A Varangyostavi csúcs és a Jávorcsúcs között fekvő, mélyen bemetszett, keskeny gerinccsorba.

1. A Nagytarpataki völgyből (délről).
Kissé nehéz.

Az 58. fej. 1 alatt leírt módon a Varangyostavi csúcs déli homlokfala alatt elvezető cserkészösvényre; amelyet balra követve, a Varangyostavi csúcs nyugati oldala és a Jávorcsúcs alatt fekvő völgykatlanba jutunk. Innen az említett két csúcs hegytömegei között egy kisebb sziklalépcsők által megszakított törmelékes szakadék visz egyenesen fel a csorbára. A szakadékban - amelynek bejáratát egy hosszú törmeléklejtőn át érjük el - rövid darabig fel, azután kitérünk a szakadékot balráf határoló, már a Jávorcsúcs hegytömegéhez tartozó bordára. A füves kőzetű bordán fel, míg kb. egymagaságba jutottunk a csorbával, amelybe végül füves párkányokon jobbra betraverzálunk. (A beszállástól 3/4 ó.)
(Lovass S. és Vargha F. 1917 VII. 22.)

[A felmenet a csorbára végig a szakadékban a fentebbi útnál ugyan nehezebb, de egyúttal érdekesebb mászást nyújt. A szakadék alsó részében a fogásokat bőven nyújtó jobboldali sziklák tövében haladunk. Fentebb - oly időszakban, amikor a szakadék hómentes - beékelődött tömbök által alkotott több áthajlást kell átmásznunk. Legnehezebb a legalsó, boltozatszerű letörés. Itt a jobb sarok körül kapaszkodunk fel igen nehezen az áthajlás fölé, amely a baloldali falon ki is kerülhető. A második és harmadik áthajlás kicsiny és könnyű. A legmagasabbik negyediket nehéz terpeszmunkával győzzük le. A szakadék további lépcsői már nem okoznak jelentősebb nehézséget, de rajtuk át végig szép mászással érjük el a csorbát.]

2. A Jávorvölgyből (északról).

A Varangyostavi csúcs és Jávorcsúcs között egy mélyen bevágódó, igen meredek, hatalmas hószakadék húzódik fel, amely kb. 30-40 méterrel a csorba alatt, függőleges falak közt továbbhúzódó sziklarepedésbe megy át. A csorbát erről az oldalról még el nem érték s óva kell inteni mindenkit ennek kísérletétől a hószakadéknak rendkívüli kőveszélyessége miatt.