A Nyugati Villacsúcs és a Nagy Villacsúcs között fekvő igen mély és keskeny bemetszés, mely a Lomnici csúcs-Késmárki csúcs összekötő gerincnek a legmélyebb s legjellegzetesebb nyílása.

A Lomnici-Késmárki csúcs csoportja a Kőpataki tó felől.

1. Lomnici csúcs. - 2. Nyugati Villacsúcs. - 3. Villahorhos (25. fej. 1). - 4. Nagy Villacsúcs. - 5. Keleti Vitlacsúcs. - 6. Késmárki Villahorhos. - 7. Késmárki csúcs.

1. A Kőpataki völgyből (délről).
Igen érdekes és tájilag nagyszerű útvonal; kissé nehéz.
Télen: Csak feltétlenül biztos hóviszonyok mellett.

A Lomnici csúcs és Késmárki csúcs tömegei között egy a háttérben a Villagerinc által lezárt mély katlan, az ú. n. Sírkert fekszik, amely magas fallépcsővel esik alá a Tölcsértó katlanához.
A Kőpataki völgy legfelsőbb terraszát képező, kiszáradt Tölcsértó katlanába: lásd 28. fej. 2. - Innen törmeléken a Sírkert falgyűrűjének tövébe. A fallépcsőn lejövő vízeséstől balra szállunk a sziklákba. Eleinte balra a víztől mászva fel, fentebb keresztezzük a vízfolyást s tőle jobbra jutunk fel a Sírkert sziklacirkuszába. A Sírkert katlanát többnyire teljesen kitöltő meredek hómezőn (ha a hó kiolvadt; simára mosott sziklalépcsőkön) fel arra a párkányra, amely a Nagy Villacsúcs sima déli falának tövében húzódik. A gyengén emelkedő, jól járható párkányt balra követve, a Villahorhosból lehúzódó, többnyire hóval telt szakadék bejáratához jutunk. Ebben a szakadékban fel (vagy pedig tőle balra, a Nyugati Viilacsúcs oldalán levő füves lépcsőkön megyünk egy darabig fel s végül a tegfelsőbb, még jól látható fűpárkányokon jobbra betraverzálunk a szakadékba); közel a hágó alatt a jobboldali törékeny sziklákra kapaszkodunk ki, amelyeken - kevéssel a szakadék alja felett mászva - feljutunk a horhosra. [Ha a szakadék hómentes, felső harmadában egy igen meredek, simafalú, fent egy kőtömb által bezárt kéményt kell legyőznünk.] (A Tölcsértótól 2 ó.)
(E. Dubke, id. Franz J. és Breuer J. vezetőkkel, 1906 II. 17.)

2. A Rézpadkatlanból (északról).
Meglehetős nehéz, tájilag nagyszerű útvonal.

A Zöldtótól a Rézpadkatlanba s innen a Lonmici csúcs északi falának útján odáig fel, ahol a Felső Rézpadot élérjük (23. fej. 5; - 3 ó.). Itt épp a Villahorhosból aláhúzódó, tágas sziklaszakadék tövében állunk. E szakadék nem ér egészen a Felső Rézpadig le, amennyiben ehhez legalul kb. 15 m magas fallal törik le. E falletörésen át - a felmenetelt az Alsó Rézpadról a Felső Rézpadra közvetítő, két leszorult kötömb által elzárt kéményszerű vályú folytatásában - egy sekély, hasadékszerű vályú húzódik fet. Ennek jobboldali, táblás szikláin felmászva, a kitáguló szakadékba jutunk. Eleinte a szakadék jobb, vagy bal ágában (törmelékes sziklák, majd a két ágat elválasztó, mind meredekebbé váló bordán szép mászásban fel; míg ez - kevéssel a csorba alatt - a falba olvad. Innen a jobboldali szakadékágnak felső folytatását képező, még kb. 8 m magas, szűk és függőleges kéményben szép támaszmunkával fel s a kéményt legfelül elzáró sziklatömb legyőzése után még néhány lépést törmelékes lépesőkön a horhosra. [A kémény legfelsőbb, igen szűk szakasza egy párkányon jobbra megkerülhető.] (A Felső Rézpadról 3/4 ó.)
(E. Dubke, id. Franz J, vezetővel 1906 IX. 6.)