Északnyugatról a Vöröstoronyhágó, délkeletről pedig a Sárgapad által közrefogva, a Majunketorony, Petrikcsúcs és Dőricsúcs sorakoznak egymás mellé, amelyek - különösen kelet felől nézve - egymással meglehetős szorosan összefüggő csoportot alkotnak. A különben is szép, nyúlánk alakú Majunketorony a Vöröstoronyhágóból nyújt nagyszerű látványt, amelyből közel függőleges, tagolatlan fallal szökik fel. A Petrikcsúcs oldalt tekintve szélesen elnyúlt körvonalakat mutat, míg a délről szorosan hozzátámaszkodó Dőricsúcs teljesen jelentéktelen hegyalakulat. Az 1:25000 katonai térképen a 2355 m jelzésű pont tévesen a Sárgatorony nevével van ellátva, holott e magasságjelzés a Dőricsúcsra vonatkozik.
A Majunketorony és Petrikcsúcs első megmászója Dőri Gy. 1900 augusztus 22-én.
A Dőricsúcs első megmászói Dőri Gy. és Dr. Jordán K. 1901 július 22-én.

1. A Vöröstoronyhágóból (északnyugatról).
Meglehetős nehéz és kitett mászás.

A Majunketoronynak a Vöröstoronyhágóból falszerűen felszökő gerince járhatatlan. A Vöröstoronyhágó délkeleti nyílásából keskeny, törékeny párkányokon kb. 40 m vízszintes oldalmenet a nagytarpataki oldalba, egy már a hágóból látható, a Majunketoronyhoz nyugatról tamaszkodó vállra. (Erre a Vadászlejtőről egyenesen a délnyugati falon át is feljuthatunk, ha a völgy törmelékétől a torony DNy oldalában az említett vállhoz ferdén balra felvezető széles fűpadot követjük.) Kevéssel jobbra a válltól a falban meredek kémény visz egyenesen fel. Eleinte a rövid baloldali ágban fel, de kevéssel annak befejezése alatt hosszú terpeszlépéssel át a jobboldali falra s ezen néhány métert egyenesen felkapaszkodva, be a főkéménybe. Ez kevéssel feljebb keskeny támaszkéménnyé szűkül (háttal balra); mindjárt felette a kémény kitágul és ellaposodó vályúba megy át, amelynek baloldali szikláin az ÉNy gerincre (közvetlenül a nagy letörés tetejében) s ezen jobbra a közeli csúcsra futunk (3/4 ó.).
(K. Piotrowski és M. Świerz 1910 VIII. 19.)

2. Délkeleti gerinc.
Könnyű.
Télen: (megjegyzés nélkül).

A Majunketorony'és Petrikcsúcs közötti csorbát - amelyből az előbbinek DK gerince kiindul - elérhetjük:

a) A Kisnyereghágóvölgyből (északkeletről).
A Vöröstoronyhágóból aláhúzodó tágas hó (törmelék) szakadék kiszélesedő deltájának baloldalán a sziklafalakba egy szűk és meredek törékeny kőzetű folyosó nyílik, amely egyenesen felvisz az említett csordához. (Kissé nehéz.)
b) A Vadászlejttőről (délnyugatról).
A Nagytarpataki völgynek egy magasabb terraszát képező Vadászlejtőről (57. fej. 1) egy kissé jobbra a Petrikcsúcs esésvonalától kiinduló, lent törmelékes, fent füves, nyitott szakadék a fal mentén haránt balra menedékesen emelkedve, minden nehézség nélkül felvezet a csorbára.

1. Északnyugati gerinc.
Könnyű, szép mászás.
Télen: (megjegyzés nélkül).

A Petrikcsúcs és Majunketorony közötti csorbából (lásd : Majunketorony 2 alatt) meredek lépcsőn fel a gerincre, amely egy darabig gyengén emelkedve, majd vízszintesen húzódik tovább. Utána jobbról egy vályúban felkapaszkodunk a gerincnek most következő, emelkedő szakaszára, amely éles és hasogatott tarajból áll. Ezen szép mászással fel, míg kevéssel a csúcs alatt egy teljesen sima és függőleges gerinclépcső alatt (egyenesen csak egymás vállára állva győzhető le) padokon balra kitérve, oldalt megkerüljük a tetőrést s ferdén balra visszakapaszkodva a vízszintes csúcsgerincre, ezen mindjárt elérjük a csúcsot. (A csorbából 30 perc.)

2. Délnyugati fal (a Vadászlejtőről).
Kissé nehéz.

A Vadászlejtőről (57. fej. 1) a Petrikcsúcs DNy falának tövében kiinduló s a fal mentén balra a Petrikcsúcs és Majunketorony közötti csorbához vezető nyitott törmelékszakadékot addig követjük, míg a Petrikcsúcs esésvonalába érünk. Innen a falnak fordulunk, amelyben füves padokon nehézség nélkül emelkedünk a falba vágódó jelieázetes, jól kifejezett hasadékhoz. Ebben fel. Ahol a hasadék kettéágazik, a jobboldali ágban tovább, amely közel függélyes kéménybe megy át. A kéményt fent elzáró kis odúból meredek falacskán balra ki s egy másik hasadékban fel a DNy falat jobbról határoló bordára, amelyet követve, csakhamar a csúcsra jutónk (3/4 ó.).
(J. A. Szczepański és A. Czermiński 1925 V. 25.)

3. Délkeleti gerinc.
Kissé nehéz, szép mászás.
Télen: A b) felmenettel kapcsolatban.

A Petrikcsúcs és Dőricsúcs közötti gerinccsorbát - amelyből az előbbinek DK gerince kiindul - elérhetjük:

a) A Kisnyrereghágóvölgyecskéből (keletről).
A Dőri- és Petrikcsúcs falai között egy folyosó húzódik fel a csorbához. A törmelékről eleinte magában a folyosóban mászunk fölfelé, egy beszorult, áthajló tömbig. Ezt nagy ívben balról megkerülve, felette ismét visszatérünk a folyosóba, amelynek egy összeszűkülését terpeszmunkával győzzük le (nehéz). Feljebb kitágul a meder s tovább már omladékon s füvön érünk fel a csorbára.
(Dőri Gy. 1900 VIII. 22.)
b) A Vadászlejtőről (nyugatról).
A Dőri- és Petrikcsúcs tömegei között mély törmelékszakadék visz egyenesen fel a csorbához.
(Dőri Gy. 1900 VIII. 22.)

4. Északkeleti fal (a Kisnyereghágóvölgyecskéből).
Kissé nehéz, kevéssé érdekes túra.

Beszállás a sziklákba kevéssel jobbra a csúcs esésvonalától. Rövid meredek darab után - amelyet rézsút balra emelkedve győzünk le - kevésbbé meredek terep következik, amelyen egyenesen felfelé tartunk (gyenge elhajlással jobbra), többnyire a hegyoldalt tagoló bordákat követve, amelyek lazán egymásra hányt, kellemetlen tömbökből állnak. Végül kijutunk az északnyugati gerincre, kb. 30 méternyire a csúcstól.
(Dr. Z. Klemensiewicz és neje 1913 VIII. 12.)

1. Északnyugati gerinc.
Igen könnyű.
Télen: A II.3.b) felmenettel kapcsolatban.

A Dőricsúcs és Petrikcsúcs közötti csorbából (lásd : Petrikcsúcs 3 alatt) a gerinc füves szikláin emelkedünk s fent kissé a baloldalba kikerülve, előbb az északi, majd az alig magasabb - kissé a Nagytarpataki völgy felé kitolt - déli (fő) ormot értük el. (A csorbából 10 p.)

2. A Sárgapadról (délről).
Igen könnyű.
Télen: (megjegyzés nélkül).

A Sárgapadról folyton a gerinc alatt, a keleti oldalban haladva, füves lépcsőkön feljutunk a tetőélre, amelyet a déli főorom (bal) és az északi orom között érünk el. (A Sárgapadról 10 p.)

3. Nyugati fal (a Vadászlejtőről).
Meglehetős nehéz.
Beszállás a falba egyenesen a csúcs esésvonalában és ebben az irányban sekély, jól lépcsőzött vályúkban fel. A hol szép mászást nyújtó, hol füves terepben végül egy széles padra jutunk, amely az egész falat haránt keresztezi. Innen továbbra is egyenesen fel egy második, majd esy harmadik padhoz. (Mindahárom pad párhuzamos egymással.) A falat koronázó három orom legalacsonyabbika alatt ki a gerincre s a legalacsonyabb, valamint a főorom közötti csorbába (11/2 ó.),
(J. Dürr és H. Katzer 1924 VIII. 12.)