A Középoromnak tornyokkal megrakott hosszú délkeleti gerincében
különösen két önálló hatalmas torony ragadja meg figyelmünket.
Ezek a gerinc közepe táján emelkedő Nagy Templom és
Kis Templom. Közölök a Nagy Templom a magasabbik s a
Középorom csúcsához közelebb eső, merre felé az élesen
bemetszett Nagytemplomcsorba választja el a Fabeschtoronytól,
míg délkelet felé a Kistemplomcsorba választja el a Kis Templomtól.
Első megmászója : H. Fabesch, 1902 július 11-én.
1. A Kistemplomcsorbából (délkeletről).
Kissé nehéz; törékeny, füves kőzet.
A Kistemplomcsorbából (ennek északi nyílásából) a toronynak meredeken
felszökő DK gerince alatt a kistarpataki oldalban egy meredeken
felhúzódó
sekély füves vályúban (fűszalagon) fel egy alacsony, áthajló
falacska alá. A laza
tömbökből álló falon (4-5 m) balra fel a gerinc élére, amelyet
közvetlenül a
letörés fölött érünk el s tovább az alig emelkedő gerincen a közeli
oromra (20 p.).
(H. Fabesch 1902 VII. 11.)
2. A Nagytemplomcsorbából a gerinc megkerülésével (északnyugatról).
Kissé nehéz; törékeny kőzet.
A csorbának keskeny kapuszerű bevágásából kissé lekerülünk a Kistarpataki
völgy oldalába s az ÉNy gerinc alatt több bordát keresztezünk, míg egy
meredek
fűvályú alá jutunk, amely már a Nagy Templom tömegében, ennek
gerincéhez
visz jobbra fel. A vályú az ÉNy gerincre annak letörése fölött
torkollik ; a vízszintes tetőélen - déli irányban - a közeli oromra (20 p ).
(Komarnicki Gy., Laufer I, és dr. A. Martin 1908 IX. 1.)
3. Északnyugati gerinc (a Nagytemplomcsorbából).
Meglehetős nehéz, bizonytalan mászás.
A csorbából hasogatott, éles tarajként húzódik a kisebb-nagyobb
tornyokkal
díszített gerinc a Nagy Templom felé. Az élmászás rajta meglehetős
nehéz és
kitett, amellett a kőzet rendkívül mállékony. A csúcstömeg előtt egy
szabadon álló karcsú gerinctoronyra kapaszkodunk fel, amelyről túloldalt
ajánlatos kötélen
lebocsátkozni a Nagy Templom előtti csorbába. Innen a gerinc egy
sima pillérrel
kezdődik, amelyet balról megkerülve, az élt felette érjük el. Tovább az
élen a közeli oromra (1 ó.).
(Grósz A. és Kregczy T. 1911 VI. 30.)
4. Nyugatról.
Könnyű.
A Nagy Templom csúcstömegét a nagytarpataki oldalon (kb. 2020 m magasságban) jellegzetes, széles fűterrasz övezi. E terrasz felett nő ki a Nagy Templom csucstömegének sima DNy fala, amely éles sarokban megy át a nyugati oldalba, amelyből az ÉNy gerinc húzódik tovább a Nagytemplomcsorba felé. A csúcstömeg nyugati oldalát, illetőleg az ezt övező, fentemlített füves terraszt elérhetjük:
a) a Nagytemplomcsorbából,A Nagytemplomnak a fűterrasz felett feltörő DNy fala a nyugati oldallal élessarkot alkot. E saroktól jobbra (délre) hatalmas, széles kéményszerű hasadék vágódik a hegy testébe, amely kb. 20 m után füves vályúba megy át s felvisz az ÉNy gerincre, közvetlenül a csúcsfelszökés alá. Beszállás az említett éles saroktól balra, a nyugati oldalnak kb. közepén, ahol balról jobbra meredeken visz fel egy füves párkány. Az alsó 3 m nehezebb mászás után kissé törékeny sziklákon feljutunk az említett kémény fölé. Innen a füves vályúban könnyen elérjük az ÉNy gerincet. A csúcstömb felszökését jobbról kimaszva, könnyen érjük el a Nagy Templom ormát. (A fűterraszról 20 p.)
az innen kiinduló ÉNy gerincnek a nagytarpataki völgy felé kiugró bordáit déli irányban kb. vízszintesen keresztezve;b) a Nagytarpataki völgyből;
vagy úgy,hogy az innen a Nagytemplomcsorbához felhúzódó szakadékot (47. fej. 1) annak legfelső katlanszerű kitágulásáig követjük, azután az innen jobbra elágazó vályúban menve tovább fel, egy nehezebb táblás letörés átmászása után feljutunk a fűterrasz északi végébe ; vagy pedig a Nagytarpataki völgyből a Kistemplomcsorbára felvezető szakadékban (49. fej. 1) megyünk fel, amelyből - kevéssel a csorba elérése előtt - balra kitérünk az említett füves terraszra s ezt balra követjük északi végéig;c) a Gánthágóból
a 45. fej. 8 útvonalon a fűterrasz északi végéig.