinkivölgy oldalán felvő törmeléktérségre térve ki, erről egy
vályúszerű sekély repedés ferdén jobbra felvisz a gerincre,
amelyet (részben igen éles, sima tömbök) tovább szorosan
követünk a csúcsig (15 p.).
(Z. Klemensiewicz és J. Ma¶lanka, 1906 VIII. 30.)
2. Délnyugati gerinc (a Felső Rovinkihorhosból).
Kitett, meglehetős nehéz mászás.
A Felső Rovinkihorhosből - amelyet legjobban a Vámkőről
jövet érünk el (68. fej. 3) - az eleinte könnyű gerincen, majd
egy csücsköt balról megkerülve, a mögötte levő keskeny bemetszésbe.
(Ide torkollik fel jobbról az 1 útvonal.) A közvetlenül felette
felszökő lépcsőt vagy jobbról (a déli oldalon) győzzük le egy
keskeny, nehéz repedés segélyével, vagy pedig - mint fent 1 alatt -
a Rovinkivölgy oldalán kerüljük meg s tovább szorosan az álen
a csúcsra (25 p.).
(H. Dłuska, T. Pawlewski és T. ¦wierz, 1909 VIII. 4.)
3. A Rovinkivölgyből (északnyugatról).
Kissé nehéz.
A Rovinkivölgy felső törmeléklejtőiről a Felső Rovinkihorhoshoz
felhúzódó törmelékes szakadéknak tartunk (67. fej. II.2). Még
a gerinccsorba alatt balra elhagyjuk a szakadékot s a torony
északnyugati falában sziklalépcsőkön, párkányokon és tömbökön
nagyobb nehézségek nélkül felkapaszkodunk a délnyugati gerincre
s tovább ezen (lásd 1 alatt) a csúcsra.
(H. Dłuska, T. Pawlewski és T. ¦wierz, 1909 VIII. 4.)
4. Északkeleti gerinc (a Rovinkihorhosból).
Meglehetős nehéz, igen kitett és szép mászás.
A horhosból a meredeken feltörő, de jó tagozódású gerinc
élén fel az alsó gerinclépcső tetejét alkotó fokra, amely felett
járhatatlanul szökik fel a gerinc a csúcshoz. Innen átlépve a
gerinc északi oldalára, meredek táblán át vízszintes oldalmenettel
kitérünk ama keskeny kémény alá, amely a gerinc közelében
húzódik az északi falban fel. Eleinte magában a kéményben,
majd balra tőle a falon fel a kémény tetejéig, Az innen jobbra
kiinduló, kezdetben igen keskeny, majd szélesebbé váló párkány
egy füves térségre juttat a torony északi oldalában, ahonnan még
kb. 6 métert egyenesen felmászva, a csúcson vagyunk (20 p.).
(Lemenetben: Dr. Komarnicki Gy. 1911 X. 21.)
(Felmenetben: Dr. Reichart D. 1923. VIII. 3.)