A Hagymástavi tornyok a Fehérpad és a Vadászlejtőhorhos közé eső gerincrészben emelkednek. Három igen vad, de alárendelt jelentőségű tornyocskából állanak, amelyek közül a közvetlenül a Vadászlejtőhorhos felett emelkedő, karcsú keleti torony a legmagasabbik és aránylag legönállóbb.
A nagy torony első megmászói: Z. Klemensiewicz és R. Kordys 1907 augusztus 29-én;
a középső és kis torony első megmászói: M. és T. Świerz 1908 augusztus 22-én.

1. A nagy torony a Vadászlejtőhorhosból (keletről).
Kissé nehéz.
Télen: (megjegyzés nélkül).

A Vadászlejtőhorhos nyugati nyílásából a toronynak meredeken felszökő keleti gerincén egyenest fel a gerincfelszökés tetejében levő, kis térséget képező vállra. (Ide úgy is juthatunk, ha a horhosból néhány lépést kitérve a nagytarpataki oldalba, a balra az éltől a falban felhúzódó hasadékokban kapaszkodunk fel a vállra.) Innen néhány lépést balra egy hasadékhoz és ebben fel a torony felső vállára, amely fölé áthajlón dől a jellegzetes csúcstömb. Ez alatt az északi oldalon körüllógázkodva, hátulról jutunk fel a tetejére (10 p.).
(Z. Klemensiewicz és R. Kordys 1907 VIII, 29.)

2. A nagy torony nyugatról.
Nehéz.

A nagy és középső torony közötti csorbából (amelyet a Vadászlejtóhorhosból a nagy toronynak déli oldalán való megkerülésével nehézség nélkül érhetünk el) járhatatlan felszökéssel nő ki a torony. A felszökés alatti bemetszésből az északi oldalon néhány métert le egy párkányra, amelyet pár lépést követve, egy odúba jutunk a torony falában. Az odúból a baloldali 4 méteres áthajló falon fel, azután további 6 métert rézsút balra fel egy jobbra dűlő, vályúszerű lapos szögelléshez. Ebben fel s legfelül célszerűbben tőle jobbra mászva, a torony nyugati vállára jutunk. Innen felhúzódással az embermagasságú csúcstömbre (15 p.).
(Dr. Komarnicki Gy. és Reichart D. 1921 IX. 24.)

3. A Fehérpadról a kis és középső tornyon át a nagy toronyra (nyugati gerinc).
Nehéz, szép mászás.

A Fehérpadtól eleinte emelkedő tömbös gerinc, majd egy hosszabb vízszintes gerincrész, amely után egy meredekebb lépcsőt legyőzve, a kis torony felszökése alatt levő lapos gerincvállra jutunk. Szorosan a felszökés, tövéből egy az északi falba kivezető, hasadékszerű, emelkedő szegély segélyével átrézsútozunk a kis és középső torony közötti csorbába. Innen hátulról - balra az éltől egy hasadékáan - fel az alig néhány méter magas kis toronyra (3/4 ó.).
Vissza a csorbába; ebből eleinte jobbról fel a gerinc folytatására és szép meredek mászásban tovább, végül néhány lépést jobbra egy hasadékhoz és ebben fel a középső toronynak vállára, amely felett simán szökik fel a középső toronynak még kb. 6 méterrel magasabb csúcstömbje. Fel a csúcsfalnak támaszkodó, embermagasságú sziklahasábra erről kilépés a baloldali sarok körül és mögötte kockázatos felhúzódással a középső torony tetejére (1/2 ó.).
Ennek vízszintes tetőélén végig, majd a túloldali gerincletöréstől jobbra egy hasadékban le és balra be a csorbába. Egy kis sziklafogat megkerülve, a nagy torony járhatatlan nyugati felszökése alatti bemetszésben állunk. Innen tovább mint 2 alatt a nagy toronyra (20 p.)
(Lemenetben: Grósz A. 1912 VII. 4.)
(Felmenetben a középső toronyig: Luczy J. és S. 1921 VIII.)

[A Hagymástavi tornyok talapzatát képező alacsony déli oldallejtőn széles fűpárkányok vonulnak végig, amelyeknek segélyével a tornyok nehézség nélkül körüljárhatók s így a Vadászlejtőhorhosról aláhúzódó törmelék folyosóból a tornyok megkerülésével átjuthatunk nyugati gerincüknek alsó - könnyű - szakaszára. E fűpadokról úgy a nagy és a középső torony közötti csorba, mint a középső és kis torony közötti csorba nehézség nélkül érhető el egy-egy folyosón át.]