A Markazittorony a Jégvölgyi csúcs kiterjedt tömegének déli végpontját képezi, amely az Öttó felől nézve domináló helyzetet foglal el. Az e két csúcsot összekötő gerinc nem bír kifejezett hágószerű nyílással. A Markazittornyot délnyugatra a Kisnyereghágó választja el a Vöröstoronytól, azonkívül belőle délkeleti irányban egy oldalgerinc ágazik ki, amely a Pfinnkilátóban (2121 m) végződik és a Kisnyereghágóvölgyet és az Öttó katlanát választja el egymástól. Két orma van: a 2611 m magas északi és az ennél valamivel alacsonyabb délkeleti orom, amelyeket egymástól jelentéktelen csorba választ el.
A Markazittorony első megmászását valószínűleg J. H. Blasius, G. Hartlaub és gróf A. Keyserling vitték véghez S. Fischer javorinai vadásszal, öccsével és négy zergevadásszal 1835 szeptember 22-én.

1. A Kisnyereghágóról (délnyugatról).
Érdektelen, fárasztó, igen könnyű útirány.
Télen: Az 1 és 5 út a legkönnyebb.

A Kisnyereghágóból - északi irányban - kissé kitraverzálunk a Markazittoronynak a Jávorvölgy felé fordított törmelékes oldalába, majd betérünk az első - meglehetősen széles és sekély - törmelékszakadékba, amely a hegyoldalban rézsút balra húzódik a magasba. A szakadékban fárasztó omladéktaposással fel. Ahol a szakadék a - jobbra felettünk húzódó - délkeleti gerinc magaslatához közeledik, legcélszerűbb a szakadékot elhagyni és mellékágainak egyikében, könnyű sziklákon jobbra felkapaszkodni a délkeleti gerinchez, amelynek tömbökkel borított hátát a DK oromig követjük. Erről egy jobbra (az öttavi katlan felé) lejtő óriási tábla élén a két ormot elválasztó csorbába, amelyből könnyű gerinc visz át az É oromra (1 ó.).

2. Déli fal (a Kisnyereghágóvölgyecskéből).
Rendkívül nehéz, kitett és érdekes falmászás.

A Markazittorony déli fala alsó részében igen meredek. Ennek a meredek részletnek keleti felében feltűnő hasadék vágódik be, melyet jobbról éles borda kísér (ez a DK gerinc egyik tornyából indul ki). E hasadék képezi a fal útirányának alsó részletét; a beszállás az alul deltaszerűen kiszélesedő szakadék baloldalán történik; ahonnan rossz rétegződésű padon rézsútozunk tovább a hasadék alá. A kéményszerűen összeszűkült hasadék alul áthajló részlettel kezdődik; elég nehéz terpeszmászással jutunk fel kb. 20 méternyire, ahol a simafalú szakadék kiszélesedve áthajlik. Itt ki kell térnünk a baloldali függőleges falba. Hosszú terpeszlépéssel balra kilépünk egy keskeny szegélyre (igen nehéz); innen a mellmagasságban levő következő kiszögellésre csak a bevert gyűrűsszeg segélyével tudunk felhúzódni. Most hét métert balra, kissé lefelé, azután rossz rétegeződésű kőzeten, kissé jobbra igen nehéz mászásban fel egy 3 m magas, keskeny repedéshez, amelybé balkezünket beleékelve, nagyon nehéz és kitett felhúzódással, majd valamivel könnyebb mászással fel egy gyepes erkélyre. Néhány lépés a fal alá egy elvált kőtömbre. (A gyűrűs vasszegtől idáig az egy kötélhossznyi távolság egyhuzamban mászandó át). Innen jobbra egy sima lapon át újra betérünk a szakadékba; ebben fel, majd egy 4 méteres lépcsőn át szobanagyságú fülkébe jutunk; ahonnan egy 20 méteres falon át egy hasonló fülkébe kerülünk. Ebből balra meredeken emelkedő párkányon egy sárga kőzetű horpadás alá, amelybe fent, balról egv felülről jövő vályú torkollik. Nagyon törékeny kőzeten fel a vályú kezdetéig (jó biztosító hely a fülkéből). A vályúban fel 35 métert egy odúig, amelyből balra egy könnyű csatornán fel a baloldali borda egy kis bemetszésébe (30 m). A borda túloldalán méternyi széles törmelékes párkányon mindaddig, míg az egy felülről jövő szakadéknál véget nem ér (30 m). Elhagyva a párkányt, a ferdén felhúzódó rétegeltolódásban lel egy borda kis bemetszésébe, ahonnan nagy tömbökön át kiinnyen a közeli délkeleti elöoromra, majd a gerincen át a főcsúcsra jutunk. (A beszallastól 3 ó.)
(Grósz A., Kregczy T. és Rokfalusy L. 1912 VIII. 22.)

3. Délkeleti gerinc (a Pfinn-kilátótól).
Kissé nehéz, gyakorlottaknak ajánlatos útirány.
Télen: Csak kedvező hóviszonyok mellett lehetséges, nagyszerű és nehéz útirány.

A Térymenedékházból néhány percig követjük a völgykatlanban befelé vezető ösvényt s miután átkeltünk a második tónak a tőle balra (nyugatra) egy kis mellékkatlanban fekvő tóba ömlő lefolyásán, balra elhagyjuk az ösvényt, hogy a Markazittorony DK gerincének végső nyúlványát képező Pfinn-kilátó füves-sziklás DK oldalán a kilátó déli gerincére s ezen a tetőre menjünk fel (2121 m; 3/4 ó.). A Pfinn-kilátó rövid ÉNy gerincén le a mögötte egy sziklafogig, amely az Öttótól is jól látható. A sziklafogról nehéz lemászás - eleinte szorosan jobbra a meredeken letörő gerincéltől, majd ennek baloldalára átlépve - a mögötte fékvő csorbába.

[E csorba egyenest elérhető
1. Az Öttó katlanából (keletről) egy hatalmas mély hószakadékon át, melyet a Térymenházból teljes hosszában belátunk.
2. A Kisnyereghágóvölgyből (nyugatról) egy nem meredek füves folyosón át.]

4. Keleti fal (az Öttó katlanából).
Alsó részében nehéz, tovább már könnyű mászás.

A Markazittorony keleti fala alatt két hómező fekszik. Az északi - magasabban fekvő - ama szakadékba csúcsosodik, amely a Markazittorony-Jégvölgyi csúcs közötti gerinc legmélyebbik csorbájához visz fel (lásd 5 alatt). Az ettől délre - valamivel mélyebben - fekvő hómező felső csücskéjétől kiinduló vályú közvetíti a beszállást a Markazittorony keleti falába. Az eleinte jól lépcsőzött, majd keskeny szögelléssé alakuló vályúban ennek magas és megmászhatatlan áthajlásának közeléig mászunk fel. Innen a baloldali - meredek és kedvezőtlen rétegeződésű - falon 30 métert felkapaszkodunk a vályút balról határoló borda tetőéle alá, ahol a közel függélyes fal mentén néhány méteres, igen kitett oldalmenettel balra kitérünk a borda éléhez. Innen az út hátralevő része könnyű. A horda élét csak addig követjük (kb. másfél kötélhossz), míg jobbra ismét visszatérhetünk a kezdetben használt vályú felső folytatásába, Miután benne egy kötélhossznyit emelkedtünk, elhagyjuk a vályút és jobbra felfelé vezető oldalmenettel - közben egy második, mélyen bemart folyosón (amely egészen a DK gerincig visz fel) átkelve - ama fehéreskőzetű horpadás széléig traverzálunk át, amely a Markazittorony ikerormainak esésvonalában fekszik s amelyet még nyár derekáig is többnyire hó tölt ki. Innen a horpadás bal szélén, részben a kevéssé kifejezett kísérő bordán, részben a vele baloldalt szomszédos, jóllépcsőzött vályúban egyenest a csúcs irányában kapaszkodunk felfelé. Csak egészen fent, egy hatalmas sima tábla mellett traverzálunk erősen jobbra, hogy utána mindjárt kilépjünk a DK gerincre, amelynek magaslatát néhány méternyre a DK orom csúcspontjától érjük el. (A beszállástól 2 ó.) ,
(Grósz A. és Palencsár B. 1921 VIII. 21.)

5. Északkeletről (az Öttó katlanából).
Nem könnyű és a havonjárásban gyakorlatot igénylő út.

Mint 36. fej. 4 alatt, az Öttó katlanából a Markazittorony és Jégvölgyi csúcs tömegei közt felhúzódó hószakadékba megyünk fel; ezt azután végig követve, a két csúcsot összekötő gerinc legmélyebb csorbájára jutunk, ahová e szakadék torkollik. A csorbából balra a széles gerincen 3 percnyi könnyű mászással fel a Markazittoronynak közeli É ormára. (A Térymenedékháztól 21/2 ó.)

6. Gerincátmenet a Jégvölgyi csúcsról (északi gerinc).

Lásd 36. fej. 5.

7. Átmenet a Jégvölgyi csúcsról a gerinc megkerülésével.
E könnyű útvonal azokra nézve bír jelentőséggel, akiknek a közvetlen gerincátmenet a Jégvölgyi csúcsról túlnehéz.

A Jégvölgyi csúcsról mintegy 8 percig megyünk a közvetlenül a csúcsnál kiindúló nyugati gerincen lefelé, ennek egy kis bemetszéséig, ahonnan balra - a Markazittorony irányában - indul ki a Jégvölgyi csúcs DNy falának legmagasabbik törmelékpadja. E kezdetben elég széles, ereszkedő törmelékpadra térünk ki, azután a folytatasát képező, majd vízszintes, majd gyengén ereszkedő törmelékpárkányon folytatjuk az oldalmenetet, közben a hegyoldalból gyengén előlépő több bordát keresztezve. A mindjobban keskenyedő törmelékpárkány végül meredek sziklákban vész el, amelyeken (könnyű lépcsők) rézsút felfelé tartva, csakhamar ahhoz a vályúhoz érünk, amely a Jégvölgyyi csúcs és a Markazittorony közötti legmélyebb gerinccsorbához húzódik fel. Innen a vályúban, vagy végig fel az említett gerincesorbára s a gerincen további 3 percnyi könnyű mászással fel a Markazittorony É ormára; vagy pedig a vályúban csak néhány métert fel, azután - kb. 6 méterrel az említett csorba alatt - kényelmes törmelékpárkányon jobbra ki a Markazittoronynak a Jávorvölgy felé előugró Ny oldalgerincéhez s ennek könnyű tömbjein fel a Markazittorony É ormára (1/2 ó.).
(E. Królowna, I. Król és F. Szczuciński 1903 VIII. 9.)

8. Lemenet a Jávorvölgybe (nyugatra).
Két útirány:

1. A Markazittorony E ormából nyugatra - a Jávorvölgy felé - széles gerinchát ugrik elő. A tömbökkel borított gerincháton, majd pedig annak déli oldalában haladva, nehézség nélkül jutunk le a Jávorvölgy legfelsőbb katlanába.
Könnyű.
(Dr. J Nowicki, St. Stopka vezetővel 1903 VIII. 14.)

2. A Markazittorony északi ormáról a Jégvölgyi csúcs felé húzódó északi gerincén 3 percnyi könnyű mászással le a közvetlenül az északi orom alatt fekvő gerinccsorbába. Ebből egy vályúban balra le abba a széles teknőbe, amely északról a Jégvölgyi csúcsnak nyugati gerince,.délről pedig a Markazittoronynak nyugati gerincnyúlványa által közrefogva, nyugati irányban a Jávorvölgybe ereszkedik alá. A teknőben - mint 36. fej. 7 alatt - le a Jávorvölgybe.
Könnyű.