A Hócsúcsból északra kiágazó oldalgerincben három hatalmas, szép torony emelkedik. Ezek - délről északra - a Nagy, Középső és Kis Feketetavi torony, mely utóbbi meredeken törik le északra a Javorinai Feketetó felé. Meglátogatásuknál legérdemesebb, ha mindnyájuk megmászását egybekapcsoljuk és a Kis Feketetavi toronytól a többieken át a Hócsúcsig bejárjuk az egész gerincet, amely túra - táji nagyszerűsége mellett - mászási szempontból is elég érdekeset nyújt. A bepillantás róluk a Jégvölgyi csúcs tömegének a Jégvölgyet környező letöréseire a Tátra leghatalmasabb látványai közé tartozik.
Mind a három toronynak első megmászói: K. Piotrowski és M. Świerz 1910 június 9-én.

1. Keleti, oldal és déli gerinc.
Kissé nehéz.

A Középső és Kis Feketetavi torony közötti csorbából kelet felé - a Javorinai Feketetó völgyének a Feketetavi tornyok, Zöldtavi csúcs és Vöröstavi csúcs által közrefogott felső katlanába (32. fej. 2) - egy szakadék húzódik le, amely alul meredeken, kéményszerűen letörik. E kéményszerű szakadéktól balra, a fal tövéből egy jellegzetes pad indul ki, amely rézsút jobbra emelkedve, az említett szakadékot már magasan a völgy törmeléke felett keresztezi. E helyenként a sziklába vályuló és rövid kéménykékbe átmenő padot a szakadékig követjük. Minthogy ,a szakadék közvetlenül a pad felett egy meredekebb lépcsőt képez, legcélszerűbben balról mászunk fel a szakadék folytatásához, azután tetszés szerint a szakadék bal- vagy jobboldalán, meredek falacskákon és fűpadokon egyenesen fel a Középső és Kis Feketetani torony közötti csorbára (kb. 2100 m; a beszállástól 3/4 ó.).
Innen indul ki a Kis Feketetavi torony déli gerince. Az eleinte menedékesen emelkedő, majd meredeken felszökő gerincen egy kis előtoronyra. Erről túloldalt meredek lemászás a mögötte levő kis csorbába. Innen részben magán a keskeny, élen részben ennek mentén a csúcstömbig. Ennek meredek sziklái alatt rézsút jobbra fel egy rövid kéményhez, amely balra visszavisz a gerincre és ennek tömbjein fel a Kis Feketetavi torony ormára (25 p.).
(K. Piotrowski és M. Świerz 1910 VI. 9.)

2. Északról.
Kissé nehéz.

Az 1 út beszállásául szolgáló padot a Középső és Kis Feketetavi torony közötti csorbáról lehúzódó szakadékon túl is követjük, hogy a szakadéktól jobbra, a Kis Feketetavi torony oldalábán meredező - már a beszállásnál jól észrevehető - sötétszínű, karcsú, oszlopszerű sziklatűhöz feljussunk. (Az egymás közelében átló két sziklatű közül a szakadéktól távolabb fekvő képezi a célt.) Minthogy a pad mindjárt a szakadék keresztezése után meredek törékeny vályúvá alakul át célszerűbb, ha a padról közvetlenül a szakadék előtt keveset felmászva, itt fentebb - ahol jobban járható a terep - rézsútozunk tovább az említett sziklatűhöz. A mögötte levő csorba túlsó oldalán 15 métert könnyen leereszkedve, ismét egy vályúszerűen bevágódó padra jutunk, amely a torony északi gerincélének egy vízszintes kiszögellésére juttat. Erről az előugrásról lebocsájtkozunk a mögötte fekvő, mintegy 4 méter mély csorbába. A csorbától balra fent egy hasadék vágódik a sziklákba; ebben alul füvön, feljebb jól rétegezett kőzeten mászunk fel. A hasadék felett már mindenütt jól járható terepen át jutunk a Kis Fsketetavi torony ormára (a beszállástól 11/2 ó.).
(Grósz A. és Votisky Z. 1912 VII. 13.)

1. Keleti oldal és északi gerinc.
Könnyű.

A Középső és Kis Feketetavi -torony közötti csorbára: lásd I. 1 alatt.
A Középső Feketétavi toronynak a csorba felett meredeken felszökő tömegét egy vályú két bordára osztja. Ezek közül a közvetlenül a csorbából kiinduló baloldali borda képezi magát a gerincet, amely azonban nem a csúcsba, hanem ennek jelentéktelen keleti mellékormába fut ki, míg az egyenest a csúcsból kinduló jobboldali borda a Jégvölgy felőli hegyoldalban jön le. Utunk a gerincen, vagyis a baloldali bordán vezet.
A csorbából eleinte a könnyű lépcsős gerincen, majd ahol ez meredeken felszökik, a baloldalán a gerinccel párhuzamosan húzódó vályúkban fel. A felszökés felett a gerinc széles, sziklás-törmelékes hátként emelkedik tovább, amelyen végül balról jutunk fel a torony keleti előcsücskéjéhez. Ennek legfelsőbb szikláit balról körüljárva, be a közötte és a csúcs között bemetszett keskeny csorbába (ide torkollik a két bordát elválasztó vályú) és innen füves lépcsőkön fel a Középső Feketetavi toronyra (40 p ).
(K. Piotrowski és M. Świerz 1910 VI. 9.)

2. Déli gerinc (lemenetben).
Könnyű.

Mindjárt a csúcs elhagyása után egy táblás letörést balról kerüljük meg, azután továbbra is balra a gerinc magaslata alatt haladunk füves, padokon (a gerincen több kisebb bütyök), végül magán a füves-omladékos gerincen le a Középső és Nagy Feketetavi torony közötti csorbába (kb. 2210 m; 10 p.).
(K. Piotrowski és M. Świerz 1910 VI. 9.)

1. Északi gerinc.
Nehéz és szép mászás.

A Középső és Kis Feketetavi torony közötti csorbából egy kis sziklafejre, azután rövid darabig a gerinc baloldalában tovább és mihelyt csak lehetséges, vissza a gerinc magaslatára, amelyet egy kis bemetszésben érünk el, amely felett a sima éllé keskenyedő gerinc közel függélyesen szökik a magasba. A bemetszésből rövid kéményben le a gerinc nyugati oldalában fekvő (fentebb meredek vályúvá alakuló) padra, amelyet egész keveset követünk, majd egy lapos hasadékban balra visszamászunk a gerincre, amelyet ismét egy kis bemetszésben érünk el. Innen táblás párkányon keveset ki a gerinc keleti oldalára azután meredek lépcsőkön vissze a gerincre. Erre kevéssel felettünk egy meredek, széles tábla helyezkedik keresztben. A jó támpontokat nyújtó táblán egyenesen fel a fölötte lévő, nyugat felé tekintő, tágas fülkébe, amelynek alját egy vízszintes sima tábla alkotja: A fülke jobb sarka körül lépve, tovább az élen meredek és kitett mászással egyenesen fel egy kis térségre a gerinc magaslatán. Innen a jobbra hajló tábla és az ezt balról határoló függélyes fal alkotta összeszögellésben fel. Ennek legyőzése után a baloldali falacskán fel a sarok körül és tovább nagy tömbökön fel a Nagy Feketetavi toronyra (11/2 ó.).
(K. Piotrowski és M. Świerz 1910 VI. 9.)

2. Déli gerinc (lemenetben):
Kissé nehéz.

A toronyról le a következő sziklatűhöz, amelyet nyugati oldalán megkerülünk, majd a meredek felszökést egyenesett az élen győzzük le. A túlsó oldalon jó. fogásokkal bíró, nem meredek, 8 méteres kőtáblán mászunk le, azután tömbökön tovább a gerinc következő kiugrására, amelynek túloldali táblás élén könnyen jutunk le a Nagy Feketetavi torony és a Hócsúcs innen kezdődő északi gerincének legalsó tornya közötti csorba széles nyílásába (kb. 2315 m; 1/2 ó.).
(K. Piotrowski és M. Świerz 1910 VI. 9.)

[A csorbából keletre lehúzódó szakadékban a Feketetó völgyének a Jégvölgyi csorba alatt fekvő felső katlanába ereszkedhetünk le: lásd 33. fej: 5 a) alatt.]