A Gántcsoport a Középoromból a Kis- és Nagytarpataki völgy között délkeleti irányban aláhúzódó gerincvonulatnak legalsóbb - délkeleti - szakaszát foglalja el, amelyet a Gánthágó bemetszése választ el a felső gerincrésztől. A csoport három oromból áll; ezek északnyugatról délkeletre: a közvetlenül a Gánthágó felett (ettől DK-re) emelkedő Gánt (1886 m), a Hátsó Tarpatakitorony (kb. 1845 m) és a fantasztikus gerinccsücskéiről jól felismérhető Elülső Tarpatakitorony (kb. 1820 m). A csoport meglátogatásánál aránylag legérdekesebb annak teljes átmászása és pedig északnyugatról délkelet felé, minthogy ez esétben a meredek, sziklás gerincrészleteket. (I.2., II.2,, III.2.)- felmenetben, a törpefenyővel benőtt lejtőket pedig (I.1., II.1,, III.1.) lemenetben járjuk be.
A Gánt első megmászói valószínűleg térképező katonák voltak:
A Hátsó és Elülső Tarpataki tornyot először Dr. A. Martin mászta meg 1907 július 21-én.

1. Délkeleti gerinc.
Igen könnyű, érdektelen út.
Télen: Az a) felmenettel kapcsolatban.

A Hátsó Tarpataki torony és a Gánt között fekvő csorba amelyből az utóbbinak DK gerincháta kiindul, elérhető:

a) A Kistarpataki völgyből
tömbökkel borított és törpefenyővel benőtt lejtőn ama keskeny szakadék bejáratához, amely az említett csorbából húzódik alá. A szakadékban kisebb lépcsőkön, törmeléken fel a csorbára. (Kényelmesebb, ha az alsó részben a szakadékot balról kísérő borda baloldalán mászunk.) A csorba megközelítésére legalkalmasabb útvonnal. (A Kistarpataki völgy ösvényétől 3/4 ó.)

b) A Nagytarpataki völgy felől
igen fárasztó a csorba megközelítése, azért ez az oldal legfeljebb lemenetre jöhet tekintetbe. A csorbából egy részben durva omladékkal telt, részben táblás folyosóban lebocsátkozunk a Nagytapataki völgy felé. Egy letörést balról megkerülve, tovább ismét a folyosóban lefelé. Végül hosszú omladéklejtőn a völgy aljába, amelyet kevéssel a felső erdőhatár felett érünk el (1 ó.).
Könnyű, de nem ajánlatos útirány.
(Dr. A Martin, 1907 VII. 21.)

2. Északnyugati gerinc (a Gánthágóból).
Meglehetős nehéz, szép mászás.

A Gánt északnyugati gerince a Gánthágóból függélyes felszökéssel kezdődik. Szorosan ennek tövében táblás tömbökön néhány métert jobbra csúszunk egy nyugat felé tekintő, közepén egy beékelt kőtömb által elzárt kéményhez, amely a felszökés első és második csücskéje között levő bemetszéshez visz fel. A bemetszésből oldalmenet balra a második csücsök körül, a mögötte levő csorbába. Tovább egyenesen az élen és kevéssel a következő torony teteje alatt, egy tábla alatt balról fel a toronyra. A keskeny gerincéi rövid darabig vízszintesen húzódik tovább, majd meredeken szökik fel a Gántnak szabadon álló előcsücskéjéhez. Erre egyenesen az élen fel s továbbra is folyton az élen a következő, alacsonyabbik csücsökre, amelyről meredeken megy lefelé a Gánt széles csúcstömege alatt levő csorbába. Ebből egy sekély, füves vályú visz a falban egyenesen fel, egy fűtérség felett rövid kéménybe menve át. A kémény egy kis odúnál végződik, amely alatt néhány lépést jobbra térve, az utolsó sziklatömbökön át feljutunk a Gánt ormára (a Gánthágóból 1 ó.).
(Grósz A. és Kregczy T. 1911 VI. 30.)

3. Nyugatról.
Meglehetős nehéz, alárendelt jelentőségű útvonal.

Már a Nagytarpataki völgy aljából is észrevehető az a hasadék, amely a Gánt ÉNy gerincének legfelsőbb csorbája mellől húzódik le a nyugati fal tövéig, ahol legalul elsekélyesedik s végül mint délnek kanyarodó, gyengén kifejezett párkány szűnik meg a törmelék felett. A Ny fal tövét, illetőleg e hasadék kezdetét megközelíthetjük vagy egyenest a Nagytarpataki völgyből (az 51. fej. 2 úton), - vagy pedig a Gánthágóból szorosan a fal tövében, a törmeléken gyenge ereszkedéssel az említett hasadékig kitraverzálva.
Beszállás a falba balra a hasadék végétől. Gyepes sziklalépcsőkön rézsút jobbra fel az itt még kevéssé vályult hasadékhoz. Innen 8-10 méternyi, meglehetős meredek mászással bejutunk a hasadéknak már mélyen a faltömegbe vágódó folytatásába. A nem túlmeredek folyosóban kb. 60 m után egy rövid alagúthoz érünk, amelyet beszorult tömbök alkotnak. Az alagút tetejét képező tömbök között és azokon keresztül kapaszkodunk a völgy felőli legfelsőbb sarok körül az áthajlás fölé. A gyepessé váló folyosó tovább már nehézség nélkül visz fel a gerinccsorbára. (A beszállástól 40 p.)
Innen a Gánt csúcstömegének fallá szélesedő ÉNy letörésén (lásd 2 alatt), vagy pedig rövid felmászás után kirézsútozva a nagytarpataki oldalba, fel a Gánt ormára (15 p.)
(Grósz A., Porpáczy L. és Vilkovszky A., 1918 IV. 7.)

1. Délkeleti gerinc.
Igen könnyű, megerőltető és érdektelen útvonal.
Télen: (megjegyzés nélkül).

A Kistarpataki völgyből tömbökkel borított és törpefenyővel benőtt lejtón, majd egy rövid sekély törmelékes vízmosásban fel az Elülső Tarpataki torony csipkézett északnyugati gerincének sima oldalfala alá, ahonnan egy széles, törpefenyővel benőtt pad - rézsút jobbra emelkedve - felvisz az Elülső Tarpataki torony és Hátsó Tarpataki torony közötti csorbához (kb. 1780 m). Innen a sűrű törpefenyővel borított, széles DK gerincháton fel az oromra. (A völgy ösvényétől 1 ó.)
(Dr. A. Martin, 1907 VII. 21.)

2. Északnyugati gerinc.
Kissé nehéz mászás.

A Hátsó Tarpataki torony és a Gánt közötti csorbából (lásd I. 1 alatt) a Hátsó Tarpataki torony ÉNy gerince sima, függőleges fallépcsővel kezdődik. A csorbából füves padokon kissé ki a nagytarpataki oldalba, majd füves lépcsőkön balra, a gerinc irányában fel. Egy vályú alá érünk, amelyben egy beszorult kőtömb által alkotott áthajlás állja utunkat. Ezt balról megkerüljük a falon; felette egy keskeny, meredek fűvályú balra felvisz a gerincre, amelyet épp a legalsóbb letörés felett lévő széles vízszintes térségen érünk el. A következő gerinclépcsőt az éltől jobbra másszuk meg. A falon fel, aztán balra ki az élre és egy kévéssé hajlott nagy kőtáblán fel a letörés fölé. A gerinc könnyű lépcsőin a csúcstömb alá. Néhány lepést balra és egy jobbradűlő repedésben fel a Hátsó Tarpataki torony ormára (1/2 ó.).
(Schmidt G., Grósz A. és dr. Komarnicki Gy., 1912 V. 25.)

[Könnyebb, de a meredek füves terep miatt kellemetlen és nem veszélytelen, ha a csorbából jobban kitérünk a nagytarpataki oldalba s ennek fűátnőtt sziklalépcsőin folyton rézsút jobbra emelkedve, oldalról kapaszkodunk fel a toronyra.
Dr. A. Martin, 1907 VII. 21.]

1. Délkeletről (a Kistarpataki völgyből).
Elejétől végig küzködés a törpefenyővel; mászás nincs.
Télen: (megjegyzés nélkül).

Az Elülső Tarpataki toronynak széles délkeleti gerinchátában, amely a Nagy- és Kistarpataki völgy elágazódásához ereszkedik alá, közvetlenül egymás mellett két, messze DK felé előretolt gerincpúpot veszünk észre. A Kistarpataki völgyből kevéssel a "Lépcsőke" völgyfala felett, miután kiléptünk az erdőből - a tömbökkel borított és törpefenyővel benőtt lejtőn balra fel ahhoz a folyosóhoz, amely az említett két gerincpúp közötti csorbához húzódik fel. A törpefenyővel benőtt folyosóban egy darabig fel, azután jobbra ki a törpefenyős lejtőre és jobbra az ENy gerincpúp körül, a mögötte (tőle ÉNy-ra) fekvő csorbára. Innen a széles gerincvonulata északnyugati irányban követve, sürű törpefenyöbozótokon át fel az Elülső Tarpataki toronyra (11/2 o.).
(Dr. A. Martin, 1907 VII. 21.)

2. Északnyugati gerinc.
Könnyű.

Az Elülső Tarpataki torony és Hátsó Tarpataki torony közötti csorbából (lásd II. 1 alatt) az Elülső Tarpataki torony északnyugati gerince gyönyörű függélyes éllel szökik fel. A felszökés alatt kissé a nagytarpataki oldalba ki és könnyű, füves lépcsőkön balra fel a gerincre. Közvetlenül felszökésének tetejében a gerincélből néhány éles, fantasztikus sziklafog mered fel, amelyeknek legmagassabbika mintegy 6-7 méter magas. Legcélszerűbb a sziklafogak alatt kényelmes fűpárkányon jobbra átkerülni a mögöttük következő vízszintes gerincfolytatáshoz, amely mindinkább szélesbedve és mérsékelten emelkedve az Elülső Tarpataki torony széles púpjához visz át (20 p.).
(Dr. A. Martin, 1907 VII. 21.)