A Hócsúcs a Jégvölgyi csúcsból északkeleti irányban a
Jégvölgyi csorbához ereszkedő gerincnek alsó részében emelkedik.
Alárendelt jelentőségű orom, amely azonban úgy az Öttó
felől, mint a hegység északi oldaláról is jól felismerhető
délnyugat felé röviden lemetszett s szinte erre dőlni látszó alakjáról.
A csúcstól délnyugatra közvetlenül a csúcstömb tövében fekvő
Felső Jégvölgyi csorba a Jégvölgyi csúcstól, északkeletre pedig a
Jégvölgyi csorba a Zöldtavi csúcstól valasztja el. A Hócsúcsból
északra egy oldalgerinc ágazik ki, amely a Feketetavi tornyokat
viseli magán.
Első megmászói: Z. Klemensiewiez és R. Kordys 1907 augusztus 28.-án.
Télen: Az Öttótól az ÉK gerincben levő mély csorbára
(lásd a 32. fej. alatti jegyzetet), erről az északi oldalon lehúzódó
folyosóban addig le, míg a 33. fej. 4 úton folytathatjuk utunkat a csúcsra.
1. A Felső Jégvölgyi csorbából (délnyugatról).
Megléhetős nehéz és kitett.
A csorbából rövid, könnyű gerinc visz fel a kiszélesedő
csúcstömb meredek, sima fala alá. A fal tövében fekvő kis
törmetéktérségről rövid vályúban jobbra fel a csúcstömegből az
Öttó felé kiugró borda vállára: Innen kb. 10 m hosszú, vízszintes
párkány visz ki az Öttő felé tekintő falba: A párkány túlsó
végéről egy sarok körül kell áttolódnunk, azután törékeny kőzetű,
majd táblás falon kb. 15 métert egyenest felmászva, néhány
lépésnyire a csúcstól, ennek északkeleti tetőélére jutunk ki (20 p.).
(Z. Klemensiewicz és R. Kordys 1907 VIII. 28.)
2. Déli fal (az Öttótól).
Alsó részében a törékeny kőzet miatt kellemetlen, felső részében
nehéz mászás.
Beszállás a falba kissé jobbra a csúcs esésvonalától, ott ahol a
törmelék
(hó) a légmagasabban nyúlik a fal sziklái közé. Könnyű, de törékeny
sziklákon
- a csúcstarajról lehúzódó függélyes repedés irányában - fel a csúcstömb
alá.
Szorosan a csúcstömb falának tövében füves padon 12 m oldalmenet balra,
azután igen meredek, rossz rétegeződésű sziklákon - fent egy
kéményszerű
szögellés felhasználásával - 30 métert fel. A kimászás a kémény feletti
kis
állóhelyre igen nehéz. Innen 10 m oldalmenet balra a faltól elálló
bordához s
ezen, majd jobbra tőle egy kötélhosszat egyenesen fel a csúcs
ÉK tetőéléhez,
amelyet csúcs legmagasabb pontjától közvetlenül jobbra érünk el.
(A beszállástól 3/4 ó.)
(Hefty Gy. A., Wiegandt A. és Zuber O. 1922 VII. 23.)
3. Északkeleti gérinc (a Jégvölgyi csorbából).
Nehéz, érdekes gerincmászás.
A csorbából szorosan jobbra az éltől meredeken fel a felszökés tetejére. Innen a gerinc csücskéi eleintén könnyűk, kicsinyek és meg is kerülhetők: Nemsokára egy meredek, táblás torony zárja el a gerincet. Erre egyenest az élen nehéz mászással fel. A toronyről - szorosan jobbra túloldali letörésétől - lefélé hajló, táblás lépcsőkön le az északi oldálba s pár lépéssel oldalt be a torony mögötti csorbába. Innen meredeken fel a gerincfolytatásra, amely, egy darabig vízszintesen húzódik tova, hogy ezután ismét meredeken vigyen fel a csúcstömb előtt a gerincből kiemelkedő hatalmas, karcsú toronyra. Erről túloldalt fogazott, igen meredek gerincletörésen le egy nagyon mély csorbába.
(E csorbához a Javorinai Feketetó völgyének felső katlandból egy hosszú keskeny hófolyosó, az Öttó katlanából egy sziklás-füves vályú visz fel; lásd a 32. fejezet alatti jegyzetet.]A csorba túloldalán széles, merédekfallal tör fel a Hócsúcs csúcstömege. A csorbából a falon kb. 8 métert egyenesen fel, aztán rossz rétegeződésű támpontokon rövid oldalmenet jobbra egy párkány kezdetéhez, amely tovább ferdén jobbra emelkedve, a csúcsgerinc füves, tömbös felső részére vezet fel. A széles gerincen nehézség nélkül tovább; végül még éles gerincrész, amely után elérjük a csúcsot (21/4 ó.).
4. A Jégvölgyi csorbából a gerinc megkerülésével.
Az utolsó, kitett gerincrészlet kivételével könnyű;
a csúcs legkönnyebbik útja.
A Jégvölgyi csorbából az északi oldalon balra kivezető, gyengén ereszkedő, keskeny párkányt követve, majd törmelékes padokon folytatva a még mindig kevés magasságvesztességgel egybekötött oldalmenetet, ama keskeny, jellegzetes - többnyire hóval telt - folyosónak tartunk, amely a hegyoldalban a Hócsúcs ÉK gerincének egy élesen bemetszett, balról egy karcsú torony által határolt, keskeny csorbájához húzódik fel. Alkalmas ponton (a Jégvölgy csorbánál kb. 30 méterrel mélyebben) keresztezve a folyosót, az ennek túlsó oldalán (tőle jobbra) a Hócsúcs felé emelkedő széles törmelékes lejtőn megyünk felfelé. Ezen végül az ÉK gerincnek és a Feketetavi tornyok felől jövő É gerincnek találkozási pontjához jutunk. Innen a hirtelen élessé váló gerincen tovább (kitett), amely - délnyugati irányban - gyengé emelkedéssel visz át a közeli csúcshoz (3/4 ó.).
5. Északi gerinc.
Könnyű.
A Hócsúcs és a Nagy Feketetavi torony között fekvő gerinccsorbát (kb. 2315 m) ahol a Hócsúcsnak szorosabb értelemben vett északi gerince kezdődik, elérhetjük:
A csorba felett hatalmas meredek toronnyal kezdődik a Hócsúcs É gerince. E tornyot jobbról megkerüljük, amennyiben nyugati oldalában - emelkedő párkányokon - átvágunk a mögötte (tőle délre) fekvő gerinccsorbához. (A torony át is mászható; időtrabló és meglehetős nehéz.) Innen menedékesen ernelkedő hátként folytatódik a gerinc. Egyhangú gerincvándorlással haladunk rajta tovább - könnyű lépcsőkön és tömbökön - egészen a Hócsúcs ÉK főgerincéig, amelybe az általunk követett É gerinc végül beletorkollik. Az éles főgerincen jobbra - a közeli csúcsra. (A gerinc kezdetétől 3/4 ó.)a) A Javorinai Feketetó völgyének a Jégvölgyi csorba alatt fekvő felső katlanából (keletről).
A Jégvölgyi csorba alá felhúzódó völgyágból (32. fej. 2) igen meredek, többnyre hóval telt, mély folyosó vezet fel az említett csorbára. Eleinte magában a folyosóban, majd annak jobboldalán, kellemetlen fűpadokon és falacskákon fel a csorbára.b) A Nagy Feketetavi torony felől,
ennek déli gerincén : 34. fej. III. 2.