A Jégvölgyi csúcs egy erősen szerteágazó, óriási hegytömeget képez, melyből számos hatalmas mellékgerinc sugárzik ki, - közöttük mélyen a hegy testébe nyomuló völgykatlanokkat. A hegység déli oldaláról, nevezetesen az Öttó katlanából - amelynek hátterében emelkedik - nem mutatja igazi nagyságát, amely teljesen csak észak felől jut érvényesülésre, honnan a Jávorvölgy s annak völgyelágazódásai övezik körül. Déli gerince a vele egységes tömeget alkotó Markazittoronnyal köti össze. Északkeleti gerince a Jégvölgyi csorbához ereszkedik, amely a Zöldtavi csúcstól választja el. E gerinc alsó részében a kevéssé önálló Hócsúcsot (33. fej.) viseli. A csúcs tömegéből kiágazó oldalgerincek: a közvetlenül a csúcsból kiinduló Ny gerinc, az ÉK főgerincnek 2507 m pontjából kiágazó ÉNy gerinc (Jégvölgyi tornyok) és a szintén még a Jégvölgyi csúcs tömegéhez tartozó Hócsúcsból északra elágazó mellékgerinc (Feketetavi tornyok (34. fej.).
Kilátása a legkiterjedtebbek és a legszebbek közé tartozik. Szokásos útján, amelynek nehézségei igen mérsékeltek, gyakran keresik fel. Egyéb útirányai közül némelyik - anélkül, hogy rendkívüli nehézségekkel lennének egybekötve - nagyszerű vállalkozásokra ad alkalmat.
A Jégvölgyi csúcs elsó megmászasa ismeretlen időkbe esik. Régi feljegyzések szerint a csúcsra való feljárás már a XVIII. században ismeretes volt a javorinai és jurgói bennszülött zergevadászok előtt.

1. Az Öttó felől a "Kőparipán" át (az északkeleti gerinc legfelsőbb szakaszán).
Könnyű és egyszerű útirány; a csúcs szokásos útja.
Télen: Laza hónál veszélyes.

A Térymenedékházból északi irányban tartva, a Markazittorony - Jégvölgyi csúcs széles hegytömegének falai alatt alányúló törmelékmézőkön a Jégvölgyi csorba irányában haladunk. A Jégvölgyi csúcsnak a Jégvölgyi csorbához egyenletesen ereszkedő északkeleti gerincének alsó szakaszban egy széles, balra meredeken lemetszett alakjáról felismerhető, magányos sziklatornyot (Hócsúcs) látunk kiugrani. Ennek esésvonalában a hegy testébe egy tágas öböl nyomul (kb. 200 méterrel balra a Jégvölgyi csorbától), amelybe a legfelsőbb völgyterraszról nagy törmelékkúp csúcsosodik fel. Közel a törmelékkúp tetejéhez, ennek bal oldalán szélés sziklás-törmelékes pad indul ki, amely a Jégvölgyi csúcs falai között rézsút balra emelkedve, a csúcs északkeleti gerincére vezet fel. A pad aljánál beszállás (1 ó.). Végig követve a kívül a völgy felé meredek falakban alátörő padot (füves-törmelékes sziklalépcsők), nehézség nélkül jutunk fel az északkeleti gerincre. Ezt egy széles nyeregben érjük el, amely közvetlenül délnyugatra fekszik az ÉK gerinc vállát képező, a térképeken 2567 m-el jelzett, jelentéktelen gerincpúptól (3/4 ó.). Innen - balra fordulva - a csúcsnak északkeleti gerincét követjük, amely eleinte széles hátként emelkedik a magasba, feljebb azonban mind sziklásabbá válik, majd hirtelen összekeskenyedve, a "Kőparipá"-nak nevezett részletet alkotja. A tömbökből álló keskeny és kitett gerincrészlet valamivel hosszabb 20 méternél s a végén pár méternyire le kell másznunk. Közvetlen mögötte egy vad tornyocska mellett balra elhaladva; kissé a baloldalról kapaszkodunk fel az itt meredekebben feltörő, kiszélesedő gerinc sziklalépcsőin, amely meredekebb részlet felett tovább már enyhén emelkedik a széles gerinc a közeli csúcshoz (1/2 ó.; összesen 21/4 ó.).
(J Stolarczyk és A. Reformatus, id. A. Wala, id. S. Tatar, W. Gąsienica és W. Ślimak vezezetőkkel 1867 IX. 17.-én, akik azonban a Kőparipát a déli oldalon megkerülték; a Kőparipán át először Dénes Ferenc mászta meg a csúcsot 1876 VIII. 20-án Greisiger podgyászhordóval.)

2. Északkeleti gerinc (a Jégvölgyi csorbából).
A Felső Jégvölgyi csorbáig terjedő részében nehéz, további folyamán kissé nehéz; egészébén érdekes, kitett és hosszú gerinctúra.
A Jégvölgyi csorbából az ÉK gerincen a Hócsúcsra : 33. fej. 3 (21/2 ó.).

A Hócsúcsról le a délnyugati tövében fekvő Felső Jégvölgyi csorbára: 33. fej 1 (20 p.).
A Felső Jégvölgyi csorbából törmeléken jobbról fel a gerinc folytatására, amely keskeny, de kevéssé szaggatott: taraj gyanánt emelkedik a Jégvölgyi csúcs felé. Egy jelentéktelen tornyocska elérése után középnehéz, törékeny sziklabütykökön mászva tovább, a 2507 m-es gerincpúpra jutunk (1 ó.; az ettől közvetlenül délnyugatra fekvő nyeregnél éri el a gerincet az Öttó felől feljövő 1 út). A gerincen tovább mint 1 alatt a csúcsra (30 p.).
(Z. Klemensiewicz és R. Kordys 1907 VIII. 27. és 28.) ,

[A Jégvölgyi csúcs ÉK gerince a Felső jégvölgyi csorbánál is elérhető. A gerinc inneni bejárásának azonban csupán a Felső Jégvölgyi csorba északi útvonalával kapcsolatban - e nagyszerű túrának a Jégvölgyi csúcsig vezető folytatásaként - van jelentősége; az Öttó felől jövők részére ellenben - miután a gerinc ennen már egy sem nyújt érdekest - az 1 úttal szemben nem jön tekintetbe.]

3. Keleti fal (az Ottó katlanából).
Alsó részében nehéz mászás.

A Térymenedékházból törmeléken a Jégvölgyi csúcs keleti fala alá. A csúcs élésvonalában a fal tövéből egy rézsút balra emelkedő padrendszer indul ki, amely a fal alsó kétharmadában útirányul szolgál. A kezdetben 50^o hajlású, de feljebb ennél is meredekebbé váló pad alsó része széles és kitűnő fogásokat nyújt. Az első 45 m után a pad hirtelen megszakad, de csak néhány lépésnyire. Itt 2 m-t leszállunk az alsó sima, de nem meredek nagy táblára, amelyről ismét rákapaszkodunk a következő lépcsőfokra és arról a jobb sarokban a pad felső folytatására. Innen a pad másfél kötélhossznyira ismét jó fogásokkal szolgál, azontúl azonban erősen növekvő meredekség mellett simává válik. Itt elhagyjuk az irányát és a jobboldali, közel függélyes falnak itt fehéresszínű, jól lépcsőzött szikláin kb. 12 m-t felkapaszkodunk egy jobbra fent kezdődő vályúba. Ezzel túl is vagyunk a jelentősebb nehézségeken. E vályúban fel a fal közepében levő kis horpadáshoz, amelyben rendszerint nyár derekáig egy kis hófolt húzódik meg. (Az ebből lecsorgó víz végigfolyik az egész padon.) A hófoltot a bal sarok körül a pad bal szélén tovább mászva, 11/2 kötélhossz után véget ér a pad; ennek vegéről azonban minden nehézség nélkül még egy kötélhosszat menve az eddig követett irányban tovább, egy balról feljövő folyosóhoz jutunk (ebben jön fel a 4 út). A folyosót jobbról határoló bordán tartva magunkat, csakhamar egy kis csorbába érünk. Innen vagy pár métert le s az odébb (jobbra) ismét fölfelé folytatódó folyosóban tovább a csúcs tetőélére, vagy pedig a csorbánál elhagyva a folyosót a csúcsfal letörésein át az esésvonalban egyenest fel a hosszan elnyúlt tetőélre. (A beszállástól 3 ó.)
(Grósz A. és Lingsch Gy. 1923 VII. 29.)

4. Az Öttótól a "Wala-úton" (délkeletről).
Kissé nehéz, egyenest a csúcsra vezető útvonal.

A Térymenedékháztól a törmelékmezőkön a Jégvölgyi csúcs irányában mindaddig, míg ama hólejtő alá érünk; amely a Markazittorony és Jégvölgyi csúcs között, a kettejöket összekötő gerinc felől húzódik alá. Kevéssé hajlott sziklalépcsőkön balra fel a magasabban fekvő törmelékterraszra, amelyről a hólejtő kiindul. A hólejtőn fel, majd - mielőtt szakadékká összeszűkülne - jobbra keresztezzük s a túloldalán a Jégvölgyi csúcs szikláira térünk rá. A hegyoldal több helyen is járható; az irányt nagyjában a csúcs felé egyenesen felhúzódó sekély folyosó mutatja, amelynek meredek és meglehetősen törékeny lépcsőin zeg-zugos irányban felkapaszkodva, közvetlenül a csúcsra jutunk (a Térymenedékházból 21/2 ó.).
(Dr. T. Chałubiński, Dr. Br. Dembowski, id. Dr. H. Hoyer és Dr. A. Sawicki, ifj. A. Wala, A. Roj, St. Roj, id. S. Tatar, B. Obrochta, A. Pęksa, S. Ślimak és J. Jarząbek vezetőkkel 1880 VIII. 21.)

5. Gerincátmenet a Markazittoronyról (déli gerinc).
Kissé nehéz, kitett és igen szép gerinctúra.
Télen: Nagyszerű, de csak abban az esetben lehetséges, ha a sziklák nincsennek eljegesedve.

A Markazittorony északi ormáról könnyű gerincháton le a közvetlenül alatta fekvő - az összekötő gerinc legmélyebb bemetszését alkotó - csorbába. Több apró bütyök átmászása után egy kis csorbába jutunk, amely mögött meredeken emelkedik a gerinc. A csorba feletti első gerincfog failá szélesedve, a rákövetkező viszont meredek - de jó támpontokat nyújtó - éllel szökik fel. Mindjárt utána a gerinc legnagyobb nehézségéhez érünk. Egy keskeny csorba mögött simán feltörő, függélyes tornyocska zárja el utunkat. A csorbából hosszú terpeszlépés balra s egy sekély hasadék kezdetéhez felhúzódva, ebben 5 m meredek mászással oldalt jutunk fel a felszökés tetejére. További folyamában a gerinc nem gördít újabb akadályokat elénk s egyideig még keskeny sziklaél gyanánt, majd mindinkább szélesbbedve, nehézség nélkül vezet át a közeli csúcshoz (1 ó.).
(H. Fabesch és A. Resch 1900 VII. 16.)

6. Átmenet a Markazittoronyról a gerinc megkerülésével.

Lásd 37. fej. 7.

7. Leereszkedés a Jávorvölgybe (nyugatra).
A Jégvölgyi csúcsról a Tátra északi oldalára igyekvők részére célszerű, könnyű és egyszerű útirány. A Jégvölgyi csúcs legkönnyebb útja.

A csúcsról rövid ideig a közvetlenül a csúcsnál kiinduló nyugati gerincen megyünk le, azután - alkalmas helyen - balra lebocsájtkozunk róla abba a széles teknőbe, amely északról a Jégvölgyi csúcsnak imént elhagyott nyugati gerinc által, délről pedig a Markazittoronynak nyugati nyúlványa által közrefogva nyugati irányban a Jávorvölgybe ereszkedik alá. A teknőben végig lépcsőzetesen helyezkednek egymás fölé, a hol magasabb, hol alacsonyabb fallépcsők által elválasztott, széles törmelékpadok. A padokon hol jobbra, hol balra menve, kikeressük a helyet, ahol a következő fallépcsőn legkönnyebben mászhatunk le s így nehézség nélkül párkányról-párkányra bocsájtkozva alá, végül a törmelékre jutunk le, amelyen balra lefelé haladva, a Varangyostó közelében a völgy aljába érünk (13/4-2 ó.).

8. Nyugati gerinc (lemenet).
Hosszú, kissé nehéz gerinctúra.

A csúcsról kiinduló felső gerincrészen füves részletek váltakoznak törékeny kőzetű falacskákkal. Hosszú darabon át tartó könnyű mászás után a gerinc lovaglóéllé keskenyedik, amely egy kőgúlával jelzett gerinckiemelkedésre juttat. A gerincélt ismét lovagolva kell folytatnunk, majd több gerinebütyök átmászása után kétméteres szűk repedésben kis terraszra ereszkedünk alá. Erről rövid párkányon kissé balra tartunk s a letörésen 15 m-t kötélen lebocsátkozva, néhány lépéssel jobbra visszatérünk a gerinc magaslatára. Ez itt két csinos tornyocskát alkotva, meredeken letörik. Az első tornyot balról megkerüljük: könnyű oldalmenet balra egy kiugró sziklatűhöz s sima falacskákon a torony mögött le a gerincre. Erről néhány lépést jobbra egy térségre és tovább jobbra a második torony körül. Mögötte a gerincélen le, végül a letörés jobboldalán le egy kis csorbába. A jelentéktelen gerincfog alatt balról áttraverzálva, egy 10 m magas felszökéshez jutunk s ezt balról egy füves vályú segélyével megkerülve, fel a gombaalakú kiugrásra. A gerinc kissé emelkedve, majd vízszintesen vezet tovább az utolsó toronyhoz. Erről túloldalt a keskeny gerincen, majd egy füves vályúban le. A gerinc ezután kevéssel alatta többnyire könnyen megkerülhető tarajt alkot, amely csakhamar mindinkább szélesbbedő, a völgy aljáig ereszkedő törmelékhátba megy át (4-5 ó.).
(Felső része: Barcza F., Barcza I. és Jordán O. 1910 V. 16.;
alsó része: Jordán O. 1910 VIII. 3.)

9. Északnyugati fal (a Szárazvölgyből).
Hatalmas sziklafalak között vezető, elég érdekes út, amely - szemben a kerülővel járó 10 útvonallal - a csúcsnak a Szárazvölgyből egyenes megmászását teszi lehetővé. Kissé nehéz.

Javorináról a Jávorvölgyben befelé vezető ösvényt kb. 21/4 óráig követve, szemben állunk a Jávorvölgypek egy oldalágát képező Szárazvölgy kijáratával, amely - a Jégvölgyi csúcs ÉNy és Ny oldalgerincei által közrefogva - keleti irányban húzódik a Jégvölgyi csúcs hegytömegébe. Balra letérve a Jávorvölgy gyalogösvényéről, átkelünk a Jávorpatakon s a Szárazvölgyből lejövő kiszáradt patakmeder mentén, vagy a füves völgylejtőkön a Szárazvölgynek tartunk, azután ebben a lépcsőzetesen emelkedő oldalvölgyben felmegyünk annak többnyire hóval kitöltött katlanszerű zárlatáig (11/4 ó.). Innen - a völgynek mintegy folytatásaként s felette meredek fallépcsővel kezdődve - a Jégvölgyi csúcs hegytömégébe nyomuló nem túlmeredek tágas teknő húzódik a Jégvölgyi csúcs ÉK főgérincének a 2507 m-es gerincpúp és a csúcs között fekvő nyérgéhez. (Ebben a teknőben visz a 10 út.) Az ettől a teknőtől jobbra a Jégvölgyi csúcs Ny gerincéig terjedő falvetület a Jégvölgyi csúcs ÉNy fala.
A völgyzárlatot kitöltő hómezóket eleinte balról kikerülne, végül azonban - a meredek havon rézsút jobbra fel á katlant fent elzáró falak középső részének tövéhez, ott ahol a fal a legalacsonyabb.
Az olykor széles és mély hórianáson átkelve, sima fallépcső alatt állunk (3/4 ó.) Itt beszállás a sziklákba (kb. 2140 m). Néhány métert mérsékelt nehezen egyenest fel, azután - egy sziklakiugrásról - könnyű sziklákon rézsút balra fel az itt kezdődő (a 2507 m-es gerincpúp és a Jégvölgyi csúcs közötti nyereghez felhúzódó) teknőhöz. A teknő jobb szélén, eleinte egy vályúban, majd az ezt jobboldalt kísérő bordán később kevéssé kifejezett vályúkban és bordákon végül meredek sziklákon fel az ÉNy falat vízszintesen keresztező széles; törmelékes alsó párkányra (kb. 2360 m). Felette meredek sziklarészletek következnek, amelyeket az eddigi irányban - sekély vályúk segélyével - győzve te, elérjük az ugyancsak széles, törmelékes felső párkányt: (kb. 2400 m). [E két párkány már messziről szembetűnő, jellegzetes alakulata az ÉNy falnak. Az alsó párkány. mindkét végén elvész a falban a felső ellenben azt teljes szélességéhén keresztezve, a falat keletről határoló teknőtől egészen a Ny gerincig ér.] E párkány felett már a csúcsfalak emelkednek, amelyek a közvetlen a parkány feletti részükben igen meredekek. Ezután is általában az eddig követett irányban folytatjuk utunkat felfelé a sziklákon, amelyeket lapos kéménysorozat barázdál. A beszállás az alsó kéménybe meglehetős nehéz. (A fal itt közel függőleges.) Néhány méter után azonban a mászás - dacára a sziklák meredekségének - könnyebbé válik. Csakhamar egy a falból előlépő bordára jutunk, amelyről - csekély távolságban balra s közel egymagasságban velünk - már megpillantjuk az ÉK főgerincnek "Kőparipa" nevű részletét. Amennyire a különben is könnyű sziklák megengedik; gyéngén jobbra tovább felfelé tartva, kb. 5 percnyi távolságra a csúcstól kijutunk az ÉK főgerincre s ezen jobbra a közeli csúcsra (A beszállásfái 31/4 ó.)
(W. Gadovski és társai 1908 VII. 13.)

10. Leereszkedés az északkeleti gerincről a Szárazvölgybe (nyugatra).
Könnyű, csak a legalsóbb sziklarészleteknél kisebb néhézségek.

A Jégvölgyi csúcs északkeleti főgerincének a 2507 m-es gerincpúptól közvetlenül délnyugatra fekvő nyergéről, ahol az Öttó felől feljövő 1 út felér a gerincre, túloldalt (nyugatra), a Szárazvölgy felé széles törmelékmeder húzódik alá, amelyet alább sekély vályúk barázdálnak végig. A horpadás jobb (a Jégvölgyi tornyok gerince felé eső) oldalán tartjuk magunkat mindaddig, míg a teknő alja táblássá nem válik. Itt balra áttérünk egy némileg kiemelkedő bordára és ezen mászunk lefelé. Közvetlenül a teknő alsó falletörése felett balra elhagyjuk a bordát és végül egy sziklafejecskétől balra lehúzódó sima repedésen át (kötél segélyével) a fal tövébe jutunk. A többnyire széles és mély hórianáson átkelve, a havon csakhamar elérjük a Szárazvölgy legfelsőbb részének törmelékes alját (a gerinctől 1 ó.). Az omladékkal borított, kietlen Szárázvölgyben kifelé, amely végül a Jávorvölgybe torkollik (11/4 ó.).
(L. Loria, K. Macudziński, Z. Rothaub, J. Zembatowa és J. Żuławski 1908 VII.).

11. északnyugati gerinc (lemenet).
Tájilag rendkívül szép gerinctúra, amely egészében a legnagyobbszerű Tátratúrák közé tartozik. A nehézségek változók; helyenként meglehetős nehéz.

A hatalmas északnyugati gerinc a Jégvölgyi csúcs északkeleti főgerincéből a 2507 m-es gerincpúpnál ágazik el. Három önállóbb torony emelkedik rajta:

Nagy Jégvölgyi torony (F. és W. Goetel és M. Świerz 1909 VII. 23.)

Középső Jégvölgyi torony (Dr. Komarnicki Gy. és R. 1909 VII. 30.)

Kis Jégvölgyi torony 2131 m (Dr. Komarnicki Gy. és R. 1909 VIII. 2.)

A 2507 m-es gerincpúptól (ide a Térymenedékházból: lásd 1 alatt) eleinte kőtömbökön, lépcsőkön könnyen le. Hosszú darab után a gerinc keskenyedik, majd egy éles, meredeken eső lovaglórész következik. Mindjárt utána a gerinc leszakad. 12 m kötélfüggeszkedés a keskeny csorbába (szabadon is mászható). Néhány métert fel a kis sziklacsücsökre, aztán a most már éles gerincen meredeken le; majd ismét egy kis sziklacsücsökre. Erről 5 métert függőlegesen le. A gerinc széles, füves lesz, de csak rövid darabon járható, mert mintegy 25 m magas letörésben szakad le. Ezért gyengén balra, majd egyenesen lemászva, jobbra ismét visszatraverzálunk a gerinchez, amelyet egy keskeny csorbában érünk el. (Mindkét oldalról, különösen keletről igen meredek szakadék húzódik ide fel.) Töredezett kőzeten fel a megint füves gerincélre. Ezt követjük egy darabon fel-le. Aztán ismét letörik a gerinc: Ezt is balról megkerüljük és egy széles füves nyeregbe jutunk. A gerincet követve, kőtömböken fel egy kiemelkedő széles toronyra - a Nagy Jégvölgyi toronyra (21/4 ó.). A következő éles sziklafogat az élen másszuk át az utána következő csorbáig. E felett egy kettősormú, tuskóalakú torony (2376 m) emelkedik. Itt balra keveset lebocsátkozunk a csorbából lehúzódó szakadékban s jobbra egy bordát átlépve; a torony két orma közt bevágó vályúba fordulunk. Ebben fel (a közepén egy alacsony letörést a baloldali keskeny kéményben győzünk le) a kis csorbáig. Innen jobbra fordulva, az első ormot hátulról másszuk meg a rövid meredek falon és a felette levő keskeny hasadékban. Ugyanígy vissza a kis csorbába és

Jégvölgyi csúcs északról.

1. Jégvölgyi csorba. - 2. Hócsúcs. - 3. Felső Jégvölgyi csorba.
- 4. A 2507 m pont (a belőle kiinduló ÉNy gerinccel).
- 5. Jégvölgyi csucs. - 6. Nyugati gerinc.

könnyen tovább fel a torony második ormára. Az éles kőtömbök alkotta gerincen le. Ott, ahol az letörik, jobbra egy meredek hasadékban 10 m-t kötélen le. Tovább le az éles gerincen. Öt gerincfog átmászása után könnyen fel egy nagy toronyra a Középső Jégvölgyi toronyra (21/2 ó.). Le a túloldali gerincen, egy ideig nehézség nélkül, azután a gerinc meredekebb lesz. Következik egy 12 m hosszú kötéllebocsátkozás. A gerinc keleti (jobb) oldalában balra térve; egy második, 8 m magas kötéllebocsátkozás következik. Utána néhány méternyi oldalmenet balra a gerinchez, végül 3 m-t kötél sekélyével le a keskeny csorbába. Könnyen fel a következő toronyra. Erről meredeken (nehezen) le, többnyire a jobboldalon, a következő csorbába, amelynek túloldalán egy karcsú, oszlopszerű torony emelkedik. (A csorba alatt egy ablak, amennyiben ezt néhány kőtömb hidalja át; 13/4 ó.). A csorba felett emélkedő oszlopszerű torony baloldalában levő kőlapról ívben balra, a torony hátsó oldalában levő odúig. Ebben fel a toronyra. Vissza az odú aljáig, aztán ferdén balra (nehezen) le, ahol egy borda elágazik a gerinctől. Fűpadokon jobbra lefelé, vissza a gerincélhez és végül ezen le egy keskeny csorbába. A következő éles sziklatűt két kinyúló, szabadon átló kőtömb jellemzi. Ezeknek élén fel a toronyra. A keskeny élen tovább, míg az élesen balra kanyarodik. Egy sekély vályú (jobbra lefelé) aztán ismét visszavezet az élre. Tovább az élen nevezetesebb nehézségek nélkül. Ott, ahol a gerinc a legmélyebben sülyed alá; az hosszú darabon teljesen füves és a füves talajból nőnek ki egyes (egyébként könnyen megkerülhető) sziklafogak. Különösen szép az utolsó, egy soktaréjú sziklatű. Jobbról betraverzálva annak keleti oldalába, a legmagasabb kiemelkedés előtti keskeny résből, végül balról másszuk meg a legfelsőbb tömböt (21/2 ó.). Tovább az élen, majd ott, ahol az hirtelen leesik, jobbra egy vályúban le a füves padokra, amelyeken át jobbról elérjük a hágót a Kis Jégvölgyi torony alatt (20 p.). (Balról - a Szárazvölgy felől - füves lejtő húzódik fel a hágóhoz.) A hágóból balra térünk ki a füvön, aztán szorosan a falak alatt fűvel váltakozó kőlapokon fel, miáltal egy rejtett oldalfolyosóhoz jutunk, amely balról jobbra felvezet a gerincre a Kis Jégvölgyi torony s annak déli előtornya közé. A csorbából gyengén balra, füvön, kőlapokont sziklalépcsőkön fel a Kis Jegvölgyi torony kettős ormára (10 p.).
Túloldalt rövid darabon át meredeken lemászva és - egy bemetszésnél - egy kitett sarok körül balra tartva, elérjük a fűhátat, amelybe a gerinc immár átmegy és mind szélesebbé váló (a Javorinai Feketetó katlana felé azonban meredeken letörő) lejtő gyanánt ereszkedik alá a völgy aljáig.
(Dr. Komarnicki Gy. és R. 1909 VII. 30. és VIII. 2.)

12. A Javorinai Feketetó katlanából (északról).
Igen hoszszú, megerőltető, tájilag nagyszerű túra. Helyenként meglehetős nehéz és bonyolult.

A Jégvölgyi csúcsnak a Jégvölgyi csorbához ereszkedő északkeleti gerince északra, a Javorinai Feketetó katlanba óriási falakkal szakad le. E falakban a Hócsúcs és a gerincnek 2507 m púpja között egy vad, havas katlan rejtőzik, az ú. n. Jégvölgy. E völgyecskét, amely alul igen meredek lépcsővel törik le, balról a Feketetavi tornyok gerince jobbról pedig a Jégvölgyi tornyok vonulatából (a Nagy Jégvölgyi toronyból) elágazó meredek mellékgerinc határolja. A Jégvölgyi tornyokat e mellékgerinctől egy, igen hosszú, keskeny szakadék választja el. A felmenet a Jégvölgy nyugati falain megy végbe.
A Feketetótól a 35. fej. 2 úton a Jégvölgy alsó katlanának füves. lejtőjére, amely, már a katlant támasztó legalsó fallépcső felett feleszik. Innen jobbra fordulva, eleinte füves lejtőn, majd egy törmelékes vályúban (balra egy feltűnő sziklatűtől) egy nyeregre, amely a Jégvölgyet a fentemlített (a Jégvölgy tornyok alatt húzódó) szakadéktól elválasztó falban fekszik. A nyeregből néhány métert vízszintesen jobbra egy igen meredek, táblás hasadékhoz, majd ebben megerőltetően fel (legnehezebb részlet), azután lépcsőkön rézsút jobbra egészen a sima falak alá, amelyek arra kényszerítenek, hogy vízszintes párkányokon balra, a Jégvölgy oldalára kitraverzáljunk. Kevéssel alattunk egy széles párkány, amely a Jégvölgy felső katlanába vezet. E párkány érintése nélkül egy kis vályún át jobbra, a fentemlített mellékgerinc falának fordulunk. A falakban egy ideig felfelé mászva, fentebb balra térünk, majd ismét egy törmelékfolyosóban jobbra felkerülünk a mellékgerincnek egy nyergecskéjére, honnan jobbra egész könnyen betérünk a mellékgerinc és a Jégvölgyi tornyok között húzódó szakadékba. Az egészen könnyű, de igen hosszú szakadék baloldalán fel, míg a szakadék - közvetlenül a gerinc alatt - véget nem ér. Itt jobbra keresztezzük s alacsony fallépcsőkön egyenest feljutunk a Nagy Jégvölgyi torony tetejére.
Innen vagy a Jégvölgyi tornyok gerincén - mint 11 alatt - a 2507 méteres gerincpúpra s tovább az ÉK főgerincen (lásd 1 alatt) a csúcsra; vagy pedig a Nagy Jégvölgyi toronyról a 2507 méteres gerincpúp felé húzódó gerincen - DK irányban - le a legközelebbi csorbába, amelyről - a Szárazvölgy oldalán párkányokon folyton balra tartva - meglehetős nehezen lebocsátkozunk a Szárazvölgy felől az ÉK főgerinchez felhúzódó törmelékes teknőbe s ebben fel a főgerincnek a 2507 méteres púptól jobbra fekvő nyergére. Tovább mint 1 alatt a csúcsra (a Feketetótól kb. 8 ó.).
(F. és W. Goetel és M. Świerz 1909 VII. 23.)