A Tátra főgerincéből a Jávorcsúcsnál északnyugatra kiágazó mellékgerinc végét a Siroka kiterjedt csoportja foglalja el. Maga a Siroka csúcsa - mely, a Sirokanyereg felett közvetlenül északra emelkedik - ÉK és ÉNy irányban egy-egy oldalgerincet bocsát ki magából, amelyek a Sirokavölgyet fogják közre. E gerincek is több mellékágra szakadva, még számos kiemelkedést hordanak, amelyek azonban turistaszempontból figyelembe nem jönnek. Legjelentősebbek még az északnyugati gerincnyúlvány kiemelkedései és pedig a Sirokától kiindulva : az ettől a Zamki-nyereg által elválasztott Zamki (2013 m), továbbá a Horvát Kúp (1895 m), Hátsó Kúp (1673 m) és a gerinc végén emelkedő Holica (1630 m). Az egész csoportot keletről a Jávorvölgy, nyugatról pedig a Poduplaszki- és a Bialka-völgy kíséri.
A Siroka csoportjának a Tátra vadságától erősen elütő, magasan fel erdővel borított, enyhe hegylejtői és völgyei gondosan ápolt vadaskertet képeznek, amelyet keresztül-kasul vadászösvények szelnek át. Ezeknek bejárása azonban - az alább ismertetett útirányok kivételével - tilos s azért reájok ki sem terjeszkedünk. A Siroka kedvező helyzeténél fogva a Tátra legkiválóbb kilátópontjai közé tartozik. A Tátrának úgyszólván szívében fekszik; a Bélai mészhegyektől a Lengyel Tátráig festői elrendezésben, mély völgyek által tagozva, körben helyezkednek egymás mellé a Tátra ormai, éppen a legvadabb - északi - oldalukat fordítva felénk.
A Siroka csúcsa gránitból áll, amely a D és DK oldalon is fellép, míg a hegytömeg északi lejtői mészkőből állnak,

1.Javorináról a Sirokavölgyön át.
Télen: Sível a Zamkinyeregig.

Javorinából eleinte a Jávorvölgybe vezető kocsiutat követjük, de pár perccel a papírgyár mögött, egy hídon át jobbra elágazó szekérúton a Sirokavölgybe kerülünk. Mintegy 3/4 órányira Javorinától az út egy hídnál élesen jobbra kanyarodik. Innen a szekérútból a híd előtt kiágazó, kezdetben meredeken emelkedő ösvényt követjük, amely a fenyőerdőn át 1 ó. alatt a tágas Sirokarétre (kb. 1350 m) visz ki. A kedves fekvésű, tágas havasi rétet minden oldalról körülzárják a hatalmas tömegű Sirokának meredek füves lejtőkben aláereszkedő gerincei. A Sirokarétről - folytonosan déli irányban továbbhaladva - az erősebben emelkedő szűk völgyfenéken át a fentebb újból kitáguló, kopár felső völgyteknőbe jutunk, ahol kb. 1750 m magasságban a kis Csendestó fekszik (11/4 ó.; a közelben a friss ivóvizet nyújtó Kolbenheyerforrás). A fűvel, törmelékkel fedett völgymedence enyhe emelkedéssel visz fel a széles Zamkinyeregre (1969 m; 3/4 ó.), amely jobbról a Zamki, balról pedig a Siroka fognak közre. A nyeregből balra fordulunk s a meredeken emelkedő gerincnek a Sirokavölgy felőli törmelékes oldalában felfelé tartva, 3/4 ó. alatt a Siroka csúcsán állunk. (Javorináról összesen 41/2 ó.).

[A Zamkinyeregről - ennek déli oldalán - füves terepben, nehézség nélkül lebocsátkozhatunk a "Litvorovy Żleb" nevű oldalvölgybe; kb. 150 méterrel a Zamkinyereg alatt ráakadunk arra az ösvényre, amely levisz a Poduplaszki völgybe (lásd 63. fej. II.2 alatt).]

2. Északnyugati gerinc.
Hosszú, fárasztó, de a gerincen mindvégig gyönyörű kilátást nyújtó kirándulás.

Javorináról - mint 1 alatt - a Sirokarétre (13/4 ó.). A Sirokarétet nyugatról határoló gerincben - épp a Sirokarét felett - egy mély hágót (1546 m) látunk Ezt a rétről vagy egyenesen (úttalanul), vagy pedig a hágót északról határoló Hátsó Kúp (1673 m) oldalában rézsút balra a hágóhoz felvezető cserkészösvény segélyével érjük el (3/4 ó.).

[A hágóból az északra emelkedő gerincháton 20 p. alatt a Hátsó Kúpra (1673 m) mehetünk fel, amelyről enyhén ívezett gerinc visz át a tovább északra emelkedő Holica (1630 m; 15 p.) tetejére.]

3. Északkeleti gerinc (lemenetben).

A Siroka főormáról a vízszintes, széles északkeleti gerincháton átmegyünk a közeli északi mellékcsúcsra (2199 m). Az innen északi-irányban folytatódó gerinc erősen lejtve ereszkedik az északi mellékcsúcs és a gerincnek következő púpja (Swistowy, 2055 m) között fekvő nyereghez. E nyeregből balra (nyugatra) a Sirokavölgybe bocsátkozhatunk le, amelynek alját a Csendestó felett érjük el (lásd 1 alatt); viszont a nyeregből jobbra fordulva, az innen keletre ereszkedő oldalvölgyön át a Jávorvölgybe s ebben tovább kifelé Javorinára jutunk (3 ó.).

4. Déli gerinc (a Sirokanyeregről).
A Siroka többi útvonalaival szemben, mászást igénylő meredek útirány.

A nyeregből meglehetősen meredeken szökik fel a hegygerinc. Egy darabig követjük, azután kitérünk a keleti, majd a nyugati, majd újra a keleti oldalába, amelynek meredek füvén s gránittal áttört mészkősziklái között mászunk fel a főcsúcsra (a hágóból 40 p.).