A Középorom csoportja a Nagytarpataki völgyből

1. Vöröstoronyhágó. - 2. Majunketorony. - 3. Petrikcsúcs. - 4. Dőricsúcs.
- 5. Sárgapad. - 7. Sárgatorony. - 7. Katalincsúcs. - 8. Középorom.
- 9. Fabeschtorony. - 10. Nagy Templom. - 11. Kis Templom.

Középorom északról

1. Sárgafal. - 2. Középorom. - 3. Katalincsúcs. - 4. Sárgatorony.
(45. fej. 3.1 és 3.2)

A Tátra főgerincéből a Vöröstoronynál délkelet felé kiágazó, a Nagytarpataki és Kistarpataki völgyeket egymástól elválasztó hosszú oldalgerincnek legmagasabb kiemelkedése a bármelyik oldaláról nézve remekszép formájú Középorom. Két orma van; a keleti a főorom, a nyugati mellékorom az ú. n. Katalincsúcs. Északnyugatra a Középoromcsorba választja el a Sárgatoronytól. Erősen lejtő, hosszú délkeleti gerincében, amely a Nagytarpataki és Kistarpataki völgyek egyesülésénél ér véget, számos nagy torony emelkedik. Ezek - a Középoromtól kiindulva DK felé: a hegyes Fabeschtorony, majd a gerincvonulatnak két legjelentékenyebb tornya ú. m. a Nagy Templom és Kis Templom, továbbá az Etelkatorony, amely alatt - a Gánthágó után - a gerinc legalsóbb részét elfoglaló háromormú Gántcsoport következik. A Középoromhoz északkeletről a Sárgafal pillérszerű kiugrása támaszkodik,
Elszigetelt helyzeténél fogva szép átpillantást nyújt a Nagytarpataki és Kistarpataki völgy csúcskoszorújára.
Első megmászói: Téry Ö. és P. Schwartz - Still J. és Horvay S. vezetőkkel 1876 augusztus 11-én.

1. A Kistarpataki völgyből (délkeletről).
Könnyű, de a meredek füves részletek miatt kényelmetlen útirány.
Télen: Csak feltétlenül biztos hónál. Lavinaveszélyes.

A Kistarpataki völgyben a Tüzelőkő mögött követjük a régi öttavi ösvényt, amely a völgy nyugati oldalában, a Középorom falai alól lehúzódó omladéklejtőn visz felfelé. Balra attól a helytől, ahol a Középorom csúcsából a Kistarpataki völgybe előugró (innen nézve a csúcsnak jellegzetes jobboldali profilját képező) keleti gerincnek végső letörései a völgybe legmesszebb előnyomulnak, a falak közé egy törmelékőből nyomul, amelynek tetejéből két rövid törmeléknyelv szögellik a sziklák közé. Beszállás a sziklába a jobboldali - kissé hosszabb - törmeléknyelv felső végéről (a Tüzelőkőtől 1/2 ó.). Innen egy szakadék indul ki, amely a hegy oldalában rézsút jobbra felfelé húzódva, a délkeleti gerincnek egy csorbájára vezet, amely jobbra fekszik egy kiemelkedő, hegyes toronytól (Fabeschtorony). E tágas, nyitott szakadék legalul meredeken törik le a kétoldalt sima fallépcsők által közrefogott törmeléknyelvhez. A szakadék ezen alsó letörését beszorult kőtömbök zárják el, melyek a szakadék oldalfalaival jobbról is, balról is, egy-egy hasadékot képeznek. A törmeléknyelv zárlatából a baloldali hasadéknak fordulunk. A kb. 10 m magas, meredek hasadék átmászása után egy rövid darabig még hajlott táblákon mászva rézsút jobbra tovább, a táguló szakadéknak kevésbbé meredek, füves folytatásába jutunk. Utunk további irányát a gerincig e szakadék mutatja. Nem a szakadék aljában megyünk, hanem az ezt jobbról kísérő füves terepet követve (balról végig függélyes falak kísérik a szakadékot), kellemetlen, meredek füves padokon haladunk hosszú ideig felfelé. Kevéssel a gerinc alatt balra betérünk a szakadékba, amelyen át elérjük a DK gerincben fekvő, fentemlített csorbát (11/2 ó.).
A DK gerinc, amelyen további utunk visz, nem képez kifejezett élt, hanem széles háta számos bordára szakad. Többnyre a nagytarpataki oldalban haladva a gerincen ÉNy irányban tovább, könnyű sziklákon át érjük el a csúcsot (1 ó.).

2. Keleti gerinc (a Kistarpataki völgyből).
Helyenként nehéz; szép mászóhelyek füves részletekkel váltakoznak.

A Térymenedékházból a Kistarpataki völgybe vezető ösvényen kissé le, ahol az a Kisnyereghágóvölgyecske nyílását keresztezi. A túlsó oldalon omladékon ama szakadékba, melyet jobbról a Sárgafal, halról a Középorom - keleti gerincével - fognak közre. A Középoromnak imént említett keleti gerincnyúlványa végül igen magas, fűátnőtt táblás homlokfallal törik le a Kistarpataki völgybe. A letörés tetején levő vízszintes térséghez, ahonnan a tulajdonképpeni gerinc kezdődik, a Középorom és Sárgafal közötti szakadékból, rézsút balra egy párkány vezet ki. Az omladékszakadékban e párkányig fel. A párkány - jól kitaposott zergeösvény - könnyen járhatóan és gyengén emelkedve, balra kivezet a fentemlített, legalsóbb gerincfokra (a Térymenedékháztól 3/4 ó.).
A gerinc mindjárt felettünk kakastaréjszerű toronnyal kezdődik. A nyeregből balról egy füves hasadékban az első lépcsőre. Innen fűpárkányon pár lépést balra és balról a torony előcsücskéje mögé. Tovább az élen - jobbra a sarok körül - fel a toronyra. Közvetlen a teteje alatt jobbra le és keskeny élen tovább. Az emelkedő gerinchez balról fűlejtő támaszkodik. Ezen fel a gerinclépcső tetejére. Innen a jobboldali füves sziklákon egy kötélhosszat rézsút jobbra fel, aztán laza tömbökből álló párkányon vissza a gerincre. Most ennek magaslatán tovább, annak kőtömbökkel borított vízszintes szakaszáig. A táblás gerincfal és a jobbról elrepedt sziklarészlet közötti hasadásból egy rövid keskeny repedésen át és a rákövetkező táblás élen egyenesen fel s még, egy kötélhosszat tovább a könnyű széles gerincen egy táblás fallépcsőig. A jobbra lehajló táblán rézsút jobbra fel s egy tömbökkel telt hasadékban bafra vissza a gerinc magaslatára. Az előttünk emelkedő - kissé balra kitolt - gerincfogat legcélszerűbben balról megkerüljük. Mögötte a gerincre keresztben egy 10-15 m magas, járhatatlan fallépcső helyezkedik. Ezért a baloldali fülejtőn kb. 30-40 métert lebocsátkozunk s az itt meglehetős alacsony keresztfalon (ahol hasadékszerűen benyomul) nehezen fel s tovább a gerincről balra lehúzódó füves borda élére, amelyen rézsút jobbra ismét felkapaszkodunk a gerinc magaslatára, ezt közvetlen a járhatatlan letörés felett érve el.
Innen egy kötélhosszat a jobbra felvezető fűpárkányig s ezt jobbra 20 m-t követve, balra ismét visszatraverzálunk a gerincre. Ez innen már nem nyújt semmi nehézséget s csakhamar a felső vízszintes gerincszakaszba menve át, szélesen, füvesen húzódik tovább a csúcstömb felszökéséig. Ennek tövében egy kitett sarkon jobbra áttolódva, rövid törmelékvályún át balra ismét elérjük a gerincet és ezen tovább a közeli csúcsra (4 ó.).
(Dr. Komarnicki Gy. és R. 1911 VIII. 6.)

3. Északi fal (a Kisnyereghágóvölgyből).
Az északi falon két különböző útvonal visz végig.

1. Dubke-út.
Kissé nehéz, de gyakorlottabbaknak ajánlatos és rövid útirány.

A Térymenedékháztól a Kisnyereghágóvölgyecskébe és törmeléken a Középorom északi fala alá. A Középorom tömege és a hozzá balról támaszkodó Sárgafal között egy sziklafolyosó (a baloldali az egymás mellett látható két folyosó közül) húzódik fel a közöttük levő csorbára. E folyosóban fel - két sima letörést a baloldali sziklákon kerülve meg - az említett csorbára. Itt jobbra fordulunk s ama keskeny, rövid gerincen mászunk fel, amely egyenesen nekivisz a Középorom faltömegének. Onnan, ahol a gerinc beleolvad a falba, egy mérsékelten emelkedő, széles, törmelékkel borított párkány indul ki, amely jobbra húzódva az északi falat kb. felemagasságában keresztezi s végül a Katalincsúcs és a Sárgatorony közötti Középoromcsorbába vezet át. E párkányt csak keveset követjük jobbra, míg egy nyitott folyosószerű horpadás alá jutunk, amely a falban egyenesen felvisz a Középorom keleti gerincének felső, vízszintes szakaszára. Az alul tágas horpadás lépcsőszerűen tagozott szikláin, majd fentebb a folyosóban meredeken, de különösebb nehézségek nélkül fel a gerinc magaslatára, amelyet egy keskeny bemetszésben érünk el. A gerincen - jobbra fordulva - a függőlegesen felszökő csúcstömb aljáig. Ez alatt füves padokon balra kitérve, lassan emelkedve átkerülünk a DK gerinchátra és énnek könnyű tömbjein fel a közeli csúcsra. (A Térymenedékháztól 21/2 ó.).
(E. Dubke, id. Franz J. vezetővel 1905 VI. 11.)

2. Bröckelmann-út.

A Térymenedékházból a Kisnyereghágóvölgyecskébe. A Középorom északi falának aljában törmeléken (esetleg havon) a Sárgapadtól lehúzódó szakadék torkollatának tartunk. Kevéssel a szakadék torkollata előtt beszállás a falba. Sziklalépcsőkön felkapaszkodunk egy rézsút jobbra emelkedő, széles törmelékpadra, amely kevéssel a fal alapzata felett húzódik. A padot egy keveset jobbra felfelé követjük, míg a falnak egy - eddig elfedett - beszögelléséhez jutunk, amelyből meredek kéménysorozat húzódik a falban felfelé. Az itt mélyen bevágódó kéményben fel egy fülkébe, amelyből jobbra egy padra felhúzódva ismét egy fülkébe jutunk. Innen meredek terpeszkémény visz fel egy odúhoz. A felettünk következő harmadik és negyedik kémény már nem oly meredek. Az utolsóból kiszállva, füves lépcsőkre érünk, amelyeken balra tartva, egy törmelékkel fedett párkány kivezet arra a nagy törmelékpadra, amely az északi falat teljes szélességében keresztezve, a Sárgafal felöl a Középoromcsorbához húzódik át. A törmelékpadon jobbra fordulva, pár lépés után ama nagy törmelékes folyosóhoz érünk, amely a Középorom és a Katalincsúcs közötti csorbából húzódik a fal felső szakaszában alá. A folyosó jobboldali sziklalépcsőin tartva magunkat, feljutunk az említett csorbára.

[I. A csorbából jobbra, könnyű gerincen 5 perc alatt fel a Katalincsúcsra.

II. A fal felemagasságában levő nagy törmelékpadról a Katalincsúcsot egyenest annak északi falán át is elérhetjük. A hatalmas tömbökből és lapokból felépülő falban V-alakban összefutó két repedés tűnik szembe, amelyeknek találkozási pontja a csúcs esésvonalában fekszik. Idáig könnyű lépcsőkön fel. Azután a baloldali, 10 m hosszú repedésben fel egy kis mohos bemélyedésbe, amelybál áthajló falacskán felhúzódva, tovább egy erősen hajlott fogástalan táblán mászunk át. Ezután könnyebb tömbökön a jobboldali repedésig traverzálunk, amely itt egészen összeszűkül s egy kis törmeléktérségben végződik. Innen a csúcs esésvonalában egy széles vályú vezet tovább, amelyet követve lépcsőzött sziklán, majd tömbökön elérjük a Katalincsúcsot.
Nehéz.
(Grósz A. és Kregczy T. 1911 VI 30.)]

[A Középorom és Katalincsúcs közötti csorbából következő könnyebb út:
a csorbából a Nagytarpataki völgy felé - délnyugatra - húzódó szakadékban kb. 50 métert le, aztán keskeny, de jól járható párkányon balra ki a Középorom déli oldalára s füves lépcsőkön hátulról fel a csúcsra.]

Legkönnyebbik út északról.

A Dubke-út és Bröckelmann-út az északi falat felemagasságában keresztező nagy törmelékpad által összeköttetésben állnak egymással. Ez az alábbi útkombinációt teszi lehetővé, amely a Középorom legkönnyebb északi útirányának tekinthető s egyúttal igen célszerű útvonalul szolgál e csúcsra:
A Dubke-út alsó részén az északi falban végigvonuló nagy padra. E padon jobbra a Bröckelmann-út nagy, törmelékes folyosójáig, amely a Középorom és Katalincsúcs közötti csorbához vezet fel s benne fel az említett csorbára. innen a fentebb leírt könnyebb úton a Középoromra.

4. A Sárgapadról a Sárgatornyon át (északnyugati gerinc).
Igen élvezetes, gyönyörű, kitett mászótúra, a Középorom legszebb útja; a,Sárgatoronyig terjedő rész nehéz, innen a Középoromra kissé nehéz.

A Sárgapadról az ÉNy gerincen a Sárgatoronyra: 43. fej. 3. (11/2-2 ó.). A Sárgatoronyról ennek délkeleti gerincén könnyen le a Középoromcsorbába (10 p.).
A Katalincsúcs északnyugati gerincének alsó meredek része több lépcsőben épül fel. Élvezetes mászás, hol magán az élen, többnyire azonban balra, kevéssel az él alatt. Fent a gerinc két bordára szakad, köztük egy szűk vályú. Folyton a jobb borda élén könnyen a Katalincsúcsra (30 perc).
A Katalincsúcsról rövid leereszkedés a mögötte fekvő csorbába s innen a Bröckelmann-út végső szakaszán (lásd 3.2 alatt) 15 perc alatt fel a Középoromra (összesen 3 ó.).
(Komarnicki Gy., Laufer I. és Dr. A. Martin 1908 IX. 1.)

5. A Nagytarpataki völgyből a Középoromcsorbán át.
Inkább csak lemenetre való útkombinációk; a 7 útnál ugyan nehezebbek, de nálánál egyszerűbbek.
Télen: A Középoromcsorbától tovább az ÉNy gerincen (a 4 őt felső szakaszán). Erős eljegesedésnél nem lehetséges, nehéz és nagyszerű túra.

A Nagytarpataki völgyből a Középoromcsorbára: 44. fej. 1 (az Alsó Tüzelőkőtől 23/4 ó.). Innen tetszés szerint a jelen fejezet 3.1, - 3.2, - vagy 4 útjainak egyikén tovább a csúcsra (3/4-1 ó.).

6. Délnyugati gerinc (a Nagytarpataki völgyből).
Meglehetős nehéz, nem ajánlatos útvonal.

A Középoromból délnyugati irányban egy gerincszerű nyúlvány ereszkedik alá, amely - meredeken letörő északnyugati oldalfalaival - a Középoromcsorbából a Nagytarpataki völgybe lehúzódó szakadékot jobbról (délről) határolja.
A 44. fej. 1 úton a Középoromcsorbához felhúzódó szakadék bejáratához.
Beszállás a sziklákba kb. 60 méterrel a szakadék bejáratánál fekvő óriási kőtömb felett. Itt a DNy gerincnyúlványnak a szakadék felé fordított - itten elég alacsony - oldalfalában egy jobbra vezető, gyengén emelkedő párkányra akadunk. Ezt a párkányt követjük: a kezdete könnyű, azután igen kitett megszakítás, mely után a párkány még néhány métert folytatódva, kivisz a fal sarkáig. Innen balra az éltől egy rövid repedésben fel és átlépés az élre, egy kis lapos állásra. Innen szorosan jobbra az éltől, meredek táblán 18 m-t egyenesen fel egy elrepedt kőtömbig, ahol jó állásra találunk. Innen törpefenyőszalagon 25 m vízszintes oldalmenet jobbra, azután a törpefenyővel benőtt igen meredek lejtőn (közben egy nagy tábla) egyenesen fel a felettünk emelkedő meredek torony tövébe. Fűtérség. A torony mellett jobbra egy meredek füves vályú húzódik fel. A vályú alsó áthajlásának megkerülése végett a baloldali sziklákon 20 m-t fel, azután jobbra be a vályúba, amelyet épp a letörése felett érünk el. A vályúban tovább, majd barlangszerű vége alatt balra ki a gerincre, amelyet meredek felszökésének tetején érünk el. (A beszállástói 3 ó.)

Innen két út:
a) A gerinc felső szakaszának megkerülésével.
A csúcs irányában folytatódó gerinc jobb (déli) oldalában húzódó, a gerinccel párhuzamosan emelkedő törmelékés szakadékban tovább, amely a hegyoldalban a DNy gerinchez felfutó mellékbordának egy csorbájára visz fel. Túloldalt egy katlant (amely a hegyoldalban jobbról feljövő szakadéknak kitáguló felső végét alkotja) keresztezve, az előbbihez hasonlóan a gerinccel párhuzamosan emelkedő törmelékes szakadékban folytatjuk utunkat, amely ismét egy - a DNy gerinc felől a hegyoldalban aláhúzódó bordában fekvő - kis csorbara visz fel (3/4 ó.).
Erről túloldalt keveset lebocsátkozva, a Középoromnak (a 7 út által követett) tágas nagytarpataki főszakadékába jutunk, amely a csúcs felől a délkeleti gerinc nagytarpataki oldalában húzódik lefelé. A füves-törmelékes, helyenként sziklás, tágas szakadékban egyenesen a csúcs irányában fel. A szakadék mindinkább ellaposodva, közvetlenül a csúcs alatt a DK gerinc széles hátára fut ki, amelyen pár perc alatt a csúcsra jutunk (3/4 ó.).
(Dr. Komarnicki Gy. és Dr. Moiret G. 1918 IX. 15.)

b) Egyenest a gerincen.
A felszökés tetejéből a gerinc égy darabig közel vízszintesen folytatódik. Kb. 10 percig a gerinc déli oldalában haladva tovább, balra ismét feliparkodunk a tarajra s átkelünk a jobbról fentről szembemeredő, hatalmas, toronyszerű kinézésű gerincfelszökés nyugati élén. Mögötte egy hosszú, nagy folyosóba jutunk, amelyet végéig követünk. Utána továbbra is a taraj északnyugati oldalában tartva magunkat, füves lépcsőkön a legfelül legbalról látható gerinckúp irányában haladunk. Ahol ennek a háta összetalálkozik egy jobbról felfutó bordával (a tulajdonképem DNy gerinccel), átkelve egy kis csorbán, égy kötélhosszat a gerinc déli oldalában haladunk, mire ismét rátérünk az itt különösen észak felé kitett, szép és rövid darabon nehezen járható gerinc magaslatára. Végül a taraj irányában nagy tömbökön át könnyen a csúcsra (21/2 ó.).
(Grósz A., Oszwald J. és Wiegandt A. 1921 X. 8.)

7. Leereszkedés a Nagytarpataki völgybe (délre).
Könnyű, inkább csak lemenetre való út; felmenetben igen fárasztó.

Közvetlenül a csúcs alatt, a délkeleti gerinc nagytarpataki oldalában egy tágas, füves-törmelékes, helyenként sziklás szakadék indul ki, amely egyenesen déli irányban húzódik lefelé. E szakadékban hosszú darabig nehézség nélkül le. Kevéssel azelőtt, hogy a keskenyedő és sziklássá váló szakadék alattunk kezd meredekebben letörni, balra elhagyjuk a szakadékot s miután az ezt balról kísérő bordán átkeltünk, füves padokon folytonos ereszkedéssel rézsút balra tartva, (közben néhány kisebb bordát és vályút keresztezve) végül a Nagytemplomcsorbából a Nagytarpataki völgybe lehúzódó mély szakadékba jutunk, amelyet kb. 50-80 méterrel a csorba alatt érünk el (11/4 ó.). Ebben a szakadékban megy végbe a további leereszkedés. A mindinkább szűkülő szakadék törmelékes alját alább több alacsony letörés szakítja meg, amelyeket részben jobbról vagy balról megkerülünk, részben egyenesen lemászunk rajtuk. Nem messze a szakadék kijáratától egy kb. 15 m magas, áthajló letörés állja utunkat. Ezt jobbról kerüljük meg, amennyben eleinte vízszintesen kitraverzálunk a szakadék jobb oldalfalába, míg egy ereszkedő törmelékes párkány élesen balra visszavezet a szakadékba, amelynek alját közvetlenül a nagy letörés tövében érjük ismét el. Törmeléken tovább a szakadék kijáratáig, azután a törpefenyővel benőtt omladéklejtőn egyenesen le a Nagy Tarpatakhoz, amelynek túlsó partján - keveset felmenve - az Alsó Tüzelőkőnél a völgy ösvényere jutunk (11/4 ó.).
(Téry Ö., Spitzkopf M. vezetővel 1878 VII. 28.)

8. Lemenet a Gánthágóba a gerinc megkerülésével (délkeletre).
Könnyű út, amely hosszadalmassága dacára mint a Középorom legkönnyebb útvonala érdemel említést.

Mint a 7 úton, eleinte a Középoromról a Nagytarpataki völgy felé déli irányban lehúzódó szakadékban bocsátkozunk hosszú darabig le, majd - kevéssel azelőtt, hogy a keskenyedő és sziklássá váló szakadék kezd alattunk meredekebben letörni - balra elhagyjuk a szakadékot s miután az ezt balról kísérő bordán átkeltünk, füves padokon lehető kevés magasságveszteséggel balra tartunk, hogy a Nagytemplomcsorbából a Nagytarpataki völgybe lehúzódó szakadékot lehetőleg kevéssel a csorba alatt érjük el (11/4 ó.). Az itt legfelül katlanszerűen kitáguló törmelékes szakadékot keresztezve, a belőle jobbra kiágazó vályúban megyünk tovább fel s egy nehezebb táblás letörés átmászása után kijutunk arra a,jellegzetes, széles terraszra, amely - kevéssel a Nagytemplomcsorba magassága alatt - a nagytarpataki oldalon a Nagy és Kis Templom sima falainak tövében húzódik tova. A füvel, omladékkal borított terraszt, miután elhaladt a Nagy Templom alatt, a két Templom közötti Kistemplomcsorbához felhúzódó füves szakadék szakítja meg, amelynek ellaposodó végződését minden nehézség nélkül keresztezzük, azután keskeny párkányok a Kis Templom falsarka körül kivisznek a Kis Templom tövében folytatódó, újból kiszélesedő terraszra, amely végül - ismét keskenyedve - a Kis Templom délkeleti gerincének egy csorbájára torkollik ki, a Kis Templom csúcstömbje és egy feléje áthajlón letörő gerinctorony (az ú. n. teleszkópalakú torony) között (1/2 ó.). Itt átlépünk a gerincnek túlsó - kistarpataki - oldalára s tovább a Kis Templomnak 50. fej. 1 alatt leírt útján lemegyünk a Gánthágóba (3/4 ó.).

9. Délkeleti gerinc (leereszkedés a Nagytemplomcsorbába).
Helyenként kissé nehéz, de érdektelen út.

A Középorom DK gerince széles, füves hátként ereszkedik alá, amelyből többször megszakadó sziklatarajok emelkednek ki. Jobbra a csúcstól az itt kezdődő, meredeken lejtő tarajra s ennek élét követve (könnyebb, ha alatta balra megyünk) a Fabeschtorony alatti csorbáig. Vagy az ebből meredeken felszökő, de biztos kőzetű gerincen egyenest fel a toronyra, vagy pedig a csorbából jobbra kitraverzálunk a torony nyugati oldalába s felkapaszkodva az innen rávezető oldalgerincre, végül ennek élén (rendkívül törékeny kőzet) elérjük a Fabeschtornyot. (H. Fabesch 1902 VII. 10.) Ennek túloldalán jobbra a gerinctől egy füves teknőben le, melyet helyenként sziklalépcsők szakítanak meg. A legalsó a legmagasabb. Ezután füvön, zergeösvényeken balra le a gerincben fekvő keskeny Nagytemplomcsorbához (11/2 ó.).
(Komarnicki Gy., Laufer I. és Dr. A. Martin 1908 IX. 1.)

[A DK gerincnek bejárása - amelynek a Nagytemplomcsorbáig terjedő része magában véve érdektelen - a Nagy és Kis Templomon át a Gánthágóig (vagy ezen is túl, a Gántcsoport átmászásával) folytatva, egészében véve egy hosszú és helyenként szép és nehéz mászást nyújtó gerincvándorlássá bővül. A gerincet a Középoromról lefelé kell bejárni, minthogy ebben az esetben kerülnek fejmenetben átmászásra az egyes gerinctornyoknak északnyugati oldalai, amelyek a gerincvonulatnak érdekes részleteit alkotják.]