A Késmárki csúcs és a Nagy Morgás között, ez utóbbinak
közvetlen közelében fekvő nyereg. Mint átjáró gyakorlati jelentőséggel nem bír.
1. A Hunfalvi gödörből (délről).
Semmi nehézség.
Télen: Végig sível.
A Hunfalvi csúcs, Késmárki csúcs és Nagy Morgás által félkörben
közrefogott Hunfalvi gödör magasan fekvő törmelékkatlana a Lejtőpatak
völgyének legfelsőbb lépcsőjét alkotja.
Matlárházáról a Lejtőpatak völgyén át, vagy Tátralomnicról
a Kőpataki tó felől a Hunfalvi gödörbe: lásd 28. fej. 1.
A Hunfalvi gödörből északi irányban füvön s törmeléken fel a közeli
nyeregre (1/4 ó.).
2. A Zöldtavi völgyből (északról).
Csak a legalsó részben meredekebb mászás; tovább semmi
nehézség.
Télen: A télen alkalmas útvonal meg van említve.
A Zöldtavi völgyből nézve a Nagy Morgás és Késmárki csúcs közötti
legmélyebb gerinchorpadásban két, közvetlenül egymás mellett fekvő
bemélyedés
egyformán látszik a legmélyebb hágónyitásnak. A baloldaliból apró
sziklatornyocskák nőnek ki; a jobboldali lapos nyergecskét képez. Ez
utóbbi a Morgáshágó. A gerincbemetszések mindegyikéhez egy-egy vízmosásszerű
szakadék visz fel a völgyből.
A zöldtavi Frigyesmenedékházból a völgyben kifelé vezető szekérutat
kb. 10 percig követve, ahol ez egy többnyire kiszáradt patakon kel át,
jobbra
letérünk róla és a köves patakmeder mentén felmegyünk a Morgáshágóról
lehúzódó
szakadék tövéhez. Ez legalul letörik, azért eleinte a jobboldalt
kísérő borda
lépcsőin kapaszkodunk fel, majd - sima falak alá érve - balra
keresztezzük az
itt egy kis térséget alkotó szakadékot (amely felettünk újból
járhatatlan letörésbe
megy át) s a túloldalon meredek, sima lépcsőkön feljutunk a
szakadéktól balra
fekvő, füves szabad hegylejtőre, amelyet közvetlenül a legelső
falletörések felett
érünk el. Tovább a lejtőn egynesen fel, folyton a jobboldalt húzódó
szakadék
közélben tartva magunkat. Kevéssel a hágó magaslata alatt
belebocsátkozunk a.
kellemetlen törmelékkel, homokkal töltött vízmosásszerű szakadékba s
ebben
felmegyünk a közeli hágóra (11/4 ó.).
[I. Az alsó meredek részletet könnyebben kikerülhetjük, ha a fentebb említett baloldali gerincbemetszésből aláhúzódó szakadékban kezdjük meg a felhatolást. E szakadék - ellentétben a Morgáshágóról lejövő jobboldali szakadékkal - alul le nem törik, hanem törmelékes alja egészen a völgyig ér le. E szakadékban csak keveset menve fel, csakhamar a jobboldali füves-törmelékes oldallejtőjére térünk ki, emelyen már az alsó letörések felett - feljutunk az eme szakadék és a jobboldali szakadék között fekvő hegylejtőre. Ez az útváltozat különösen télen bír gyakorlati jelentőséggel, amikor az alsó sziklás részletek - eljegesedésük folytan - járhatatlanok.
II. Lemenetben vigyázni kell, hogy a hegylejtő legalsóbb falletörésénél megtaláljuk a kivezető utat.]