A Sárgatorony a Középorom felé mérsékelten lejt a
közöttük fekvő Középoromcsorbához, míg a Sárgapadhoz rendkívül
meredeken törik alá. A Kisnyereghágóvölgy oldalán a Középorom
és Sárgatorony közös talapzatot képező falból nőnek
ki, ellenben a Nagytarpataki völgy felől a közöttük levő csorbához
felhúzódó hatalmas, mély szakadék erről az oldalról igen
határozottan elkülöníti egymástól e két csúcs tömegét. Az 1:25000
katonai térképen 2355 m-el jelölt orom tévesen van a Sárgatorony
nevével ellátva. Ez a magassági adat a Dőricsúcsra vonatkozik.
A Sárgatorony megmászását rendszerint a Középoroméval
kötik össze; magában csak ritkán látogatják meg.
Első megmászója dr. K. Bröckelmann, ifj. Hunsdorfer J. vezetővel, 1900 augusztus 2-án.
1. Délkeleti gerinc (a Középoromcsorbából).
Könnyű.
Télen: (megjegyzés nélkül).
A Középoromcsorbából helyenként elég keskeny, de jóllépcsőzött
s egész könnyű gerinc visz fel a csúcsra (15 p.).
(Dr. K. Bröckelmann, ifj. Hunsdorfer J. vezetővel, 1900 VIII. 2.)
2. Északi fal (a Kisnyereghágóvölgyből).
Nehéz és kitett mászás.
A Térymenedékházból a Kisnyereghágóvölgyecskébe. A Középorom és
Sárgatorony hegytömegei északi falának tövében törmeléken (esetleg havon) a
Sárgapadtól lehúzodó szakadék torkollatának tartunk.
Beszállás a falba e szakadék torkollatánál, balra egy fehér törésű
sziklánál.
Egy függélyes, szűk kéményben nehezen fel, majd több kisebb
nyitott kéményben fel egy kényelmesebb padra. Tovább egyenesen a csúcs irányában,
helyenként nehezebb falacskákat győzve le, az egész fal felemagasságáig.
Minthogy a
további egyenes felhatolás nagy nehézségekbe ütköznék kissé balra
tartva,
jófogású falacskákon és nyitott kéményekben mászunk tovább fel, a DK
gerincet
15 lépésnyire a csúcstól érve el.
(A beszállástól 11/4 ó.)
(Andrejkovics K., 1921 VIII. 5.)
3. Északnyugati gerinc (a Sárgapadról).
Nehéz, kitett, gyönyörű túra.
A Sárgapadról laza kőtömbökön a gerinc legalsó letörését
képező, feltűnő piros zuzmóval borított sima áthajló kőlap alá.
Ez alatt balra át a kőlap sarka mögé. A túloldalon jó állás.
Meredek sziklán jobbra fel a gerincétre, amelyet a sima kőlap felett
egy kis térséget képező kiugráson érünk el. Tovább egyenesen
az élen, majd egy rövid vályúban balról meredeken fel a következő
lépcsőfokra. Itt négy méter oldalmenet jobbra egy keskeny
kéményhez s ebben részben tólódva és terpeszkedve (igen megerőltető
és nehéz) néhány beékelt kőtömbön át vissza a gerincélre.
(A gerinc e legnehezebb helye jóval könnyebben megkerülhető,
ha az oldalmenetet jobbra még 4-5 méterrel folytatjuk. Itt
a gerincfalat egy alagútszerű hasadás töri át. Ezen átbújunk a
gerincnek a Kistarpataki völgy felé eső oldalára s az innenső
sziklákon kapaszkodunk fel a gerincélre.) Ezzel a gerinc meredek
letörése le van győzve. Tovább meglehetős vízszintesen egymás
mögött több apró gerinccsücsök következik, amelyeket az
élen mászunk végig. Majd egy merész tőalakú gerinctorony következik,
melyet balról megkerülünk, amennyiben a keleti oldalon
egy igen keskeny repedésben leereszkedünk egy rövid párkányig,
amely visszavezet a gerinctű mögötti csorbába. A következő,
három lépcsőből álló, éles és meredek tornyot szorosan az élen
másszuk meg. A következő csücsökre eleinte balról, szorosan
az él alatt mászunk egy vályúban; ahol ez megszűnik, egy
szabadon fekvő kőtömbnél átlépés jobbra és tovább az élen a
csücsökre és a mögötte lévő jelentéktelen bevágásba. Ebből
egész rövid oldalmenet jobbra egy sima kőlap alatt és egy kurta,
lapos hasadéktan balra vissza az élre. Lépcsőzetes sziklákon
balra az éltől, majd magán az élen tovább. (E helyhez balról
törmelékes vályú húzódik a hegyfalban.) Rövid oldalmenet jobbra
egy áthajló boltozat alatt, aztán balra egy könnyű kőlapon fel.
Egy törmelékszalag ferdén jobbra felvezet s végül néhány métert
sziklatömbökön a Sárgatoronyra (11/2-2 ó.).
(Komarnicki Gy., Laufer I. és dr. A. Martin, 1908 IX. 1.)
4. Délnyugati gerinc (a Nagytarpataki völgyből).
Alsó részében nehéz, fentebb erősen füves gerinc.
A Sárgatorony DNy irányban - a Nagytarpataki völgy felé - egy
meredeken
aláeső gerincnyúlványt bocsát ki magából, amely a Sárgapadról és a
Középoromcsorbából aláhúzódó szakadékokat választja el egymástól. Az előbbihez
igen meredek oldalfallal törik le, míg az utóbbi felé eső oldala
lejtősebb.
A Nagytarpataki völgyből a Középorom és a Vadászlejtőtorony tömegei
közott a
Vadászlejtőhöz felhúzódó keskeny teknőben fel (cserkészösvény), míg az
ismét
kiszélesedik (57. fej. 1). A nagy szerpentinekben a Vadászlejtőre
továbbvezető
ösvényt jobbra elhagyva, omladékon, füvön a DNy gerinc alsó
folytatását képező
széles füves háthoz s ezen fel a sziklás gerinc tulajdonképen
kezdetéhez. Ez a
füves alapzatból egy balra néző, fettünő sárgás falletöréssel kezdődik. A
letörés
alá vezető füves élről, szorosan a fal mentén egy jobbra emelkedő kőlap
élén
ferdén jobbra fel, aztán a sarok mögött oldalmenet tovább jobbra az
itt a gerinc
két bordája közt bevágódó vályúba. Ebbén kőtáblákon kb. 25 métert fel, aztán
a táblák közt vízszintes oldalmenet balra az élhez (nehéz), amelyet
egy nagy
tömbnél érünk el. A felettünk feltörő lépcső megkerülése végett kissé jobbra
ki
s ívben balra vissza a gerinc magaslatára. A gerincél tömbjein rövid
mászás
után az első gerincbütyökre. A mögötte levő bemetszésből (jobbról füves
vályú
húzódik ide fel) 10 métert jobbra ki s egy, füves, keskeny vályúban
ferdén balra
vissza a gerinc magaslatára. Innen hosszú darabon át a gerincél
könnyű tömbjein egy táblás felszökésig. Balról egy fallépcsőn fel, aztán a
obboldalon egy
átboltozott kőlapon át végigcsúszva, még néhány táblás lépcsőn fei a letörés
tetejére. Tovább ismét hosszú darabon könnyű gerinc. Egy újabb
toronyszerű
magas felszökés alatt a jobboldalon egy füves vályúban (a torony és
egy jobbra
levő borda között) fel s füves lépcsökön oldalt fel a torony
magaslatára. Vízszintes gerincdarab után a csúcstömb alatti utolsó felszökéshez érünk.
Erre
szép táblás lépcsőkön egyenesen fel (30 m). A mögötte levő kis bemetszésből
- a csúcstömbnek meredeken felszökő éle alatt - kissé jobbra ki egy
rövid
vályúhoz s ezután füvön oldalt (balra) vissza a gerinc magaslatára,
amel et a
letörés felett érünk el. Tovább az élen a közeli csúcsra. (A beszállástól
3 ó.)
(Dr. Komarnicki Gy. és R. 1912 VI. 29.)