A kettősormú Varangyostavicsúcs hatalmas sziklaerődjét minden oldalról magas falak bástyázzák körül. Különösen nagyszerű a Jávorvölgyből feltörő északi fal. Déli oldalán igen jellegzetes a csúcsából a Nagytarpataki völgy felé előugró tetőszerű törmelékplató, amely köröskörül meredek falakban törik le. Két orma közül a keleti (főorom) kevéssel magasabb a nyugatinál. A Varangyostavi csúcsot kelet felé a Hegyestoranytól a Vöröspad, nyugat felé a Jávorcsúcstól a Varangyostavi csorba választja el.
Első megmászói: Englisch A. és K., id. Hunsdorfer J. vezetővel, 1897 augusztus 13-án.
A nyugati ormot Gretzmacher Gy., Grósz A. és Votisky Z. érték először el, 1905 augusztus 17-én.

1. Keleti gerinc (a Vöröspadról).
Könnyű, elég csinos mászás.

A Vöröspadtól a nagy érdes tömbökből álló gerincen (vagy kissé alatta, a nagytarpataki oldalon), helyenként szép mászásban fel egy nyergecskéig, amelyhez meredeken törik le a gerincnek kissé észak felé kiugró felső folytatása. (Balról a fű a gerinc magaslatáig ér fel; jobbról egy szakadék jön fel a nyereghez.) Itt füvön 15-20 métert balra kitérünk egy fehéres kőzetű vályúig a gerinc oldalfalában. E zeg-zugos vályúban fel; kevéssel a befejeződése előtt táblás sziklákon jobbra ki a gerinc magaslatára, amelyet kevéssel a nagy felszökése felett érünk ismét el. A nagy tömbökkel borított gerincen tovább a csúcsig (1 ó.).
(M. Karłowicz 1908 VII. 13.)

2. A keleti oldal nagy szakadékán át (a Nagytarpataki völgyből).
Könnyű, de nem ajánlatos, alig használt útirány.
Télen: Csak biztos hónál.

Közvetlenül a keleti gerinc mentén a Varangyostavi csúcs tömegét egy mély - legfelül kettéágazó - szakadék hasítja végig, amely kevéssel délre a csúcstól torkollik ki a felső törmeléktetőre.
A Metélőhagymástavaktól (58. fej. 1) eleinte a Vöröspadnak véve irányt, arra a hatalmas törmelékkúpra térünk, amely az említett szakadék aljához húzódik fel (3/4 ó.). További utunk a szakadékban visz fel (igen törékeny szikla és törmelék; nyár elejéig hó). Legcélszerűbb a jobboldali sziklákon tartanunk magunkat. Felsó részében egy, toronyszerű hatalmas sziklapillér a szakadékot két ágra osztja. Mind a két ág járható; a jobboldali közelebb juttat a csúcshoz s benne nehézség nélkül kapaszkodunk fel a csúcs (jobb) és a baloldali sziklapillér toronyszerű teteje által alkotott csorbára, amelyből jobbra fordulva, emelkedő tömbökön könnyen elérjük a közeli csúcsot (13/4 ó.).
(Englisch A. és K., id. Hunsdorfer J. vezetővel 1897 VIII. 13.)

3. Keleti fal (a Nagytarpataki völgyből).
Kissé nehéz.

A Metélőhagymástavak katlanában (58. fej. 1) a Varangyostavi csúcs széles keleti falának fordulva, ama keskeny folyosónak veszünk irányt, amely kb. 80-100 méterrel jobbra a fal déli (bal) sarkától húzódik a falban alá. A folyosó nem ér le a fal tövéig, s a fal alsó részének füves-sziklás lépcsőin elég magasan kell felkapaszkodnunk, hogy elérjük a folyosó kezdetét.

[Ide a Varangyostavi csúcs déli oldalának tövében fekvő - 4 alatt említett - törmelékdeltától is juthatunk az alábbi úton.
A déli homlokfalhoz felhúzódó törmelékdeltából, még a fal elérése előtt, jobbra kitérünk a törmelékdeltát jobbról kísérő DK gerincbordára. Az alsó részében menedékesen emelkedő gerincbordát addig követjük, míg hirtelen meredek, magas felszökésbe megy át. Ennek tövében széles, vízszintes párkány visz ki jobbra a keleti falba. Az első 50-60 m után a párkány még kb, 25 m-t szakadozott keskeny padkákban folytatódik, majd ezek után is még egy keveset folytatva a meredek lejtőn át a vízszintes oldalmenetet, tovább rézsút jobbra emelkedünk az említett folyosóhoz.]

4. Délről (a Nagytarpataki völgyből).
Könnyű, egyszerű és célszerú útirány.
Télen: Csak biztos hónál.

A Varangyostavi csúcsból messze délre kitolódó, kétoldalt (DK- és DNy-ról) meredek falak által támasztott törmeléktető végül egy délre néző homlokfallal szakad le a völgy felé. A homorú homlokfalat kétoldalt (DK- és DNy-ról) pillérszerű nyúlványok határolják, amelyek között egy széles törmelékdelta nyúlik fel a fal alá.

[Ide a Nagytarpataki völgy aljából: lásd 58. fej. 1 alatt: A törmelékdelta alatt cserkészösvény vezet át, amely a Vadászlejtőről - a Metélőhagymástavak mentén - jön s a Varangyostavi csúcsot délről megkerülve, a Jegestó irányában visz egy darabig még tovább; lásd 57. fej. 1 alatt.]

5. Délnyugati fal (a Nagytarpataki völgyből).
Meglehetős nehéz, impozáns túra.

Az 58. fej. 1 alatt leírt módon a Varangyostavi csúcs déli homlokfala alatt elvezető cserkészösvényre, amelyet balra követve, a Varangyostavi csúcs DNy fala alá jutunk.
A széles falat közepén két balra dülő, párhuzamosan futó szakadék hasítja végig. A baloldali,mélyebb szakadék közvetíti a felmenetet. (Ez utóbbi szakadék kezdetétől balra zsindelyszerűen rétegezett táblák.)
Eleinte a szakadék baloldali, fűátnőtt szikláin fel, míg egy keskeny, de jól kifejezett párkányon jobbra betraverzálhatunk a a szakadékba. Ennek felettünk következő sima lépcsőjét ívben balról megkerülve, felette kis oduba jutunk a szakadék aljában. A szakadék felettünk ismét egy sima lépcsőt alkot, amelyet ugyancsak ívben balról megkerülve, felette egy tágas törmeléktérségre jutunk a szakadék fenekén. A törmelékfolt felső végéről gyengén kifejezett párkányon oldalmenet balra a szakadékot balról kísérő bordára. Ezen váltakozón füves-sziklás, majd táblás terepben fel. Fentebb a bordából egy torony nő ki. Ezt balról megkerüljük és balról be a torony mögötti kis csorbába. Innen tovább a borda élén, majd füves sziklákon egyenesen felmászva, egy törmelékes párkány kezdetéhez jutunk, ahová balról egy keskeny, de mély szakadék torkollik fel. A párkányt jobbra követve, bejutunk a nagy szakadéknak itt már törmelékes felső részébe. A szakadékban laza, kellemetlen törmeléken fel. Ahol a szakadék kitorkollik a törmelékes, nagy csúcsplatóra, kissé balra tartva, egyenesen fel a csúcsra. (A beszállástól 2 ó.)
(Horn K. L. és Dr. Serényi J. 1911 VIII. 26.)

6. Nyugatról (a Nagytarpataki völgyből).
Érdekes útvonal, amelynél csak az út alsó részét képező szakadékban van nehezebb mászás.

A Nagytarpataki völgyből a Varangyostavi csorbára felhúzódó szakadékot (60 fej. 1) kb. felemagasságáig követjük. Közvetlenül a szakadék alját megszakító negyedik áthajlás felett jobbra elhagyjuk a szakadékot és kitérünk arra a kényelmesen járható; széles padra, amely fokozatosan keskenyedve a Varangyostavi csúcs nyugati falába visz ki. A Varangyostavi csorba szakadékától szamított mintegy 100 méterre követve a padot (a továbbhúzódó pad a DNy fal főszakadékáig vezet ki, amelyet már felső, könnyű részében ér el), egy alacsony falacskán át balra bemászunk abba a jóllépcsőzött vályúba, amely a pad felett kezdődve, zsinóregyenesen visz fel a Varangyostavi csúcs két orma közötti csorba alá. Ahol e vályú eléri az omladékkal borított csúcsplatót, onnan balra fordulva, tömbökön pár perc alatt elérjük a nyugati ormot. Innen a könnyű csúcsgerincen 10 perc alatt át a keleti főoromra. (A Varangyostavi csorba szakadékának beszállásától 2 ó.)
(Grósz A., Palencsár B., Reichart D., Wiegandt A, és Zuber 0.1920 X. 10.)

7. Nyugati gerinc (lemenet a Varangyostavi csorbához).
Kissé nehéz, részben kitett mászás.

A főoromról a könnyű gerincen át a nyugati oromra. E mögött kezd a gerinc mind erősebben ereszkedni, amelyet mindaddig követünk, míg az meredek sima kőlapokban le nem törik. Balra egy keskeny törmelékes vályúba, amely a gerinc mentén - ennek déli oldalában - húzódik. E vályúban egy keveset lebocsátkozunk, mígnem ez is letörik. Itt átkelve a baloldali sziklabordán, oldalmenet délfelé, majd meredek és törékenysége miatt veszélyes sziklaterepben - keskeny szegélyek felhasználásával - az eddigi irányban lefelé, mígnem lehetővé válik, jobbra betraverzálni abba a szakadékba, amely a Jávorcsúcs és a Varangyostavi csúcs hegytömegei közt, a Varangyostavi csorbából a Nagytarpataki völgybe húzódik alá. A szakadékot néhány méterrel a csorba alatt érjük el. Végül könnyen fel a csorbára (11/4 ó.).
(Komarnicki Gy. és Dr. A. Martin 1908 VIII. 30.)

8. Északi fal (a Jávorvölgyből).
Nagyszerű, érdekes falmászás. Meglehetős nehéz.

A Varangyostavi csúcs északi fala.

(59. fej. 8)
I - főorom, II - nyugati orom. III - Varangyostavi csorba.
AA, BB - sziklabordák. CC - szakadék.
1 - beszállás. 2 - kőlap. 3 - sziklás vályú. 4 - kémény. 5 - 3 m repedés.
6 - térség a sziklabordán. 7 - sziklatű. 8 - törmelékes folyosó.
9 - térség a szakadékban. 10 - oldalszakadék.

A Jávorvölgyben a Varangyostó tófala alatt levő omladéklejtőkhöz (38. fej. 2) s ezeken fel a Varangyostavi csúcs északi falának tövébe. Beszállás a falba néhány méterrel ama nagy hószakadék alsó vége felett, amely a Varangyostavi csorbából - a Varangyostavi csúcs és Jávorcsúcs hegytömegei között - a Jávorvölgybe húzódik alá. A szakadék keleti oldalán a fal szélén levő, kiugró sziklás hátra föl; eleinte a főszakadék közelében maradva, egyenesen fel, míg egy feltűnő vörhenyes színű és sima kőlap alatt balra ferdén felfelé traverzálunk. Közvetlenül eme feltűnő kőlapon túl egy kevéssé kifejezett sziklás vályúban egy jellegzetes záró kőtömbön át egy kis bevágáshoz, amely az északifalból a bőszakadékhoz legközelebb kiugró bordában fekszik. Innen megközelítőleg vízszintes irányban törmeléken és kevéssé meredek sziklákon a következő bordáig traverzálunk. (A borda mögött húzódik a mélyen bevágott, a falat közepén áthasító főszakadék.) Eme bordát követjük felfelé, folyton kissé jobboldalán tartva magunkat, füves és mohos sziklákon, közepes nehézségű mászásban; végül egy kéményszerű vályúban balra fel, amely a bordának egy kis bevágásához vezet. Néhány méterrel eme bevágás alatt a vályúból jobbra fel egy 3 m hosszú repedésben, azután fel a borda élére, amelyet egy feltűnő letörés aljában keresztezünk. A borda éle alatt füves párkányon oldatmenet balra, azután a szakadék felé fordított oldalfalon nehéz mászással jobbra vissza a borda élére, amelyet a letörés felett érünk el. Ezen tovább egy toronyszerű lépcsőfokra, amely fent lapos térséget alkot. A borda erősen keskenyedik és eleinte vízszintesen, majd gyengén emelkedve, egy repedés tövéhez vezet, amelyet balról egy feltűnő, tűalakú pillér határol. A repedésben nehezen fel egy lépcsőfokra, azután jobbra a sarok körül egy kényelmes, törmelékkel telt vályúba. Ebben fel egészen felső végéig, azután sima sziklafalak alatt balra felmenve - az imént elhagyott bordát keresztezve - belejutunk az előbb említett, alsó részében járhatatlan nagy szakadékba, amelyet egy törmelékes oduban érünk el. Itt egy mellékszakadék torkollik be keletről a főszakadékba. Tovább ezen oldalszakadékban. Ennek jobboldali fala áthajló, ellenben baloldali táblás fala kitűnő támpontokat nyújt, miért is a mászás végig eme baloldali falon megy végbe. Végül balra ki egy törmelékkel telt, meredek falak által bezárt szakadék tövébe (amely szakadék a Varangyostavi csúcs két orma közötti csorbához húzódik). Anélkül, hogy e szakadékot felhasználnók, azonnal balra tőle, lépcsőzetes sziklákon folyton balra tartva, fel a két ormot összekötő gerincre; amelyet közvetlenül a főorom alatt érünk el. A gerincen balra minden nehézség nélkül a közeli csúcsra. (A beszállástól 23/4 ó.)
(Komarnicki Gy. és Dr. A. Martin 1908 VIII. 30.)