A Zergecsúcs a Fehértavi csúcsból délkeletre kiágazó, a Vöröstó katlanát a Fehértavak katlanától elválasztó hosszú oldalgerinc végén emelkedő orom, amely a völgy felé minden irányban meredeken törik alá.
Első megmászója : Wéber S., 1895 szeptember 4.-én.

1. Északnyugati gerinc (a Vőröstó katlanából).
A csúcs legkönnyebbik útja.
Télen: (megjegyzés nélkül).

A Zöldtótól ösvényen a Vöröstó katlanába (2. fej. 1; - 3/4 ó.).
A Vöröstótól, az egészen a tó partjáig lenyúló széles törmelékdelta folytatásaként, tágas, nyitott omladékszakadék visz fel a Fehértavi csúcs és Zergecsúcs közötti gerincre (a Zergecsúcs ÉNy gerincére), amelyet az utóbbi csúcshoz legközelebb fekvő csorbájában ér el (3/4 ó.). Innen jobbra fordulunk s az emelkedő gerincen, majd ahol ez meredekebben felszökik, balra az éltől haladunk tova. Végül ismét kimászunk a gerincre, amelynek nagy tömbjein elérjük a csúcsot (20 p.).

[A Zergecsúcs ÉNy gerincének ama csorbája, amelyre a Vöröstó felől feljövő - fentebb leírt - útvonal feltorkollik, minden bizonnyal a Fehértavak katlanából is különösebb nehézségek nélkül elérhető. A gerinc megközelítése ez utóbbi oldalról azonban legkönnyebben nem ezen - a csúcskupolának közvetlen a tövében fekvő - csorbán át, hanem egy tőle kb. 100 méterrel ÉNy-ra fekvő csorbánál történik, amely innen nézve a Zergecsúcs-Fehértavi csúcs összekötő gerinc legjellegzetesebb bemetszésének tűnik. Ez utóbbi csorbát a nem túlmagas füves-sziklás hegyoldalban elég meredek, egyebként azonban nem nehéz mászással érjük el; innen azután balra (DK-re) fordulva, egy könnyű gerincpúp átmászása után a Zergecsúcs gerincfelszökésének tövében fekvő csorbához jutunk (10 p.), amelyhez a Vöröstótól feljön a fentebb leírt út.]

2. Gerincátmenet a Fehértavi csúcsról (északnyugati gerinc).

Lásd 2. fej. 4.

3. Déli fal (a Vöröstó katlanából.)
Kissé nehéz.

Az 1. alatt említett - a Vöröstótól az ÉNy gerinchez felhúzódó - tágas omladékszakadék mellett jobbra, a Zergecsúcs déli falából egy határozottabb pillér ugrik ki, amelyet jobbról meglehetős magasságban ér el e fal utolsó nagyobb kuloárja. Ebben az ÉNy irányban emelkedő kuloárban vezet utunk. Meredek falacskák és kémények váltakoznak benne; a kőzet törékeny és rétegeződése kedvezőtlen. Vége felé a kuloár két ágra szakad. A jobb ágában mászunk tovább, míg egy 3 m-es áthajló rész állja utunkat. Itt a baloldali falba kell kimászni; gyér, de jó fogásokon egy sima tömbhöz érünk, melyet balról kell megkerülni. Innen füvön érjük el a pillér végét. Most egy keveset felmászunk, azután meredek, keskeny fűpárkányokon kb. 30-40 m-t jobbra térünk egy borda végéig. Ezen fel s tovább egy füves-sziklás folyosóban egyenest a csúcsra.
(Schweickhart H. és O. 1909 VII. 22.)

4. A keleti gerinc déli szakadékain át (a Vöröstó katlanából).
Gyakorlottaknak célszerű, könnyű útirány.

A Zöldtótól a Vöröstó völgyébe vezető ösvényt (2. fej. 1) a kevéssel a Vöröstó alatt fekvő, első lapos völgyterraszig követjük. Innen nézve a Zergecsúcsnak a Fehérvízvölgy felé aláeső K gerincében két torony tűnik ki, amelyek közül a külsőbbik áthajlón törik le a csúcs felé. Abból a csorbából, amely az utóbbi és a csúccsal szomszédos torony között fekszik, a Vöröstó katlana felé füves szakadék húzódik le, amelyet csak közepetáján szakítanak meg letörések.
Törmelékkúpon az émlített szakadék bejáratához (az ösvénytől 25 p.). A szakadékban kényelmesen fel, míg szűk, sziklás vályúba megy át. Innen a baloldali füves bordán rézsút felfelé kapaszkodva, a szomszédos folyosóba jutunk, amély a csúcs és a mellette levő felső gerinctorony közötti csorbából húzódik le. A folyosóban fel a csorbára (kb. 2086 m; a beszállástól 1 ó.) s tovább a keleti gerincnek széles, füves-sziklás végső szakaszán elég meredekén, de könnyen a csúcsra (15 p.).
(R. Kordys és J. Maślanka 1911 VIII. 13.)

5. Délkeletről.
Kissé nehéz.

A Zöldtótól a Vöröstóhoz vezető ösvényt addig követjük, míg a tófal meredeksége alábbhagy. Itt jobbra fordulva, törpefenyőn, füvön s törmeléken át felmegyünk addig a sziklasarkantyúig, amelyet a Zergecsúcs legmélyebben bocsát a völgy felé. A szikla baloldalán meredek, vizes, fekete vályún bekerülünk abba a nagy szakadékba, amely - mint az a Fehérvízvölgyből jól látható - a Zergecsúcs délkeleti falát szinte tetejéig kettéosztja. E szakadékban, majd a középen emelkedő lapos bordán alacsony, néhol nehéz falacskákon mászunk fel a megoszlásáig. (A beszállástól 30 p.). Innen balra egy mellékvályún az első toronyig, amely még a déli mellékgerinchez tartozik. Ennek rossz rétegeződésű,. földes-törpefenyős falán fel a tetejére (10 p.). Leszállás kelet felé meredek falacskán egy kis csorbába s innen fel a második toronyra, amelyben a déli és keleti mellékgerincek találkoznak (15 p.). Innen a keleti gerinc két utolsó tornyán át a csúcsra, lásd 6 alatt. (A Zöldtótól 21/4 ó.).
(Hefty Gy. A. 1908 VIII. 2.):

6. Keleti gerinc.
Helyenként meglehetős nehéz.

A Zergecsúcs K gerince egy messze előretölt, közvetlenül a Háromszögtó felett emelkedő púpban (1744 m) végződik.
A Zöldtótól a Fehértavakhoz vezető ösvényt a Háromszögtóig követjük. Kevéssel ez után az ösvényről balra letérve, egy csapára térünk, amely a Zergecsúcs ÉK oldalán fekvő katlan felé visz; ilykép a fentebb említett 1744 m-es púp északi oldalára kerülünk, amelyen a törpefenyőben mindenfelé kínálkozó tisztás menetek segélyével kényelmesen érjük el a púp tetejét (1 ó.; a púpnak a Háromszögtó és a Zöldtavi völgy felé tekintő lejtőit sűrű törpefényő borítja.) Széles, füves-omladékos hátként indul ki innen a gerinc, amely csak hosszabb szakasz után kezd keskenyedni és egyben sziklásabbá válni. Az emelkedni kezdő gerincen több kisebb bütyök átmászása után egy kb. 6 m magas, igen meredek fal állja utunkat. Az előtté levő csorbából jobbra egy keveset le, azután a sziklákon rézsút felmászva, végül egy párkányon átkerülünk a torony mögött lévő csorbába. Ebből embermagasságú falacskán fel egy hajlott táblára, utána a gerincbe vágódó repedésben fel, mely után a gerinc mellett jobbra húzódó hajlott táblán mászunk fel a felszökés tetejére. Innen szélesen emelkedik a gerinc egy tornyocska tetejéig, amely után közel vízszintes, helyenként lovaglóéllé keskenyedő taraj visz át a következő bütyökig, hogy utána ismét szélesen emelkedjék az első nagy gerinctorony ormához (11/2 ó.). Ez túloldalán meredeken letörik, azért a legfelsőbb részt jobbról megkerülve, tovább szorosan a meredek élen bocsátkozunk le a mély csorbába. [Ehhez kétoldalt füves szakadékok húzódnak fel; a Fehértavak felől feljövő végig könnyen járható.] A csorba túloldalán a gerinc erősen kiszélesedve, meredeken emelkedik (felemagasságában egy rövid repedés, amelyet fent beszorult kőtömb zár el) a második nagy gerinctoronyhoz, amelynek teteje éles tarajból áll (30 p ). Mögötte füves nyereg, azután a szélés, füves-sziklás gerincen elég meredeken, de könnyen fel a csúcsra (15 p.).
(Grósz A., 1913 XI. 30.)