A Villacsúcsok a Lomnici csúcsot a Késmárki csúccsal összekötő éles, kétoldalt közel függélyes falakkal letörő Villagerincbe a emelkednek. E gerincet a közepén mélyen bevágódó jellegzetes Villahorhos felismerhetően két részre osztja. A horhostól délnyugatra eső szakaszban - a Lomnici csúcs oldalán - emelkedik a Nyugati Villacsúcs, a horhostól északkeletre pedig - a Késmárki csúcs oldalán - a Nagy Villacsúcas (2517 m). Az utóbbi és a Késmárki csúcs között a gerincből a tűhegyes Keleti Villacsúcs nő ki, amely azinban tulajdonképp csak egy önálló tornya a Nagy Villacsúcs keleti gerincének.
A Lomnici csúcs és a Nyugati Villacsúcs között - a sajátos terepalakulás folytán - nem fekszik a gerincben hágószerű nyílás. A Nyugati és a Nagy Villacsúcs, mint fentebb is említve volt, a Villahorhos választja el. A nagy és a Keleti Villacsúcs között a Felső Villahorhos (amely azonban nem használható átjáróul), a Keleti Villacsúcs és a Késmárki csúcs között pedig a Késmárki Villahorhos fekszik.
Hatalmas szomszédaik mellett a Villacsúcsok alárendelt jelentőséggel bírnak, mindazonáltal rendkívül merész, alkatuk folytán a nehéz mászások híveinek kedvelt céljáiul szolgálnak, nevezetesen a teljes Villagerinc bejárása a Tátrának kétségtelenül legszebb s legnagyobbszerű gerincvándorlása.
Az egyes ormok első megmászói:
Nyugati Villacsúcs: M. Bröske, id. Hunsdorfer J. vezetővel 1905 VII. 10.
Nagy Villacsúcs: M. Bröske, id. Hunsdorfer J. vezetővel 1905 VII. 10.
Keleti Villacsúcs: R. Kordys és Z. Klemensiewicz 1906 VIII. 1.

1. Délnyugati gerinc (a Lomnici csúcsról).
Meglehetős nehéz és kitett mászás.

A Lomnici csúcó törmelékkel borított, nagy sima táblákon ÉK irányban, kb. 100 métert bocsátkozva lefelé, a Villagerinc kezdetéhez érünk, amely tarajszerűen ugrik ki a hegy széles testéből (15 p.).

[Ide feljöhetünk továbbá: a Sírkertből (23. fej. 8), a Rézpadról (23. fej 5). - Az Öttó felől a Jordán útot jövők, ha nem akarnak egészen a Lomnici csúcsra felmenni, a Noack-Habel-rés feletti meredek falrészlet legyőzése után (a 23. fej. 3 b) úton) a felső csúcslejtőn balra azonnal átvághatnak a Villagerinc kezdetéhez.

2. Délnyugatról.
A DNy gerincnél könnyebb, de kevésbbé érdekes.

A Lomnici csúcsról - mint a fentebbi 1 úton - le a Villagerinc kezdetéhez, azután jobbra a gerinc alatt, a Sírkert oldalon ereszkedő sziklás-törmelékes lejtőn addig le, mtg a balkézt felettünk futó gerinc meredek oldalfala jobb tagozódást mutat. Ide a Sírkertből is feljöhetünk: 23. fej. 8.] A fal meredek, füves lépcsőin rézsút jobbra fel a csúcs DNy gerincére, amelyet a csúcstömbnek kockaszerűen előugró válla alatt érünk el. Innen tovább - mint 1 alatt - a csúcsra.
(M. Bröske, id. Hunsdorfer J. vezetővel 1905 VII. 10.)

3. Déli fal a (Sírkertből).
Részben meglehetős nehéz.

A Sírkertben a Nagy Villacsúcs fala tövében húzódó párkányra s ezen balra a Villahorhoshoz felhúzódó hószakadék bejáratához: lásd 25. fej. 1.
A szakadéktól balra levő sziklákon kb. 30 métert fel egy jellegzetes, meredek sziklavályúhoz, amely a fal és a balról hozzáJa támaszkodó pillér között rézsút balra visz fel. A vályúban tovább, amely végül rövid, meredek kéménybe menve át a fal és a pillér közötti kis csorbához visz fel. Erről túloldalt egy hasadékban 3 métert le, azután keskeny - végül megszakadó - szegélyen (legnehezebb hely) - rövid oldalmenet nyugati irányban egy fűtérségre. Erről egy hasadozott táblán fel füves sziklákra, melyek egyenesen a sima csúcsfal alá visznek. Ezalatt egy rézsút jobbra emelkédő vályúban fel egy kis csorbára, amelyet a fal s egy délre előugró borda fognak közre. A csorbából a csúcsfalnak meredek, de jól lépcsőzött szikláin fel a vízszintes tetőélre, amelyet a csúcstól kevéssel keletre érünk el (a hószakadék bejárattól 11/4 ó.).
(Hefty Gy. A. és dr. Komarnicki Gy. 1913 VII: 23.)

4. Északkeleti gerinc (lemenet a Villahorhosba).
Meglehetős nehéz, szép mászás.

A csúcsról a vízszintes tetőélen tovább, míg le nem törik. Itt balra le egy odúba; majd egy elvált kőlap vízszintes élén visszatraverzálunk a gerincélre, amelyen egy embermagasságú lépcsőn lebocsátkozva, tágas térségre jutunk. Innen az északi oldalon egy kb. 8 m magas, keskeny kéményben le (bal kéz és láb a hasadékban). Tovább a vízszintes élen s egy csücsök alatt jobbra át a tőle jobbra fekvő kis csorbába. Innen egy meredek vályú húzódik le egyenesen a Villahorhoshoz, amelybe végül egy 4 m magas függélyes fallépcsőn mászunk le (1 ó.).
(Z. Klemensiewicz, R. Kordys és J. Maślanka 1906 VIII. 15.)

[Ha felmenetben járjuk be a gerincet, úgy a Villahorhosból pár lépést északra téve már jól látjuk egyenest felettünk a széles gerincfal tetejében a két csücsök által közrefogott kis csorbát, amelyhez a hágó felett kiinduló vályú felhúzódik.]

1. A Villahorhosból (nyugatról)
Kissé nehéz, érdekes útvonal.
Télen: Csak hómentes sziklák mellett.

A Nagy Villacsúcs nyugati gerincének első tornya széles meredek fallal tör fel a horhosból. Ebből - a falnak bal térfelében felvezető, jól lépcsőzött sziklavályúban - fel a falnak északi sarkára (a toronyból északi irányban kiugró bordára), amelyet ott érünk el, ahol ez egy - már a horhosból is jól látható - vállat alkot. Innen folyton a falsarok éle (borda) mentén, többnyire ennek a Villahorhos fellé tekintő oldalán, fel az I. gerinctorony csúcstömbje alá egy törmelékfoltra. Erről balra át a sarok körül s mögötte egy keskeny, kényes szegélyen be az I. és II. torony közötti résbe.

Innen túloldalt egy törmelékes szakadékba pillantunk le, amely a főgerinc III. és IV. tornya közötti csorbából délre lejön s amelyet tólsó oldalán egy, a Kőpataki völgy felé kiugró, vad tornyokkal díszített mellékgerinc kísér. E mellékgerincben - álláspontunknál mintegy 10 méterrel magasabban - egy toronytól balra egy feltűnő csorba, amelyhez a tormelékszakadékból a mellékgerinc oldalfalában egy sekély vályú húzódik fel.

2. Egyenest a nyugati gerincen (a Villahorhosból).
Nehéz, kitett, remek mészás.

A horhosból - eleinte mint az 1 úton - fel a nyugati gerinc I. és II. tornya közötti résbe. Az innen rendkívül meredeken felszökő II. torony megmászása nyújtja a legnagyobb nehézségeket. A gerincrésből részben az élen; részben szorosan az él jobboldatán 15 métert fel egy kis bütyökre; innen még kb. 7 métert egyenesen a gérincen tovább, azután balra egy elvált kőlaphoz. Ennek tetejéről nehéz feltolódás egy kis odúba. Ennek bal sarkából felhúzódás az áthajtáson (fent igen jó fogás), azután a sziklaablak mellett jobbra az utolsó lépcsőkön fel a II. torony tetejére, Innen a gerincen a jelentéktelen III. tornyon át a mögötte levő csorbáig, amelybál sima fallal szökik fet a következő torony: A csorbából vízszintes szegélyen oldalmenet jobbra, a fal jobb sarkát alkotó oldalbordában fekvő kis csorba felé, de még ennek elérése előtt, a falban rézsút balra emelkedő hasadékban fel a torony felemagasságában levő erkélyszerű térségre. Innen a falon - kissé jobbra tartva - fel á fal tetejére és ennek élén balra a IV. toronyra. A mögötte levó csorbából - amelyből kb. 6 m magas fallal szökik fel a csúcstömb - balra a sarok körül és a közvetlenül a sarok mögötti szögellésben egyenesen fel a csúcsra (11/4 ó.).
(A. Znamięcki, J. Marusarz vezetővel 1906 IX. 6.)

3. Keleti gerinc (lemenet a Felső Villahorhosba).
Igen nehéz és kitett mászás.

A Felső Villahorhosból eleinte a gerinc déli oldalában húzódó gyeppadot követjük, azután rátérünk magára a gerincre, amely itt hosszában meg van repedve. A gerincen továbbmenve, mindjárt egy kb. 6 m magas, függélyes falszerű felszökésébe ütközünk. Itt egymás válláról egy vasszeg segélyével felhúzódás a fal baloldalán levő hajlott szegélyre. Innen a sarok körül lépve, meredek táblán egyenest a felszökés tetejére húzódunk fel. A néhány könnyű lépcsőben folytatódó gerincen csakhamar elérjük a csúcsot (1/2 ó.).
(Lemenetben: Z. Klemensiewicz, R. Kordys és J. Maślanka 1906 VIII. 15.)
(Felenetben: Laczika F., Lingsch Gy. és Seide G., 1926 X. 3.)

[Lemenetben a germenek 6 m magas letörésén kötélfüggeszkedéssel ereszkedünk le. Igen kitett; kibillenés veszélye.
Akik - a Nagy Villacsúcsról keleti gerincen leereszkedve - a Felső Villahorhosból nem akarják a Keleti Villacsúcson át folytatni útjokat, azok a Keleti Villacsücsot baloldalán - a Papiruszvölgy (Rézpadkatlan) felé kissé leereszkedve - vígszintes padokon körüljárhatják s így érhetik el a Késmárki Villahorhost.]

4. Déli fal (a Sírkertből).
Két út:

A) Egyenest a csúcshoz.
A Sírkertben fel a Nagy Villacsúcs déli falának tövében húzódó párkányra s ezen balra, a Villahorhoshoz felhúzódó szakadék bejáratáig: lásd 25. fej. 1.
Innen nézve a Nagy Villacsúcs sima déli falának bal térfelében egy kanyargós vályút pillantunk meg, amely a csúcstól közvetlenül délnyugatra fekvő kis gerinccsorbához visz fel. E csorba amely a csúcsból délnyugatra kiugró mellékgerincben fekszik - könnyen felismerhető az ezt áthidaló tömb által alkotott sziklaablakról. Az eleinte sekély vályú első 30 métere nem nehéz (a baloldalt kísérő bordán is lehet mászni). Ezután a vályú keskenyebbé és meredekebbé válik. Addig követjük, míg a keletről (jobbról) kísérő borda sziklái kezdenek járhatóvá válni. E sziklákon meredek, de jól lépcsőzött terepben fel a bordának egy kis lépcsőfokára. Innen egy elvált tábla felett igen kitett mászással jobbra egy rövid áthajló repedéshez. Ebben igen nehezen fel, majd könnyebben tovább egy kettős vályúhoz, amely az általunk előbb követeti fővályúval párhuzamosan halad. Miután a vályú két ágát kereszteztük, a túloldali bordát követjük, míg egy füves párkányhoz futunk. Ezen, majd a meghosszabbításában balra tartva, visszakerülünk a fővályúhoz, amelyet áthajló része felett érünk ismét el. E vályú további folyamán keskeny támaszkéményeket alkot, amelyeket követve (törékeny kőzet) mind kitettebb és nehezebb mászással végül elérjük a délnyugati gerincnek fentebb említett, egy sziklatömb által áthidalt csorbáját. Innen az 1 úton tovább a közeli csúcsra. (A fal beszállásától 11/4 ó:)
Igen nehéz, kitett és szép mászás; a kőzet többnyire igen szilárd.
(Dr. Z. Klemensiewicz és W. Smoluchowski 1926 VIII. 25.)

B) A Felső Villahorhos irányában.
A Sírkertből nézve a Nagy Villacsúcs sima déli falának közepén egy füves behorpadást pillantunk meg. Ennek elérése képezi útvonalunk alsó részét.
A Nagy Villacsúcs déli falának tövében húzódó párkányt (25. fej. 1) az említett füves falhorpadás esésvonaláig követjük, Itt közvetlenül felettünk a falban egy vöröses táblát látunk. Kezdetben e tábla irányában mászunk, de még ennek elérése előtt, a táblát jobbról határoló borda letörése alatt jobbra egy vályúhoz tartunk, amely fedettünk áthajlik (30 m). A vályúban csak rövid darabig mászva fel, alkalmas helyen kitérünk a jobbkézt kísérő bordára. Ezt egy sima felszökéséig követjük, amely alatt balra egy keskeny párkányra futunk. Erről egy táblán át a baloldali meredek sziklákhoz felkapaszkodva, majd ezeken egyenest felfelé mászva, újból a borda élére jutunk (30 m). Átlépve a bordán, mögötte kevésbbé meredek, táblás lépcsőkre jutunk, amelyeken egy ki s térséghez mászunk fel (30 m), ahonnan a jobboldali sziklákon, majd egy rövid, táblás hasadékban mászva tovább, ismét egy kis térségre jutunk. Felettünk egy óriási tábla. Ez alatt elrepedt tömbökön, majd füves párkányon vízszintesen balra át a falközépen levő, fentemlített füves horpadáshoz. Balra innen egy feltűnő kémény; mellette jobbra egy nagy sima tábla, amelyet jobbról egy borda kísér. (Ez azonos az előbb említett "óriási tábla" baloldali sarkával.) E bordán fel egy sima felszökéséhez és apró fogásokon még 4 m-t tovább a felszökés tetejére (a fűtől 30 m). Innen a baloldalt fekvő folyosónak fordulunk. Ebben fel, majd egy összeszűkülésének legyőzése után ki a jobboldalt kísérő bordára, amelyet addig követünk míg sima táblává laposodik, Innen a jobboldali folyosót keskeny párkányon keresztezve, utána a szembenlevő falacskán egy széles fűpadra húzódunk fel. (Itt épp a keleti gerinc letörésének esésvonalában állunk.) A fűpadon 20 métert jobbra tartva, végül egy 30 m hosszú vályúban fel a keleti gerincre, amelynek magaslatát a gerinc letörése és a Felső Villahorhos között érjük el. A keleti gerincen tovább a csúcsra: lásd 3 alatt; (A beszállástól 21/2 ó.)
Igen nehéz és kitett, nagyszerű falmászás.
(Laczika F., Lingsch Gy. és Seide G., 1926 X. 3.)

5. Északi fal (a Rézpadkatlanból).
Igen nehéz, nagyszerű faltúra. Gyönyörű mászás igen szilárd kőzeten.

A Lomnici csúcs északi falának útján az Alsó Rézpad törmelékpadjának (keleti) kezdetéig: lásd 23. fej. 5. - Innen mindjárt felmenve a Felső Rézpadra, ezt jobbra, a Késmárki Villahorhostól és a Villahorhostól lehúzódó folyosók közötti távolságnak mintegy közepéig követjük. Innen a Nagy Villacsúcs északi falának fordulva, könnyű lépcsőkön egy kis törmeléktérséghez kapaszkodunk fel, amelytől délnyugati irányban - a Villahorhostól lehúzódó folyosó felé - egy pad vezet ki, amely meredekebb és keskenyebb mint a két Rézpad. E pad eleinte vályúszerűen bemélyedt. Miután ezt végigmásztuk, balra kanyarodunk és táblás lépcsőkön eay újabb térségre jutunk. Innen egy keveset jobbra és azonnal egy szűk, áthajló, igen nehéz kettős repedésben balra fel egy jó odúhoz. Innen még 2 métert fel, azután igen nehezen balra a sarok körül és egy bordán egy táblás vályúhoz, amely egy nagyobb, hosszúkás térségre juttat. E térséden vízszintesen balra (keletre), egy hosszú meredek vályú tövéhez, amely vályú egy kényelmes nyergecskéhez visz fet. Innen keskeny repedésben egyenest fel egy kis törmeléktérségre. Erről 4 m hosszú vízszintes oldalmenet balra, azután rézsút balra majd jobbra fel, eleinte táblákon, fentebb egy sziklapárkányon. Ily módon néhány kötélhossz után egy vízszintes, törmelékes karzatra jutunk. Ezen fél kötélhosszat könnyen balra, azután ebben az irányban tovább, áthajló falak alatt gyengén ereszkedő nehéz oldalmenettel le egy táblás kis katlanba. Ezt keresztezve, a balról keletről) kísérő bordán könnyen fel egy párkányhoz, amely - jobbra - a kis katlan felett fekvő, elég mély szakadékba juttat. E sziklás-törmelékes szakadékban egyenest fel a csúcsra. (A Felső Rézpadtól 3 ó.)
(Dr. Z. Klemensiewicz és W. Smoluchowski 1926 VIII. 26.)

[Az alábbi, szintén északról a Nagy Villacsúcsra vezető útvonal, miután alsó részében a Nagy Villacsúcs tulajdonképeni északi falán kívül - ettől balra - vezet s csak fentebb visz be a csúcs alatti falakba, bár egyébként szintén igen kitett, nagyszerű és meglehetős nehéz mástótúra, kevésbbé sikerült megoldása az északi fal átmászásának.
A Felső Rézpadot keleti kezdetétől csak addig követjük jobbra, míg egy kevéssé emelkedő folyosó tövében állunk, amely a falnak egy nagy behorpadása felé húzódik fel. A törmelékes, földes folyosóban összeszűküléséig megyünk fel. Innen egy táblán földes párkányokhoz kapaszkodunk fel, amelyeket - két kötélhosszúságban rézsút balra emelkedve - egy már a völgyből jól látható világosbarna színéről felismerhető, odúszerű, táblás szögellésig követünk. (Ennek tövében egy cukorsüvegalakú sziklatömb áll, amelytől egy törmelékpárkány vezet ki jobbra.) A szögellés aljában, majd a jobb oldalán nehéz mászással egy tágas térségre. Innen egy kéményszerű hasadékban, majd a jobboldali bordán szép mászással 30 m-t fel a bordán levő kis erkélyre. Keskeny párkányon jobbra a sarok körül kanyarodva, táblás padra jutunk, amelynek túlsó végéről azután sziklalépcsőkön egy áthajló, barna tábla jobboldali sarkához kapaszkodunk fel. Innen 8 m oldalmenet jobbra egy keskeny hasadékhoz, ebben megerőltető támaszmunkával 10 m-t jobbra fel egy kifejezett párkányig. (Felettünk egy táblás kis katlan.) A párkányon oldalmenet balra egy bordához, ezen (itt egyesül utunk az északi falnak 5 alatt leírt útjával) egy kötélhosszat egyenest el, azután egy párkányon jobbra át egy mélyebb, sziklás-törmelékes szakadékhoz, amely egyenest felvisz a csúcsra. - A Felső Rézpadtól 2 ó.
(Lingsch Gy. és Seide G., 1926 IX. 11.).]

1. Nyugati gerinc (a Felső Villahorhosból).
Nehéz és igen kitett.

A horhosból egy embermagasságú bütykön át, azután néhány lépcsőn rézsút ki az észáki oldalba egy odúhoz. Az odú sárkából egy 3 m magas, felül áthajló repedésben (egymás válláról) fel egy erkélyszerű előugrásra, amely fent egy kis térséget alkot. Innen igen kifett kihúzódás jobbra a gerinc élére s ezen néhány métert fel addig, ahol egy keskeny párkány indul ki a déli falba. Itt az élről pár lépést balra térünk s a torony északi oldalában egy repedezett kőzetéről felismerhető, többszörösen áthajló sekély hasadékban felmászunk a gerincél egy kis bemetszéséhez, ahonnan egy alacsony falacskán át elérjük a csúcsot (1/2 ó.).
(Z. Klemensiewicz és R. Kordys 1906 VIII. 1.)

2. Keleti gerinc (lemenet a Késmárki Viiiahorhosba).
Meglehetős nehéz és igen kitett.

A csúcsról eleinte enyhén lejt a gerinc, majd letörik. Ezen igen kitett és kibillenés veszélyével járó 8 m kötélleereszkedés az élre. Azután a Kőpatakitó oldalán jobbra leereszkedünk a falhoz támaszkodó kőlap által alkotott hasadékban egy párkányra s ezen visszatraverzálunk a gerincre. Ezen még két nehezebb letörést kell legyőznünk; a második után mindjárt leérünk a Késmarki Villahorhosba (3/4 ó.).

Felmenetben a gerinc bejárása összehasonlíthatatlanul nehezebb. Ez esetben a lemenetben kötélfüggeszkedéssel legyőzött letörést balról egy keskeny párkányról, egymás vállára állva másszuk meg.
Rendkívül nehéz.
(A. Znamięcki, J. Marusarz vezetővel 1906 IX. 4.)

- A Lomnici csúcsról a Nyugati Villacsúcsra: I. 1.
- A Nyugati Villacsúcsról a Villahorhosba: I. 4.
- A Villahorhosból a Nagy Villacsúcsra: II. 2.
- A Nagy Villacsúcsról a Felső Villahorhosba: II. 3.
- A Felső Villahorhosból a Keleti Villacsúcsra: III. 1.
- A Keleti Villacsúcsról a Késmárki Villahorhosba: III. 2.
- A Késmárki Villahorhosbbl a Késmárki csúcsra: 27: fej. 5. -
Idő kb. 6 ó. Páratlanul szép, megszakítás nélkül nehéz és kitett, megerőltető gerinctúra.
(A. Znamięcki, J. Marusarz vezetővel 1906 1X. 6.)

A Villagerincet ezideig kizárólag a Lomnici csúcsról a Késmárki csúcshoz vezető irányban járták be. Azzal, hogy a Nagy Villacsúcs keleti gerincének felmenetben való megmászhatósága megoldást nyert, a Villagerincnek immár fordított irányban - a késmárki csúcstól a Lomnici csúcshoz - való bejárása is lehetővé vált. Ez utóbbi irányban még nehezebb (a Keleti Villacsúcs és a Nagy Villacsúcs keleti gerincei!) és még nagyszerűbb túra.