62. Jávorgerinc.


A Jávorcsúcsból északnyugti irányban egy eleinte fűrészelt élű, majd pedig széles púpokat hordozó hátba átmenő gerinc ágazik el, amely végül a Siroka csoportjához vezet át. E mellékgerincnek a Jávorcsúcshoz közelebb eső szaggatott része a Jávorgerinc, amelyen öt torony, az ú. n. Jávortornyok emelkednek. A Jávorgerinc a Jávorvölgybe (északkelet felé) igen meredek falakban szakad le, míg a Rovinkivölgy aldalán (délnyugatról) majdnem a gerinc magasságáig nyomulnak fel a lejtők.
A Jávorgerinc egyes tornyai DK-ÉNy sorrendben

  1. A közvetlenül a Jávorcsúcs mellett emelkedő, hasogatott tarajú I. Délkeleti Jávortorony.
    (W. Boldireff és M. Karłowicz 1908 IX. 11.)
  2. Az előbbihez hasonlóan szaggatott II. Délkeleti Jávortorony.
    (R. Kordys és J. Ma¶lanka 1905 VILI. 27.)
  3. A valamennyiök közt legkisebb Középső Jávortorony.
    (Grósz A., Kregczy T, és Rokfalusy L. 1911 VI. 3.)
  4. A hegyes, süvegalakú Nagy Jávortorony.
    (R. Kordys és J. Ma¶lanka 1905 VIII. 27.)
  5. A gerinc utolsó sziklás kiemelkedését alkotó Északnyugati Jávortorony, 2232 m.
    (R. Kordys és J. Ma¶lanka, 1905 VIII. 27).
Ez utóbbihoz, a Jávortornyok szaggatott vadságával ellentétben elnyúlt, széles púpot alkotó kétormú Békáshegy (déli orom 2206 m, északi orom 2177 m) csatlakozik, amely után a Zöldtavi nyereg zárja be e hosszú gerincvonulatot.
A Jávortornyok gerincét teljes hosszában először Grósz A., Kregczy T, és Rokfalusy L. járták be 1911 június 3-án.


Gerincbejárás a Zöldtavi nyeregtől a Jávorcsúcsig (északnyugatról délkeletre).
A mászás szempontjából kevéssé jutalmazó és hosszadalmas, de tájilag igen szép gerinctúra. Helyenként meglehetős nehéz.

A Zöldtavi nyeregről széles, füves-köves háton fel a Békáshegy északi ormára (20 p.), ahonnan a gerinc továbbra is széles hátként visz át a Békáshegy déli ormára (20 p.) Túloldalt a gerinchát egy mélyebb gerincnyíláshoz (2138 m) sülyed alá (10 p.) és innen már keskenyedve visz át egy következő gerinccsorbához (10 p.), amely mögött a gerinc sziklássá válik és emelkedni kezd.
A csorbából az erősen emelkedő könnyű, tömbös gerincen, majd jobbra tőle, végül meredek lépcsőkön fel az Északnyugati Jávortorony elnyúlt tetőélére (10 p.). A túloldalt lejtő gerinctől jobbra a nyugati oldalon egy tágas kéményben le, majd fűpadokon balra visszatraverzálunk a gerinchez, amelynek nagyjában vízszintesen futó következő hosszabb szakaszát számos kisebb-nagyobb tornyocska tarkítja. E részben vagy magán a szaggatott gerincen - helyenként csinos mászással -, vagy pedig alatta a rovinkivölgyi oldalon haladva tovább, elérjük a Nagy Jávortorony északnyugati tövében fekvő csorbát..
A csorbából jobbra ki egy bordán át egy füves vályúba s ebben könnyen fel a Nagy Jávortoronyra (1 ó.; a tornyot északnyugatról a gerincél mellett jobbra elég nehéz falacskákon s végül keskeny kéményen át is megmászhatjuk.) Minthogy a torony túloldalt rendkívül meredeken és magasan letörik a tőle DK-re fekvő csorbához, a toronyról visszabocsátkozunk a tőle északnyugatra fekvő csorbába, ahonnan a tornyot nyugati oldalán megkerülve, meglehetős bonyolult terepben, helyenként letörő füves padokon átrézsútozunk a Nagy Jávortoronytól délkeletre fekvő csorba felé, amelyhez végül törmeléken egy keveset fel kell menni (1/2 ó.).

[A Nagy Jávortorony ebből a csorbából (délkeletről) rendkívül impozáns látványt nyújt s megmászása erről az oldalról a Jávorgerincen kínálkozó legszebb mászást nyújtja. A csorbából a torony igen meredek, táblás faltömeggel szökik fel. Ebből alul egy éles borda nyúlik ki felénk, amely lent letörik. Ezért balról, eleinte jófogású sziklakon, majd egy nehéz áthajláson át, oldalt kapaszkodunk fel az élre. Ezen tovább, míg beleolvad a faltömegbe. Az innen a Jávorvölgy felé (jobbra) húzódó két padocska közül a magasabbikon (igen kitett) rövid oldalmenet egy odúszerű vályúhoz, amely felvisz a széles hátra s ezen fel a toronyra (1 ó.; nehéz).]
A csorba feletti meredek lépcsőt jobbról megkerülve, utána az élen, majd ismét jobbról tőle érjük el a Középső Jávortornyot (15 p.). Erről a gerincfolytatástól jobbra füves vályún le s pár bordát keresztezve, a torony mögött délkeletre) fekvő csorbába (10 p.).
Innen a gerincén; majd jobbra tőle padokon fel a II. Délkeleti Jávortorony tömegének első gerinctornyára, túlnan le, majd jobbról, végül a gerincen fel a második toronyra. Erről ferde táblákon le a mögötte levő gerincbemetszésbe. Pár lépést ki a rovinkivölgyi oldalba s a gerincfelszökéstől jobbra felhúzódó kéményszerű hásadékban fel, majd jobbra egy nyitott vályúban (fent jobbra tőle), végül nagy kőlapokon a II. Délkeleti Jávortoronyra (40 p.). Túloldalt könnyen le a torony mögötti csorbába.
Innen jobbra az éltől meredek repedésben fel a felszökés tetejére. A felettünk emelkedő gerinctornyot jobbról megkerülve, fallépcsőkön a torony mögötti csorbába. (A torony az élen át is mászható.) A szemközti falacskán kissé jobbra, majd egyenesen fel s jobbról a következő gerinctoronyra. Le a mögötte levő csorbába, honnan igen kitett gerinc visz fel az I. Délkeleti Jávortoronyra (1/2 ó.). Könnyű gerincen a torony mögötti csorbába. Az innen a Jávorcsúcshoz emelkedő gerincnek eleinte az élén, majd feljebb - ahol sima táblák következnek - jobbra tőle fel a gerincünknek és a Nagytarpataki Zergehorhosból feljövő gerincnek találkozási pontjához s a vízszintes tetőélén balra a Jávorcsúcsra (15 p.).
(A gerincet a Jávorvölgy oldalán mindvégig rendkívül meredek letörések kísérik. A gerinc rovinkivölgyi oldala menedékesebb, tagozottabb és többnyire erősen füves. Bár ezen az oldalon - felülről nézve - több helyen is könnyűnek látszik a lebocsátkozás a gerincről a Rovinkivölgybe, ettől okvetlen óvakodjunk az alább következő meredek letörések miatt.]