A Vöröstorony (másképen: Szélestorony hatalmas sziklaépületében három gerinc fut össze, amelyek a Nagytarpataki-, Kisnyereghágó- és Jávorvölgyeket határolják el egymástól. Észak felé a Markazittoronytól a Kisnyereghágó, délkelet felé a Majunketoronytól a Vöröstoronyhágó, nyugat felé pedig a Hagymástavi tornyoktól a Vadászlejtőhorhos választja el. Kilátása igen kiterjedt és festői, amellett meglátogatása hegymászószempontból is igen jutalmazó.
Első megmászója: Déry J., id. Hunsdorfer J. vezetővel, 1896 július 22-én.

1. A Vöröstoronyhágóból (délkeletről).
Könnyű s egyszerű útvonal.
Télen: (megjegyzés nélkül).

A Vöröstoronyhágó északnyugati nyílásból füves padokon kissé kitérve a nagytarpataki oldalba, egy sziklás vályúhoz jutunk, amely balra a délkeleti gerinctől - ennek mentén és kevéssel a gerinc magaslata alatt - egyenesen a csúcshoz visz fel. A vályúnak többnyire a baloldali lépcsős szikláin mászunk. Onnan, ahol a vályú kitorkollik a csúcs tetőétére, pár lépéssel balra fekszik a legmagasabb pont (3/4 ó.).
(Déry J., id. Hunsdorfer J. vezetővel 1896 VII. 22.)

2. Déli fal (a Nagytarpataki völgyből).
Rendkívül nehéz és kitett falmászás.

A Vöröstoronynak a Vadászlejtőre (57. fej. 1) ereszkedő déli fala nem képez egységes faltömeget, hanem két részre oszlik, amelyeket egymástól a Vadászlejtő törmelékére támaszkodó kifejezett sziklaborda választ et. A fal keleti része a Vöröstoronyhágó felől húzódó DK gerinc éléhez támaszkodik, nem túlmeredek s a csúcs közelében könnyű, padokra tagolódó sziklarészletekbe mely át, ellenben a nyugati falrészlet rendkívül meredek, szinte függőleges lapokból áll. A falnak ez a része ney ereszkedik alá közvetlenül a csúcsból, hanem a nyugati főgerinccel párhuzamosan futó sziklapillérnek (amelyek a 3 alatt említett DNy szakadékot fogják kézre) falát alkotja. A pillér teteje kis tornyocskát alkotva támaszkodik a hegy főtömegéhez.
E nyugati falrészletet több hasadék szeli át, amelyek közül az egyik - már alulról jól észrevehető - gyengén balra hajolva a fal bal éléhez vezet ki. E hasadék nem vonul végig a fal teljes magasságában, hanem annak kb. alsó harmadában elvész. Itt egy füves párkány látható (a legmagassabbik a falban). A feljutás erre a párkányra és a kb. 100 m magas hasadék átmászása az a két rész, amelyre az útvonal oszlik.
Beszállás a sziklákba kb, az említett tornyocska esésvonalában, kissé jobbra ama helytől, ahol a fal félkörben benyúlik a törmelékbe. Kezdetben kb. 25 m-t egyenesen fel egy sziklás vályúban, amely mind meredekebbé lesz. Ahol a hasadék egészen függőlegessé válik, füves lépcsőkön néhány métért balra térünk egy rövid hasadékhoz, amely az előbb igénybe vett vályúval párhuzamosan húzódik felfelé. Ebben fel, meredek és elég sima, de jó, füves lépcsőkön. E füves lépcsők ferdén balra felvezetnek egy jellegzetes, hosszúkás fehér kitöréshez. Ettől balra, a jobboldali függőleges, néhány méteres falacskán levő füves párkányra; rajta balra néhány métert a falnak sarkához, egy elrepedt kőtuskóhoz. Innen vagy egyenest fel a függőleges falon (kevés fogás, igen nehéz) vagy a párkányon néhány lépést balra egy igen eredeti ferde repedéshez és benne (jobbláb és -kéz beszorítva) nehezen és fáradságosan fel könnyebb füves lépcsős terepre, amely bennünket néhány méter után kissé jobbra) egy térséghez és egy mély odúba vezet, amely a fal legmagasabb fűpadjának felső végén van.
E térségről (balra az odútól) rendkívül meredek és sima, 6-8 m magas tábla emelkedik, amely alsó részében letörik és kissé átfügg; jobbról felkerülünk rája. Kezdetben kb. 6 m-t egyenest fel, majd a táblán át annak bal éléhez s ezen áttolódva, kissé lefelé egy kis állásra. (Igen nehéz, a lábnak kevés támaszték). Innen fel a már említett hosszú hasadék kezdetéhez. Ebben eleinte kb. 25 m igen meredeken fel jó füves lépcsőkig. Innen a hasadékot balról határoló falon 2 m-t oldalt térve, fogásszegény falon fel, kissé balra tartva, a fal sarkán egy kis állásra, közvetlenül a letörés fölött (rendkívül kitett). Innen az oldalrepedésben, amely kissé balra kanyarodva tágas odúba visz. Ebből a baloldali falacskán egy széles vályúba (a főhasadék jobbra marad) s ebben néhány métert föl, majd a jobboldali, a főhasadéktól elválasztó bordán egyenest fel sima táblákhoz, azután rézsút jobbra fel a főhasadékban levő térséghez, amely közvetlenül annak átfüggő része fölött fekszik. A hasadéknak kb. 30 m-nyi végső része nem okoz nehézséget. Ebben a hasadékot bezáró átfüggés ala, amely a fal peremét képező, az említett tornyocskától nyugatra húzódó borda magaslatától még elválaszt. A hasadéktól balra levő falacskán a gerincborda magaslatára és ennek meredek s nehéz élén jobbra fel a falat koronázó tornyocskára. A tornyocska és a tulajdonképeni hegytömeg alkotta nyergecskébe torkollik a balról feljövő, 3 alatt említett DNy szakadék. Tovább mint a 3 úton a csúcsra. (A beszállástól 3-4 óra.)
(W. Kulczyński, K. Piotrowski, J. Rotwand és M. Świerz, 1912 VIII. 31.)

3. Délnyugati szakadék (a Nagytarpataki völgyből).
Élvezetes, változatos, nehéz mászás.

Nyugatra a Vöröstorony csúcsa alatt kiindulva, ennek nyugati gerincéle és a tulajdonképpeni déli fal nyugati sarka között egy több meredek letörés által megszakított szakadék húzódik alt, amely végül a Vadászlejtőhorhosból a Vadászlejtőhöz aláereszkedő rövid törmelékszakadékba torkollik. E törmelékszakadék (53. fej. 1) felemagasságáig felmenve, a falszakadék beszállásánál állunk.
A falszakadék legalul egy 5 m magas, függélyés lépcsővel kezdődik (fehér szikla), amelyet baloldalán egy jobbra dűlő hasadás segélyével győzünk le. Most egy keveset törmeléken a következő lépcsőig. A haloldali táblás hasadékban fel s ennek végén a jobboldali meredek sziklákon át vissza a szakadékba. Rövid törmelékes rész után kevéssé hajlott sziklák következnek. A következő lépcsőnél a baloldali, kéményszerű vályúba és egy beszorult kőtömb átmászása után, kevéssel a kémény befejeződese előtt, a jobboldali fal meredek szikláin fel. Itt a szakadék közepébe egy pillér tolódik. Ezen (kissé a baloldalán) egyenesen fel egy párkányig, amely egy magasságban fekszik a szakadéknak ama törmelékfoltjával, amely felett kihajló tömbök zárják el a szakadék folytatását. A párkányról az alacsony fallépcsőn jobbra fel egy nyitott odúig, erről 4 m magas, szűk repedésen fel egy nagy vízszintes táblára, honnan ugyancsak a fal mentén bevágott szűk repedésben, majd a felette következő sziklákon kissé balra tartva egy párkányra jutunk, amely végül szegéllyé keskenyedve, vízszintesen balra visszavezet a szakadékba, ezt közvetlenül a boltozatszerű letörés felett érve el. (A szakadéknak ekkép megkerült letörése egyenest is megmászható; igen nehéz.) Tovább a szakadék törmelékes fenekén annak közeli végéhez, ahol a baloldali hegyfal és a szakadékot jobboldalt határoló kulisszának toronyszerű teteje egy kis nyerhet alkot. Innen a terep teljesen könnyű és mindenütt járható. Fűátnőtt tömbökön folyton jobbra emelkedve, fel a Ny gerinc vízszintes tetőétére s ezen a közeli csúcsra. (A beszállástól 11/2 ó.)
(Dr. Komarnicki Gy. és R., 1911 VIII. 7.)

4. Nyugati gerinc (a Vadászlejtőhorhosból).
Kissé nehéz, csinos mászás.

A Vöröstorony Ny gerince nem ereszkedik a Vadászlejtőhorhosra, amely a Vörástorony tömegét a főgerincvonulat további folytatásától elválasztja, hanem emettől kissé délre elhajolva, végül meredeken letörő sarkantyúként esik alá a Vadászlejtőhorhosból a Nagytarpataki völgy felé lehúzödó törmelékszakadékba. A gerinc csak felső részében járható, míg alsó, meredeken letörő része megmászhatatlan.
A Vadászlejtőhorhosból kb. 20 métert lebocsátkozunk a Nagytarpataki völgy felé lehúzódó törmelékszakadékban, hogy ezután a Vöröstorony falába nyíló vályúban felkapaszkodjunk ahhoz a széles párkányhoz, amely - a Vadászlejtőhorhossal egy magasságban - jobbra a Vöröstorony Ny gerincéhez visz ki. A párkányról - kevéssel innen a gerincéltől - egy rézsút jobbra dűlő vályúban fel, amely ujból a gerincre juttat. Minthogy ez még itt is járhatatlan, a kevéssel balra az éltől rézsút balra emelkedő keskeny vályúban mászunk tovább. Ez fentebb egy balra kivezető padba megy át. Nem követjük a padot, hanem a hegyfalnak fordulva, ennek jól lépcsőzött szikláin kapaszkodunk egy darabig zeg-zugban felfelé, majd - mihelyt csak lehetséges - egy táblás párkányon jobbra kitérünk a gerinchez. Ez egymásra hányt nagy tömbökből áll és eleinte még elég meredeken emelkedik, majd mind alábbhagyó hajlással végül a vízszintes tetőélbe megy át, amelynek túlsó - keleti - végén van a legmagasabb pont (40 p.)
(Grósz A. 1912 VIII. 4.)

5. Az északnyugati falon a Vadászlejtőhorhosba (lemenet).
Kissé nehéz, érdekes mászást nyujtó útvonal.

A csúcsról rövid darabon követjük a vízszintesen nyugat felé húzódó gerincet. Ahol ez lejteni kezd - még letörése előtt - a falba térünk. A gerincről egy rövid kémény, majd egy sima kőlap egy térségre juttat le. Erről balfelé egy ereszkedő párkányon, míg annak vége szakad. Itt egy alacsony, de meredek falacskán le egy térségre, honnan néhány alacsony falacskán jobbra ismét egy mélyebb térségre bocsátkozunk. Egy nehéz oldalmenet jobbra, sima kőlapokon át ismét könnyebb terepre juttat. Egy előfokon kőgúlát pillantunk meg, amelytől kényelmes fűpad visz jobbra lefelé egy térségre. Meredek falacskán egy mélyebb párkányra ereszkedünk, amelyet balra követve, rájutunk a fal legalsóbb részének gerinchátszerű kiugrásához, amely könnyen segít le a közeli Vadászlejtőhorhosba (1 1/4 ó.).
(M. Dudryk, R. Kordys és Z. Klemensiewicz, 1907 VIII. 29.)

6. A Jávorvölgyből (északnyugatról).
Könnyű, érdektelen, inkább lemenetre célszerű útvonal; a Vöröstorony legkönnyebb útja.
Télen: (megjegyzés nélkül).

A Jávorvölgy legfelsőbb részében (38. fej. 2) omladékon ama sekély, keskeny folyosónak tartunk, amely a Vöröstorony északnyugati oldalában fekvő törmelékkatlanból húzódik alá. A folyosóban, vagy - ha hó fekszik benne - inkább a baloldali lejtő füves padjain fel az említett törmelékkatlanba.

[E törmelékkatlan - Vadászlejtőhorhoson át - a Nagytarpataki völgyből is megközelíthető. A Nagytarpataki völgyből az 53. fej. 1 úton fel a Vadászlejtőhorhosra, amelyből törmelékes padokon jobbra keveset kitraverzálva az északi oldalba, az említett törmelékkatlanba jutunk.]

7. Északi gerinc (a Kisnyereghágóból).
Helyenként kissé nehéz mászás.

A hágóból követjük az eleinte gyengén emelkedő, csipkézett gerincet; ahol szükséges, ott a Jávorvölgy oldalán térünk ki. (A Kisnyereghágóvölgy oldalán végig igen kitett a gerinc.) A csúcs északi előormának meredek gerincfelszökését jobbról megkerülve, mögötte már a csúcsgerincre s ezen jobbra az egész közeli csúcsra jutunk (11/2 ó.).
(A. Martin 1905 VI. 3.)

8. Északkeleti fat (a Kisnyereghágóvölgyecskéből).
Részben meglehetős nehéz, az erősen füves terep miatt kellemetlen mászás.

A Térymenedékháztól a 38. fej 1 úton a Kisnyereghágóvölgyecskébe. Beszállás a falba, ahol annak sziklái a legmélyebbre nyúlnak a törmelékbe. Innen egy balról jobbra emelkedő füves pad indul ki, amelyet felső végéig követünk. A pad végéről zeg-zugos vonalban, táblákra tapadó fűpárnákon a csúcs irányában felkapaszkodunk a fal felemagasságában vízszintesen húzódó fűpadra. Ezen addig haladunk jobbra, míg az északi gerinc legfelsőbb tornyocskájának tövébe jutunk. E helytől jobbra egy a gerincnél kezdődő folyosó szeli át lefelé a falat. A nagy padról rézsút jobbra felfelé tartva, törékeny sziklákon át érjük el a folyosó medrét, ott ahol összeszűkül. Innen jórészt törékeny kőzeten, meglehetős nehezen kb. 80 métert követjük a folyosót, majd - kb. 20 méterrel az É gerinc éle alatt - egy balra emelkedően induló, majd vízszintesen folytatódó füves padon kb. 70 métert visszatraverzálunk a keleti fal közepe felé, míg a csúcs esésvonalába nem érünk. (Eme - felső - fűpad és a fal felemagasságában levő fűpad között a fal függélyes táblaövet alkot.) Innen eleinte egyenesen a csúcs irányában, majd kissé jobbra tartva, könnyen érjük el a csúcsot. (A beszállástól 21/2 ó.)
(Grósz A. és Bruckner Z. 1922 VIII. 29.)