A Késmárki csúcs erősen lejtő északkeleti gerincnyúlványának
púpszerű végső kiemelkedése a Nagy Morgás. A Késmarki
csúcstól a Morgáshágó választja el. Északra a Zöldtavi völgybe,
keletre a Fehérvízvölgybe meredek lejtőkkel ereszkedik alá,
amelyek közvetlenül a völgy felett többnyire sziklás falakban törnek
le. Délkelet felé a Nagy Morgás enyhén ereszkedő gerinchátat
bocsát ki, amely a már a törpefenyőrégióba eső Kis Morgáson
(1560 m) át lassanként a völgylejtőkbe vész.
A Nagy Morgás kilátása igen szép.
1. Délkeleti gerinc.
Semmi nehézség.
Télen: (megjegyzés nélkül).
A Nagy Morgás délkeleti gerincét több irányban közelíthetjük meg:
a) Matlárházáról a Kis Morgáson át.
Matlárházáról a vendéglőépület mellett kezdődő s a zöldtavi
útjelzéssel ellátott erdei sétaúton a Jánosforráshoz
(15 p.). Innen továbbra is a zöldtavi útjelzést követjük, amely
eleinte egy szekérutat követ, majd - 3 percnyire a Jánosforrástól
- egy jobbra az erdőbe elágazó
gyalogösvényen vezet tovább. Az útelágazástól számított 5 perc után
egy keskeny vágáshoz érünk, amely az erdőn át nyílegyenes vonalban visz
fel a Kis
Morgásra. E vágást követve, eleinte enyhe emelkedésben, majd
meredekebben
visz fel utunk egyenest a Kis Morgásra (1560 m;
13/4 ó.), amelyről túloldalt a Kis és a
Nagy Morgás közötti nyereghez becsátkozunk le (10 p.).
b) Matlárházáról a Lejtőpatak völgyén át.
Matlárházáról 15 p.
alatt a Jánosforráshoz. Innen letarolt területen a Kis Morgásnak délre előugró
nyúlványát
képező Szép Kilátás (1196 m) irányában megyünk tovább. Az
irtást minden
irányban átszelő szekérutak közül a tőlünk balra lévő Lejtőpatak
közelében és
vele párhuzamosan haladókat követve, még a Szép Kilátás tövének elérése
előtt
egy szép erdei gyalogútra jutunk, amely balra levisz a
Lejtőpatakhoz. Az ösvény
átkel a patakon, hosszú darabon át annak jobb partján vezet
tovább, majd
ismét visszamenve a patak balpartjára, a völgy oldalában
szerpentinekben felvisz a Nagy és Kis Morgás közötti nyeregre.
(Ez az út a Kis Morgásón át
vezetőnél ugyan valamivel rövidebb és kényelmesebb, a
keresztül-kasul futó
ösvényeken azonban - útjelzés hiányában - a helyi viszonyokkal nem
ismerős részére nem könnyű az eligazódás.)
c) A Fehérvízvölgyből.
A Zsázsaforrástól (1. fej. 1 a) három percnyire a völgyben
felfelé a szekérút egy nagy hídon áttvisz a Fehérvíz jobbpartjára,
ahol egy kiterjedt
havasi rétre (az ú. n. Forbergi rét) jutunk. Felette a
Nagy Morgás meredek
lejtői, hatalmas vízmosással. A rétet keleti irányban
keresztezve, vadászösvényre akadunk (a kezdetét meg kell keresni),
amely az erdős hegyoldalban
felvisz a Nagy és Kis Morgás közötti nyeregre. (A Zsázsaforrástól
11/4 ó.)
A Nagy és Kis Morgás közötti nyeregből követjük az északnyugati irányban a Nagy Morgás felé emelkedő széls gerinchátat, amelyen eleinte a törpefenyőbe vágott csapáson, majd füvön s törmeléken elérjük a Nagy Morgás tetejét (11/2 ó.).
2. Délnyugati gerinc (a Morgáshágótól).
Semmi nehézség.
Télen: (megjegyzés nélkül).
A hágóból széles, törmelékes-füves háton 5 perc alatt a Nagy Morgásra.
[A leereszkedés a Nagy Morgásról egyenest a Fehérvízvölgybe (keletre), vagy a Zöldtavi völgybe (északra) nem ajánlatos, minthogy a lejtők alább többnyire letörésekbe mennek át.]