A három völgy felett emelkedő Jávorcsúcs minden oldalról teljesen elváltozott alakkal bír. A Rovinkivölgy felől közel a csúcsáig nyomulnak fel a törmeléklejtők, a Nagytarpataki völgy oldaláról jellegtelen, széles sziklahegy képét mutatja, ellenben a Jávorvölgyből feltörő északi fala a szomszédos Varangyostavi csúccsal együtt a Tátra legnagyobbszerű látványosságai közé tartozik. A főgerincben szomszédai: kelet felé a Varangyostavi csúcs, amelytől a keskeny Varangyostavi csorba, délnyugat felé pedig a Keleti Rovinkiszarv, amelytől a Nagytarpataki Zergehorhos választja el. A Jávorcsúcsból azonkívül északnyugat felé a soktornyú Jávorgerinc ágazik ki, amely végül a Siroka széles hegytömegéhez vezet át.
Első megmászói: A. és K. Englisch, id. Hunsdorfer J. vezetővel, 1902 augusztus 20-án.

1. Délnyugati gerinc (a Nagytarpataki Zergehorhosból).
Igen könnyű, érdektelen út; a csúcs legkönnyebb útja.
Télen: (megjegyzés nélkül).

Közvetlenül a horhos felett a gerinc párkányok által tagozott, nem meredek fallal kezdődik, amelyet párkányról-párkányra rézsút balra emelkedve győzünk le. Tovább széles hátként folytatódik a gerinc, amelynek élétől többnyire kevéssel balra haladva felfelé, padokon, alacsony lépcsőkön s törmeléken emelkedünk, végül balról érve el a csúcs tetőélét. A legmagasabb pont a vízszintes tetőél túlsó - keleti - végén van (25 p.).
(W. Boldireff és M. Karłowicz 1908 IX. 11.)

2. Déli fal (a Nagytarpataki völgyből).
Könnyű.

A Jegestótól törmeléken fel a Jávorcsúcs déli falának lábához, ahol ennek alsó sziklapereme a Nagytarpataki Zergehorhoshoz felhúzódó folyosó felé elhajlik (65. fej. 1; - 20 p.). Irány a csúcs déli falának bal felében felhúzódó fehér vízmosásban alul látható két fűfolt. Az alsó fűfoltot jobbkézt hagyva, pirosas homokon, törmeléken a felső fvífoltra, amelyet ferdén jobbra felfelé keresztezve, bemászunk a koptatott kőzetű vízmosásba. Ebben rövid darabig fel, majd jobbra törékeny füves vályún és rövid törékeny párkányon a jobbkézt lehúzódó füves bordára. Ezen pár métert fel, azután tovább jobbra gömbölyded sziklákon a következő kuloárba. Itt fel s midőn ez nemsokára kiszélesedik, füves és laza tömbökön egyenesen fel a vízszintes csúcsélre, amelyet annak nyugati végén érünk el. A tulajdonképem csúcs a 30-40 m hosszú csúcsél keleti végpontján. (A beszállástól 1 ó.)
(R. Kordys és J. Maślanka 1905 VIII. 27.)

[A déli falban levő felső fűfolttól a következő irányban is mehetünk: A fűfolttól keskeny párkányon jobbra át a vízmosásszerű szakadék túlsó oldalára, ahonnan a hegyoldalból kiálló kis tornyocskához kapaszkodunk fel. Ettől a túloldalon (keletre) egy keveset lebocsátkozunk egy folyosóba, amelyet hosszabb ideig követve felfelé, végül a keleti gerincre - ennek könnyű felső részére jutunk ki, amelyet a csúcs közvetten közelében érünk el (A. és K. Englisch, id. Hunsdorfer J. vezetővel, 1902 VII1. 20.).]

3. Keleti gerinc (a Varangyostavi csorbából).
Kezdete kissé nehéz, tovább könnyű.

A Varangyostavi csorbából néhány méternyire kitérve a keleti gerinc déli oldalába, sima kőlapokon ívben visszamászunk a gerincre s ezen végig nehézség nélkül egyenesen a csúcsra (20 p.).
(Komarnicki Gy. és dr. A. Martin, 1908 VIII. 30.)

4. Északkeleti borda (leereszkedés a Jávorvölgybe).
Meglehetős nehéz és a kőzet törékenysége folytán veszélyes mászás. Mint felmenet a csúcsra nem jutalmazó.

A csúcstól északkelet felé két erősen kiugró borda húzódik alá, amelyeknek egyike magából a csúcsból, a másik pedig a csúcstól közvetlenül keletre kiemelkedő gerincpúpból indul ki. E két borda közt egy keskeny vályú húzódik lefelé, amely részben jól járható. E két borda s az általuk bezárt vályú közvetítik a leszállást. A csúcstól eleinte a nyugati (a csúcsból kiinduló) bordát követjük. Ennek letörése előtt, kevéssé hajló kőlapokon a vályúba. Rövid darabon ebben lefelé, aztán át a keleti bordára. Ezen eleinte közepes nehézségű mászásban, szilárd kőzeten le, később azonban a meredek, fűborította kőzet igen törékeny lesz. Mintegy 50 méternyire a nyugati bordából kiálló, feltűnő hegyes sziklafog felett, elég nehéz oldalmenettel balra ismét a vályúba. Ez szép mászást nyújt és két helyen rövid kéményszerű letörések szakítják meg. A vályút a feltűnő sziklafokig követjük. Itt elhagyjuk a vályút és átlépve a keleti bordán, ennek túloldali falán meredek, de szilárd kőzeten lebocsátkozunk ama hószakadékhoz, amely a Varangyostavi csorbából a Jávorvölgybe húzódik alá. A hószakadék nyugati rianásában le a törmelékig (21/2 ó.).
(Komarnicki Gy. és dr. A. Martin, 1908 VIII. 30.)

5. Északi fal (a Jávorvölgyből).
Igen nehéz és kitett faltúra, nagyszerű sziklakörnyezetben. A mászás a törékeny, sok helyen füves és homokkal fedett sziklák miatt bizonytalan és kevésbbé jutalmazó.

A Jávorcsúcs északi fala.

(61. fej. 5)
A - beszállás. B - vályú kezdete. C - mélyedés. D - borda keletre a katlantól. F - törmelékkatlan. G - párkány. H - borda. I - kémény. K - gerinc.

Javorináról a Varangyostó tófala alá 3 óra (38. fej. 2). Innen törmeléken a csúcs északi falához. A Jávorcsúcs északi falát keletről egy a csúcsból északkelet felé alábocsátkozó hatalmas borda határolja (lásd 4 alatt). E bordának legalsóbb sarkantyúja a tulajdonképpeni falial egy beszögellést alkot, amelyből lapos vályú húzódik az említett északkeleti bordának egy feltűnő táblás tornya alá.
Beszállás a bordának a beszögellés feléli oldalán. A sziklák alatt a törmeléken a beszögellés felé tartunk, de még mielőtt ennek végsó zugát elérnők (ezt rendesen hó tölti ki), balra beszállunk a borda szikláiba és törmelékfedett párkányokon kevéssé jobbra emelkedünk. Jobbra egy sarkon át és táblás sziklákon eleinte egyenesen, majd pedig jobbra fel a beszógellésból felhúzódó vályúnak itt egészen szűk mélyébe. Innen azonnal balra traverzálva, majd keveset emelkedve, fel a vályúnak egy vízszintes térségéig. A vályú, amelyet felfelé követünk, csak rövid darabon át széles, majd ismét táblás hasadékká szűkül. Ebben egy keveset fel, azután a jobboldali táblás oldafalon fel egy törmelékfoltra. Erről jobbra egy meredeken felvezető füves-sziklás párkányt követünk (igen törékeny). Ez egy sarok körül egy törmeléktérségre vezet, amely a hegyfalnak egy teknőszerű bemélyedésében fekszik. Innen tovább fel a jobboldalt határoló füves bordára. Ezen fel, míg a falba belefut. Jobbra egy vöröses törésfolt) Innen balra egy emelkedő füves párkány húzódik ki s egy bordához vezet ki. (Ennek túloldalán egy vályú nagy táblákkal,) A bordának jobb oldalában fel s keveset jobbra tartva, egy tovább jobbra eső bordára. Ezen a bordán jobbra átkelve, egy kis törmelékkatlanba jutunk. A katlanban kissé lebocsátkozva vízszintesen (nyugati irányban) áttraverzálunk egy laza, vöröses sziklatömbökből alkotott nagy sziklahalmazhoz. Ennek túloldalán keresztezzük a törmelékvályút, amely a magasan felettünk levő, a sima csúcsfal és a jobboldali pillér által alkotott kémény folytatásában fekszik, aztán tovább traverzálunk a pillér sarka körül egy füves-sziklás párkányhoz, amely a pillér nyugati oldalában húzódik felfelé. A párkány jól járható, azonban kevéssel a vége előtt megszakad. Közvetlen a megszakadás előtt a falon néhány métert felmászunk egy gyengén lefelé hajló táblapárkányra. Ezen balra, a közeli végéhez (néhány méter), aztán egy rövid repedésben egyenesen fel egy keskeny szegélyig, amely a függőleges falban vízszintesen jobbra átvisz egy nyitott odúszerű térséghez. Nehéz oldalmenet tovább jobbra a sarok körül s igen nehezen fel a borda magaslatára. A bordán tovább fel, részben balra mellette, részben magán az élen. (Ez az a borda, amelynél kevéssel alább a hosszú párkánynak vége szakad. Fentebb a borda toronyszerűen csúcsosodva szökik fel.) Kb. két kötélhossz után egy meglehetősen széles, csakhamar azonban egy sima táblából álló párkányon oldalmenet balra ama szűk és meredek vályúhoz, amely az imént említett, felettünk levő toronyszerű felszökéstől balra húzódik fel. A vályúban fel; ahol kettéágazik, a jobboldali ágban tovább, amely csakhamar egy rövid, igen nehéz kéménybe megy át. Mindjárt felette a vályút egy hatalmas beékelt kőtömb zárja el. Szorosan a kőtömb alatt a jobboldali táblán átcsúszva, fel a borda magaslalatára, amelyből fent a toronyszerű felszökés nő ki. (Innen több variáns lehetséges.) Ennek meredek sziklái alatt vízszintesen balra térve (az imént elhagyott kémény befejezése felett átkelve), egy tármeléktérségre. Erről módfelett laza tömbökön ferdén jobbra fel, majd pedig lépesőzött sziklákon ferdén balra fel a csúcs irányában. A délnyugati gerincre 20 méternyire a csúcspóznától jutunk ki (4-5 ó.).
(Dr. Komarnicki Gy. és Dr. Komarnicki R. 1911 VIII. 13.)

6. Északnyugati gerinc (Jávorgerinc).

Lásd 62 fej.