A Késmárki csúcs tömegéhez - ettől a Hunfalvi csorba által elválasztva - délkeletről támaszkodik a síkság felé előretolt, szélesen terpeszkedő Hunfalvi csúcs. Ritkán látogatott, érdektelen orom.

1. Északnyugati gerinc (a Hunfalvi csorbából).
Könnyű.
Télen: (megjegyzés nélkül).

A Hunfalvi csorbától szaggatott gerinc visz fel a csúcsra. Legcélszerűbb, ha a gerinc magaslata alatt tartva magunkat, a gerinc baloldalában, ennek füves padjain megyünk felfelé. Végül felkapaszkodva a gerinc magaslatára, az északi mellékormon át elérjiik az ettől egy jelentéktelen bemetszés által elválasztott, alig 1-2 méterrél magasabb déli főormot (15 p.).

2. Lemenet délkeletre (a Kőpataki tóhoz).
A hegynek ez az oldala - a végnélküli omladéktaposás miatt - felmenetül nem ajanlható.
Télen: (megjegyzés nélkül).

A csúcsról széles, törmelékes gerinchát visz át egy délre előretolt törmelékpúphoz, amelytől déli és délkeleti irányban széles kiterjedésű, enyhehajású omladéklejtő (az ú. n. Csapáslejtő) ereszkedik alá. Az omladéklejtőt nem magasan a Kópataki tó felett egy cserkészösvény, keresztezi, amely a Tölcsértó katlanából a Hunfalvi gödör felé vezet (lásd 28. fej. 1 alatt).

3. Keleti gerinc (a Hunfalvi gödörből).
Könnyű.
Télen: (megjegyzés nélkül).

A Hunfalvi gödörből (28. fej. 1) kiinduló gerinc alsó részében széles hátat alkot, ahol is táblak közé agyalt fűparnákon zeg-zugos irányban néhézség nélkül kapaszkodunk rajta felfelé ama pontig, ahol a gerinc derékszögben élesen elkanyarodik észak felé. Rövid (kb. 60 m) darab után a gerinc megint az eredeti, kelet-nyugati irányba kanyarodik vissza és keskennyé váló élét meredek oldallejtők kísérik. A szilárd kőzetű gerincélt kellemes mászásban követve, végül tömbökön érjük el a csúcsot. (A Hunfalvi gödörből 1 ó.)
(Grósz A. és Thern A., 1921. III. 18.)